MI A MAGYAR?

A Régi magyar zene gyöngyei czimü zenemüvállalat 4-ik füzete megjelent. E vállalat, mint tudjuk, gr. Fáy Istvánnak köszöni lételét, ki a benne előforduló darabot zongorára négy kézre alkalmazva kiadta. […] A jelen füzet következő darabokat tartalmaz: 1. Csermák egy A-moll lassuja. 2. Bunkó egy szép frisse, mely eredetileg Ruzsitskától való, de az öreg Bunkó által idomíttatott. 3. Martinovics és Csermák egy-egy frisse, melynek második részét egykor Miskolczon népdalnak is felhasználták. 4. Biharinak szép palotás lassuja, melyet gr. Fáy János, Istvánnak atyja még jogász korában vig mulatság alkalmával magától Biharitól irt le. 5. Ruzsitska egy frisse. 6. Csermáknak egy igen egyszerü, idillféle szép lassuja. 7. Friss csárdás Merk Jánostól. – Itt a zene más hangba megy át; s 8. egy eredetiséggel tele lassu és friss, ismeretlen szerzőtől. Erre egy átmenet következik, s megzendül a Rákóczy-nóta, tiszta eredetiségben, ugy a hogy azt Czinka Panna és Bihari előadták; ezt követi az induló, s a füzetet befejezi Ruzsitska ütközete, melyben szinte hallja az ember a golyók fütyölését. Ruzsitska e müvét még azon időtájban irta, mikor Béla futása czimű operáját, melyet, fájdalom, most sohasem adnak elő, pedig igazán eredeti magyar opera ez, menten minden franczia, olasz és német opera utánzásától. E zenevállalat nagy érdeket gerjeszt a külföldön; zenemüvészeink pedig megtanulhatják belőle, hogy szebb az eredeti egyszerüség, mint ama czifra czikornyásság, mellyel az ujabb magyar zenedarabokban oly gyakran találkozunk. Gr. Fáy István e vállalat körüli fáradozásaival hasznos szolgálatot tesz a nemzetiségnek, különösen a zenészvilágnak. […]
Érdekesnek tartjuk itt a Rákóczy-nóta történetét első eredetétől fogva leirni a t. gr. előadása szerint, ki mint felső-magyarországi ember, Rákóczy születéshelyétől nem messze lakván, a régebben ott élt emberektől nemegyszer hallott arról beszélni. […]
Sokan azon véleményen vannak, hogy a Rákóczy-induló már Rákóczy idejében is létezett; de ez hibás, alaptalan vélemény. A dolog igy áll. Midőn felsővadászi II. Rákóczy Ferencz római szent birodalmi herczeg, az akkoriban hires szépségü Karolina Amália herczegnőt, Hessen Vanfrid herczeg és határgróf leányát nőül vevén, Magyarországba, Sárospatakra hozta, melynek örökös ura volt, s pár nap mulva mint Sáros megye örökös főispánja, Eperjesen nagy pompával fényes bemenetét tartotta; ez alkalommal az akkoriban leghiresebb czigányzenész, Barna Mihály, Czinka Panna nagyatyja, kit később gr. Csáki bibornok s Magyarország primása le is arczképeztetett (de nem tudni, hol van e kép), udvari zenésze lett Rákóczynak, ki igen vendégszerető ember volt, s a vig mulatságokat nagyon kedvelte. Ez a Barna Mihály Rákóczyt mindenüvé követte, s midőn ura a neki kinált amnestiát elfogadni nem akara, lábaihoz borulva e szavakat mondá: „Oh, kegyelmes fejedelem! mit mivelsz, mit cselekszel? Itt hagyod a vagyont és mégy a nincsent keresni?” Ezen időtájban komponálta Barna a Rákóczy-nótát, mely tele eredetiséggel, zenei belbecscsel s a sajgó sziv szomoru kifakadásaival. E nóta csakhamar igen népszerüvé lett, s a nép és czigányok közt hiven fönnmaradt. Barna Mihály maga tanitotta be unokáját, Czinka Pannát a Rákóczy-nótára, kitől aztán először kottára tette Vaczek Károly jászói premontrei kanonok, ki ezelőtt 32 évvel halt meg, 93 éves korában. Ez a Vaczek is hires zenész volt akkoriban, különösen a hosszu pásztorfurulyát kitünőleg tudta kezelni. […] Ezen adatokat gr. Fáy István részint tőle, részint pedig nagyatyjától, gr. Fáy Lászlótól hallotta, ki Czinka Pannának nagy pártolója volt. Vaczek kanonoktól hallá azt is, hogy ez később Veszprémben Csermák jelenlétében leirva, átadta a Rákóczy-nótát Ruzsitskának, ki aztán abból a Rákóczy-indulót és hozzá az ütközetet készité, mely utóbbi a grófnak csak töredékekben jutott kezeihez, és sokat kellett rajta igazitania.
A Rákóczy-induló eredete gr. Fáy István szerint (Vasárnapi Újság, 1860. január 1.)