A pingvinek menetelése az Antarktisz világában egy éven át követi a pingvinek életét. Minden év elején császárpingvinek ezrei ugranak ki a tengerből, hogy száz kilométeres zarándokútjukat megtegyék, míg elérkeznek szaporodási helyükre, ahol párt választanak, és családot alapítanak. Az utódokat hordozó tojást először az anya takargatja testének melegével, majd az apa teszi ugyanezt, mert az anyának vissza kell térnie a tengerbe táplálékért. A magukra hagyott apák összekapaszkodnak, hogy a hóviharban, az addigra már mínusz harminc fokra süllyedt hőmérsékletben hasuk alatt védjék a tojásokat, majd a kikelt fiókákat. Nem mozdulnak, nem adják fel, bár az éhezés során súlyuk kétharmadát elveszítik – ismerteti a film mozzanatait a hetilap. Közben az élelemmel feltöltekezett anyák visszatérnek a családhoz, hogy megetethessék a fiókáikat. Vajon életben találják-e a hátrahagyott családot? Azután az apákon van a sor, hogy ők meneteljenek, míg a tengerben táplálékhoz juthatnak. Az anyák pedig óvják, nevelik fiókáikat, és hűségesen várják vissza párjukat. Amikor a fiókák megerősödnek, a család visszatér a tengerbe.
Az elragadtatott hangon szóló amerikai kritikusok egyetértettek abban, hogy tagadhatatlan a film allegorikus jellege és felemelő üzenete. A nézők egymásnak adták a hírt a filmélményről, a konzervatív csoportok, egyházközösségek pedig a monogámia, a tradicionális családmodell példájaként ajánlották megtekintésre. A keresztény gyülekezetek Isten teremtményeit és a Szentlélek kifürkészhetetlen útjait látják a filmben. És ez az a pont, ahol a pingvinek veszélyessé váltak. A liberális lapok a rendező szemére vetik, hogy nem foglalt határozottan állást a teremtés kontra evolúció kérdésében, nem mutatott rá a globális felmelegedés veszélyeire.
A film megkapja a megbélyegző „kirekesztő” jelzőt is, ugyanis szó sem lehet arról, hogy csak a hagyományos családmodellben lehet önfeláldozó módon gyermeket nevelni, és ezzel elidegeníteni az egyedülálló, valamint a homoszexuális szülőket. Bizonyítékképpen találtak az egyik New York-i állatkertben egy homoszexuális pingvinpárt, amelynek szülői szeretete kimutatható. A The New York Times vezércikkében azt írja, hogy a kötöttségek nélküli életben edzett tiszta lelkiismeret fontosabb, mint a hagyományos morális értékek. Felesleges hát a pingvineket piedesztálra emelni. A lap „konzervatív menetelést” emleget, amelyben a pingvinfilmet „hadi táplálékként” használják fel. A The London Times azzal vádolja az amerikai vallásos jobboldalt, hogy ideológiai frontkatonákká tette a pingvineket. Amerika többi liberális lapja is igyekszik cinikusan belerúgni a korábban agyondicsért filmbe, és lesajnálja azokat, akik többet látnak benne, mint egy nyolcvanperces havas életképet – számol be kétoldalas elemző írásában a film hatásairól legutóbbi számában a Heti Válasz.
origo.hu
Pszichiátrián kezelt beteget keresnek a rendőrök
