Míg a római kori fürdők többsége városokban épült, az Allianoinak nevezett fürdő- és gyógyítóközpont – a mai Pasa Ilicasi – magában áll egy szűk folyóvölgyben, közel Bergamához, a hajdani Pergamonhoz, amelyet Alexandria mellett a hellenisztikus kultúra legjelentősebb központjaként tart számon a tudomány. A sajátos klímájú völgyben rendkívül meleg a tavasz, a negyven–negyvenöt Celsius-fokos hőmérséklet gyógyító hatását tudományos vizsgálatok bizonyítják. Allianoit a régészek Kis-Ázsia legnagyobb fürdőtelepének tartják, szerencsétlenségére azonban épp annak a területnek a kellős közepén fekszik, amelyet a Yortanli duzzasztógát novemberre tervezett átadása után víztározónak használnak majd, onnan akarják öntözni a környező földeket. Az 1998 óta folyó ásatások során felszínre hozott épületeket tehát elárasztják, noha török szakemberek állítják, hogy össze lehetne egyeztetni a régészek és a mezőgazdaság érdekeit. Csak minimálisan kellene módosítani a terveket ahhoz, hogy megmenekülhessen a lelőhely, amely nemcsak Törökország, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is igen jelentős.
Otto von der Gablentz, az Europa Nostra ügyvezető elnöke segítségkérő levéllel fordult a török külügyminiszterhez, a kulturális és idegenforgalmi miniszterhez, és hangsúlyozta: ha Allianoi megsemmisül, Törökország olyan épületeket veszít el, amelyek nagy vonzerőt jelenthetnének idegenforgalmi szempontból – hosszú távra.
Az épületkomplexumot, amelynek feltárását 1998-tól Ahmet Yaras régészprofesszor vezette, minden valószínűség szerint Hadrianus császár építtette a Kr. u. II. században. Ez volt az az időszak, amikor a térség, amely már a Kr. e. II. században, a pergamoni királyság idején is rendkívül fontosnak számított, újra virágzásnak indult. Allianoi létezéséről Éliosz Ariszteidész görög szónok Hieroi logoi (Szent elbeszélések) című munkájából tudunk. A „Szmirna újjáépítőjének” is nevezett férfiú pontos feljegyzéseket készített arról, hogyan kúrálta ezen a helyen rejtélyes betegségét csodálatos gyógymódokkal, amelyek hatása a hipnóziséhoz hasonlítható. Itta az ottani forrás vizét, és álmot látott, miután a gyógyítás istenéhez, Aszklépioszhoz (Aesculapius) imádkozott, majd feljegyezte, hogy az álmát is elemezték – pedig hol volt akkor még Freud! Ahmet Yaras feljegyzéseiből tudjuk, hogy a tavalyi ásatások során a kilencezer négyzetméteres fürdőből – amely a teljes Allianoi területének a fele – két boltíves nagy termet tártak fel. Az egyiket geometrikus mintázatú mozaik borította, a márvánnyal szegélyezett mozaikon belül megtaláltak hat lefolyót, valamint eredeti helyén, in situ, két sorban nyolc gránit monolit oszlopot.
Ugyanebben az évben az volt a feltárás másik fő célja, hogy megállapítsák a telep kelet–nyugati irányú főútjának, a templomtól induló decumanusnak az építési periódusait, az insulák, azaz lakótömbök méreteit, valamint azt, hogy vannak-e épületmaradványok az Allianoit délről határoló temenosz (templomkerület, zárt szent berek) falán kívül. Ekkor fedezték fel a másik utat, a 35 méter hosszú, kilenc méter széles cardót (a római települések észak–déli irányú útját nevezték így), amely keresztülszeli a szentélykörzetet. Ahmet Yaras majdnem biztosnak tartja, hogy ez az út kötötte össze Allianoit a mai Pasaköyjel, a néhány éve felfedezett antik helyszínnel.
A decumanus elején és végén kapu áll, az út mindkét vége hídban folytatódik. A cardo déli végén épült fel az egyemeletes Nympheum, a nimfák szentélye, amely majdnem ugyanolyan, mint az Olympiából ismert. Itt találták meg a régészek a gyönyörű Aszklépiosz-fejet és az ember nagyságú, majdnem ép nimfaszobrot, amely kiállítások dísze lehet. Eddig négy lakótömböt, több templomot és kápolnát tártak fel Allianoiban. A telepen fontos szerepe lehetett a fazekasságnak, erre mutat az eddig megtalált tizenöt égetőkemence, a rengeteg amfora, terra sigillata, használati és rituális edény maradványa. De volt itt vasmegmunkáló műhely, és készítettek üveget is. A gazdag leletanyagban mintegy 7500 pénzérme is van, a legtöbb bronzból készült, de előfordul bizánci ezüst- és aranypénz is.
Törökországban Pergamon (a mai Bergama) feltárása volt az első tudományos régészeti vállalkozás – német szakemberek vezetésével. A különösen értékes leleteket akkor Berlinbe vitték, és külön múzeumot építettek számukra. Az Allianoijal azonosított Pasa Ilicasiban Bergama akkori kormányzója, Kemal bej kezdeményezte az ásatásokat a XX. század elején. Fölismerve a hely jelentőségét elhatározta, hogy idegenforgalmi szempontból hozzáférhetővé teszi és megvédi. Ő kérte fel a pergamoni ásatások egyik szakértőjét, Wilhelm Dörpfeldet: segítsen kitalálni, hogyan lehetne kivédeni, hogy a közeli folyó elöntse Pasa Ilicasit. Kemal bej nem érhette meg a készülő tervek megvalósulását, a fürdőtelepet továbbra is betemette a folyó hordaléka. Mintegy száz év múlva Izmir volt kormányzója, Kutlu Aktas folytatta a feltárást és helyreállítást, de ötévi részleges használat után Pasa Ilicasit újra betemette a hordalék. A Yortanli duzzasztógátat 1994-ben kezdték építeni Pasa Ilicasitól másfél–két kilométerre délre. A bergamai múzeum még abban az évben leletmentő ásatásokba fogott, akkor fedezték fel a római kori fürdőre a bizánci időszakban ráépült települést. Ahmet Yaras 1998-ban vette át a feltárás irányítását.
Az Europa Nostrától kapott információink szerint a nemzetközi örökségvédő szervezetek a törökországi szakemberekkel egyetértésben indították figyelemfelhívó kampányukat. Aláírásokat is gyűjtenek, hogy mozgósítsák a civil társadalmat. Eddig harmincötezren csatlakoztak az akcióhoz, Törökországból harmincezren.
origo.hu
Tudja, mit jelentenek ezek a szavak? Modern szlengkvíz, minden generációnak!
