Mérlegen az EU-tagság

Ha majd az Európai Unió is közli a maga számait arról, hogy kedvezményezettjei vagy nettó befizetői vagyunk a közösségnek, az lesz ám az igazi pofon, mert Magyarország igenis jól áll az uniós pénzek felhasználásában – így replikáztak a kormány képviselői a legutóbbi ÁSZ-jelentés kapcsán, amely szerint hazánk 2004-ben több pénzt fizetett be az Európai Unió kasszájába, mint amennyit onnan visszakapott. Ismeretes, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) szeptember elején közzétette, hogy a múlt évi uniós egyenlegünk mínusz 27 milliárd forintot tett ki. Ráadásul a számvevők azt is megállapították, hogy a támogatások koordinációjáért felelős Nemzeti Fejlesztési Hivatalnál az együttműködési problémák és a szakmai tapasztalat hiánya is közrejátszottak abban, hogy a támogatások igénybevétele hosszadalmassá vált.
Természetesen az Európai Unió – annak rendje és módja szerint – is közzé tette éves pénzügyi jelentését. Az anyagból kiderül, hogy Magyarország az Európai Bizottság számításai szerint 176 millió euró pozitív egyenleggel zárta 2004-et, a tagság első évét. Első pillantásra még örülhetnénk is, hiszen a javunkra billen a hazánknak kifizetett pénzek, illetve a Budapest által a közös büdzsébe befizetett összeg közötti különbség. Ám a brüsszeli beszámolóban öt évre visszamenőleg megtalálhatók az előcsatlakozási tételek is, amelyekhez nem tartozott befizetési kötelezettség. Amennyiben tehát osztunk-szorzunk, valószínűleg a negatív mérleget jelentő ÁSZ-adatok bizonyulnak helytállónak. Egyébként miért is kételkednénk egy független szervezet kimutatásában?
Persze a gond az, hogy a nemzeti összjövedelemhez és a csatlakozás előtti állapothoz viszonyítva még az optimista változat szerint is az új tagállamok közül hazánk zárta a leggyengébb egyenleggel a tagság első évét. Hogy ez mit jelent? Pusztán annyit, hogy a Magyarországgal egy súlycsoportban lévő Csehország például 250 millió eurót kapott vissza, és arányaiban jócskán lekörözött bennünket Szlovákia vagy éppen Lengyelország. Ráadásul egy másik, az adminisztratív költségeket nem tartalmazó kimutatás arról tanúskodik, hogy a tíz új tagállam közül hazánk tudta legkevésbé pénzre váltani az első évben a tagság nyújtotta előnyöket.
Arról nem is beszélve, hogy százmillió eurós büntetést készül behajtani az unió Magyarországon, miközben 16 jogsértési eljárás folyik ellenünk. A felelőtlen kormányzati döntéseknek tulajdoníthatóan Magyarországnak tudniillik feltehetőleg büntetést kell fizetnie az unió kasszájába, illetve fennáll a veszélye annak, hogy hazánk elesik a kohéziós alap forrásaitól. Ennek hátterében az áll, hogy a kormány az utóbbi három évben nem tudta megállítani a túlköltekezést, és a közölt adatok pontatlanságával Magyarország hitelességét tette kockára. S ne feledjük a törvénytelen áfavisszatartást, az autópályák kiszervezését az állami kiadások köréből, a közszféra egyhavi bérének eltolását, a pályázati pénzek visszatartását és a maradványképzést. A negatív példa Görögország, ahol már kiderült: kozmetikázták az államháztartási adatokat. Magyarország is hasonló helyzetbe kerülhet. A Nemzetközi Valutalap (IMF) független vizsgálatot szorgalmaz az ügyben.
Az számít tehát, hogy mekkora összeget használtunk fel, a többi csak ködösítés. Egy tagország és az EU közti pénzügyi egyenleget a felhasznált források határozzák meg. A kormány sokszor olyan pénzekre utal, amelyek vagy nem léteznek, vagy a kabinet visszatartja a címzettektől. Mindezt alátámasztja egyébként az Állami Számvevőszék hivatkozott jelentése is. Ami pedig az uniós források kifizetését illeti, Magyarországgal ellentétben az unióhoz újonnan csatlakozott kilenc másik országban már 2004-ben kifizették a tárgyévi támogatásokat. Nálunk még csak most kerül sor a tavalyi dotációk folyósítására. Azzal sem árulunk el újdonságot, hogy a többi országban a gazdáknak járó pénz is időben eljutott a címzettekhez. Ráadásul ma is önkormányzatok százai, vállalkozások ezrei vannak csőd közeli állapotban, hiszen a szaktárca parkoltatja a pénzüket; nem hajlandó kifizetni a nekik járó uniós támogatásokat. A „pályázóbarát rendszer” kapcsán pedig az érintettek tiltakoznak a túlbürokratizált szisztéma miatt. S láthatóan a kormánytagok által említett előleg sem segít a jelentkezőkön, hiszen a pénzügyi tárca ezt sem hajlandó folyósítani a címzetteknek. Több civil szervezet készül perre menni a kormányzattal, a jogosan járó támogatások elmaradása miatt őket ért kár és a kamatok megtérítéséért.
Summa summarum: az EU-jelentés alapján uniós csatlakozásunk első évében a többi új tagállammal összevetve a magyar teljesítmény volt a leggyengébb.
Úgy tűnik, az egykori reformország – hazánk – nem találja helyét a kitágult európai erőtérben. Többek között lemaradás mutatkozik a szakképzés területén, a környezetvédelmi kérdésekben, a regionális különbségek kezelésében, továbbá tartós szinten megrekedt a munkanélküliség, s az összes új tagállam közül itt növekszik leglassabban a gazdaság. Vagyis már rég túl vagyunk az európai büszkeségérzeten, a történelmi pillanat euforikus hangulatán, de sokat sajnos nem érzünk az Európai Unióból. Ide kívánkozik, hogy a belépéstől nem emelkedett az átlagember fizetése, továbbá nem lett nagyobb a biztonság sem, miután nem nálunk húzódik a schengeni határ. Nyugati munkalehetőségből sincs több, hiszen a tizenötök nem fogadják be a magyar munkavállalókat, és hosszú idő múlva fizethetünk csak euróval; a közös pénz gazdasági feltételeit ugyanis képtelen a kormány produkálni. Magyarán, hosszú még az út addig, hogy magunkat de facto és de jure is tagoknak érezhessük.
Eközben nem segít a helyzeten az igazi uniós szaldószám sem, amely – csakúgy, mint a hivatkozott ÁSZ-zárszámadás – kínos helyzetbe hozza a kormányt. Megdőlt ugyanis az a sokat hangoztatott álláspont, hogy a megítélt támogatási rendszereket jól kihasználjuk, és gyorsan lehívjuk az uniós pénzeket. A szóban forgó jelentés tudniillik az ellenkezőjét bizonyítja: a Gyurcsány-kormány képtelen hazánk és állampolgárai javára fordítani az EU-tagság előnyeit. Tartsuk fejben azt is, hogy a 2006 utáni hétéves EU-költségvetés vitái júniusban azon feneklettek meg, hogy brit részről megvétózták a leendő közös büdzsét! Azért, mert a metódus alapján aránytalanul sok pénz jutna a mezőgazdaságra, ahelyett hogy a versenyképesség erősítésére összpontosítaná a forrásokat. Tehát nem árt előre számolni azzal, hogy ha mindennek kiegészítő finanszírozása a sokak szemében páriává váló agrárbüdzsé megkurtításán alapul, annak egyik legnagyobb vesztese Magyarország lehet.
Félrevezető volt tehát korábban azt propagálni, hogy az Európai Unió a paradicsom előszobája, hiszen a csatlakozásunk óta eltelt több mint egy esztendő csak azt jelzi, hogy meg kell tanulni pályázni, illetve gatyába rázni a magyarországi intézményrendszert. Természetesen szakmai alapon, a politikai kinevezősdi csak árt az országnak. Aki azt mondta, hogy öt-tíz éven belül esély van a felzárkózásra, az nem mondott igazat. Már csak számtanilag sem jön össze, hiszen Magyarországon négyszázalékos a növekedés, az EU régi tagállamaiban pedig 1–1,5 százalék. A kettőt összevetve még plusz uniós forrásokkal együtt sem jön ki a tíz év. Ma már inkább az a kérdés, hogy a húsz esztendő, ami a felzárkózáshoz kell, nem lesz-e majd negyven év.