Megér-e Ankarának Brüsszel egy misét?

Ausztria elvérzett a keresztény Európa védelmében, minden erőfeszítésével sem tudta megakadályozni, hogy a Törökországgal kezdődő tárgyalások indító dokumentumából a megbeszélések közös végcéljára utaló „csatlakozás” szót kihagyják. A vita melléktermékeként viszont megkezdődhetnek Horvátországgal a csatlakozási tárgyalások, ezúttal is jelezve, hogy az emberi jogok, vagy a hágai Nemzetközi Bíróság ítéletei ugyancsak viszonylagosak. Márciusban (amikor többek között Magyarország is kiállt a horvát csatlakozás mellett) az unió külügyminiszterei még Carla del Ponte hágai főügyész javaslatára elutasították a tárgyalások megkezdését, mondván, hogy Zágráb nem elég aktív a hazájában egyébként nemzeti hősnek tekintett Gotovina tábornok háborús bűnösként való kiadatásában. A tábornok azóta sem került elő, Del Ponte viszont megváltoztatta álláspontját, mint mondta, „minden külső nyomás nélkül”.
A török csatlakozás ügyében kevéssé lelkes francia elnök, Jacques Chirac „nagyobb kulturális forradalmat” tart szükségesnek ahhoz, hogy a törökök az EU tagjai lehessenek. Nem lehet tudni, hogy Chirac mit is értett kulturális forradalmon, de ha a francia történelemből veszünk példát, lehet, hogy arra gondolt, a törököknek át kellene térniük a katolikus hitre, mint ahogy a francia trón elnyerése érdekében IV. Henrik is megtette ezt. Neki Párizs megért egy misét.
Vannak persze olyan potenciális tagországok, amelyeket az uniós tagsághoz nem kellene megtéríteni, mint például Ukrajna. Manuel Barroso, a bizottság elnöke, miután az új ukrán miniszterelnökkel, Jurij Jehanurovval tárgyalt, kijelentette: „Az ajtónk nyitva áll. Ukrajna jövője Európában van.” Kérdés, Barroso mit ért Európán, hiszen ha a földrajzkönyvekre és De Gaulle elhíresült mondására hagyatkozunk („Európa az Urálig tart”), Ukrajna eddig is Európa része volt. Mindenesetre Lengyelország erősen kampányol Ukrajna tagsága mellett, Berlusconi olasz miniszterelnök viszont jó barátját, Putyint szeretné a kapukon belül látni. Ha azután minden ország behozza barátait és üzletfeleit, az EU nemsokára az ismert világ határáig vagy talán még azon is túl terjeszkedik – ha közben fel nem bomlik.
A török tagság elsősorban az Egyesült Államoknak fontos, mert így lehet megakadályozni, hogy egy német–francia vezetésű Európa jöjjön létre, ami veszélyeztetheti az angolszász hegemóniát. Az angol politikai törekvéseket jól ismerő De Gaulle világosan látta ezt, és ezért ellenezte Anglia belépését a Közös Piacba. Az unió alakulását tehát kevésbé az európai népek akarata, sokkal inkább geopolitikai törekvések és erőviszonyok alakítják majd.

Per. Miközben Törökország továbbra sem ismeri el az örmény népirtást, hat hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték egy örmény nyelvű törökországi hetilap főszerkesztőjét, amiért állítólag „becsmérelte a török nemzetet”.
Továbbiak a 26. oldalon