Lejárat

Változatlanul népszerűek a devizaalapú kölcsönök: a jegybank statisztikája szerint a lakosság teljes banki tartozásából a devizaalapú adósság aránya a tavalyi 12,6 százalékról 22,8 százalékra ugrott. A hajlandóság tehát töretlen, ám a forint további gyengülésével könnyen pórul járhatnak a svájcifrank- és euróalapú hitelben eladósodottak.
Hozzávetőleg 3,5 milliárd forint a magyar háztartások teljes banki hiteltartozása, amelyből 23 százalék immár devizaalapú. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) friss adatai azt is megmutatják, hogy a külföldi valutákon belül csaknem 18 százalékra nőtt a svájci frank aránya, s mindössze négy százalékot képvisel az euró. Döntően tehát a devizakölcsönök hizlalják hónapról hónapra a lakossági hitelállományt. Másfél, két esztendő leforgása alatt négyszeresére nőtt a lakossági devizahitelek állománya, amelynek jelentős részét a lízingcégek közvetítette kölcsönök jelentik. A magyar lakosság jellemzően gépkocsivásárláshoz vett és vesz fel devizaalapú hitelt, ebben a körben 70–80 százalék a nem forintalapú hitelek aránya. A forint- és devizaalapú konstrukciók közötti kamateltérés miatt ugyanis inkább az olcsóbbnak tűnő devizahitelt választják az ügyfelek, nem számolva az esetleges árfolyamkockázattal. Egyébként ezek a kölcsönök csak az utóbbi időben váltak banki termékké; egyre többen veszik fel svájci frankban és euróban a lakáshitelt – akár tíz–húsz évre is. Bár a lakástámogatási rendszer szigorításának hatására a tavalyi év közepe óta mérséklődött a hitelfelvételi kedv, e szegmensen belül egyértelműen a devizahitelek száma magasabb.
Hiába csökkennek tehát a forintkamatok, a devizakölcsönök térhódítása elképesztő méreteket ölt. Ám a klasszikus közgazdaságtani magyarázat szerint, ha a forintkamatok zuhannak, azaz jelentősen mérséklődik a különbség a devizában és a magyar fizetőeszközben felvett kölcsönök terhei között, akkor kevesebben választják majd a devizahitelt. A friss számok rácáfolnak e logikára… Az MNB adatai persze arról is árulkodnak, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos figyelmeztetéseknek nincs sok foganatjuk; a magyarországi bankok ugyanis versengve kínálják, a háztartások pedig örömmel veszik fel a forinthitelénél jóval alacsonyabb kamatú deviza-, ezen belül is a svájci frankban „mért” kölcsönöket. A gondot fokozza, hogy az úgynevezett devizakitettség ráadásul hosszú távra szól – a szóban forgó hitelek legnagyobb része tudniillik egy évnél hosszabb lejáratú.
De miért is hordoz veszélyeket a devizahitel ilyen nagyarányú növekedése? Nos, ha a forint–euró árfolyam kedvezőtlenül változik, amint azt az utóbbi napokban megtapasztaltuk, akkor az adósoknak jövedelmük nagyobb részét kell majd a törlesztésre fordítaniuk. Váratlan és gyors forintgyengülés esetén a törlesztőrészlet olyan magasra emelkedhet, hogy az érintettek nem tudják fizetni. Az ebben rejlő kockázat a bankok számára is jelentős. Hiszen nem lesz, aki majd visszafizeti a kihelyezett pénzt. A vállalati szektorban – főként az exportőrök esetében – a forintgyengülés nemcsak a hitelterheket növeli meg, hanem a külföldről származó bevételek ellenértékét is. Egyébként az MNB azt ajánlja a hitelintézeteknek: hívják fel klienseik figyelmét a kockázatokra, ezzel együtt mérsékeljék a devizakölcsön-felvételi kedvet. Problémát jelent, hogy néhány bank kifejezetten a devizaalapú kölcsönök javára árazza be termékeit, így azok törlesztőrészletei jóval kedvezőbbek a forintalapú konstrukciókénál. Ezzel szemben nem egy banknál már olcsóbb a forintalapú ingatlankölcsön, ám az ügyfelek egyelőre fittyet hánynak rá.
Ha már deviza: euró vagy svájci frank? A szakemberek középtávon kevésbé tartják kockázatosnak az euróalapú konstrukciókat, tekintettel arra, hogy elméletileg – most ismét 2010 a kormányzati céldátum – Magyarországon is bevezetik a közös európai fizetőeszközt. (Más kérdés, hogy jó ideig még nem tudni az átváltás árfolyamát, így ennek bizonytalansága is rejt kockázatot.) Márpedig egy 245 forint euróárfolyamon felvett tízmillió forintos, tízéves hitelnél például 8000 forinttal dobja meg a havi törlesztőrészletet, ha a forint 260-ig gyengül. A svájci frankban nyújtott kölcsönök azért kockázatosabbak az euróalapúaknál, mert a svájci frank árfolyama hullámzóbb.
Mire kell odafigyelni? A kockázat a devizaalapú hiteleknél is a részletekben rejlik. A devizát ugyan vételi árfolyamon kapjuk, ám eladási árfolyamon törlesztünk, a kétféle árfolyam közötti rés 0,2–0,4 százaléktól két–három százalékig terjedhet, és egy tízmilliós hitelnél százezres nagyságú többletköltséget is jelenthet. Nem árt fejben tartani azt sem, hogy az átváltásért különdíjat is felszámol néhány bank, továbbá a devizahitelek havi törlesztőrészletei erősen ingadozhatnak, mert a kamatmozgás is erőteljesebb, mint a forintkölcsönnél. Elméletileg az euró bevezetésével megszűnik az euróhitel árfolyamkockázata, de nem mindegy, hogy a csatlakozási árfolyam következtében mekkora lesz euróban a havi jövedelmünk.
Auth Henrik, az MNB alelnöke a témával foglalkozó konferencián kifejtette: a hazai pénzügyi közvetítőrendszer egyik mostani jellemvonásának azt tartja, hogy a hitelintézetek szinte közvetlenül a lakosságra hárítják azokat a kockázatokat, amelyek a devizahitelek nagyarányú megemelkedéséből fakadnak. Ez azért is veszélyes, mert a lakosság az a szereplő a pénzügyi rendszerben, amely a legalacsonyabb „információs szinttel rendelkezik”, és a kisebb tájékozottság mellett még a kockázattűrő képessége is rendkívül alacsony. A bankrendszer ugyanakkor egyre bonyolultabb banki termékekkel jelentkezik, amelyeket az emberek nehezen látnak át. Az alelnök szerint ebben a helyzetben megnő az állam felelőssége, amint abban is, hogy megfelelő információkkal lássa el a lakosságot a különböző hitelkonstrukciók veszélyeiről, illetve szigorítsa a hitelintézetek szabályozását.
A pénzügyi stabilitás szempontjából veszélyforrásnak tekinti a monetáris tanács is a háztartások és a kis- és közepes vállalkozások eladósodását, a fedezetlen devizahitelek gyors növekedését. Ami pedig a vállalati szektort illeti, a külföldi hitelfelvétel gyorsabban nőtt, s a szegmensen belül egyre nagyobb a kis és közepes cégek kiszolgáltatottsága. Miként az elemzők fogalmaznak: a legaggasztóbb az egészben az, hogy a lakosságnak nincs valódi információja az általa vállalt kockázatokról, és ez tovább erősítheti a gazdasági egyensúlytalanságból fakadó kockázatot, de a rizikót növelheti az is, ha visszaesik a tőkebeáramlás, mert az kipukkaszthatja a mostani devizahitel-buborékot. A kialakult helyzet legnagyobb veszélye, hogy a forint árfolyama a lakossági devizahitel-felvétel miatt stabil, a lakosság pedig azért „bátorodott fel”, mert az árfolyam rövid távú stabilitását kivetítette hosszú távra.