Batiz András átmeneti kormányszóvivő sajtótájékoztatót tartott a hét végén. Hangulatos esemény lett belőle – a pártállami idők hangulatát idézte. Az ember ott érezte magát a Tájékoztatási Hivatal üléstermében, ahol éppen Bányász Rezső elvtárs, pártunk és kormányunk szóvivője raccsolta el a jelenlévőknek, mit vár a sajtótól gazdája, Lakatos Ernő elvtárs, Aczél György főelvtárs sajtófőnöke.
Hát ez a mostani együttlét ezt a hangulatot idézte, főleg az idősebb hírlapíróknak. Közérdeklődésre számot tartó információ alig hangzott el (a Gyurcsány-panelok nem ide tartoznak), elmondta viszont az ifjú kormányszpíker, hogy felettese nem teljesen elégedett a mai magyar sajtóban leírtakkal, elmondottakkal. És ő, Batiz András sem elégedett.
Konkrét nevek ugyan nem hangzottak el, ennek ellenére a jelenlévők mindegyike pontosan tudta, kikre, mely orgánumokra oly haragvó az ábrándos tekintetű kormányfő és hű lakája.
Különösebb meglepetést persze nem okozott a „sajtókonferencia”, meg lehet szokni az ilyesmit, még ha az egésznek semmi értelme sincs – hacsak az nem, hogy a dolog végeztével szóvivő uram még nagyobbnak érzi magát. Amolyan kis Gyurcsánynak. Stílusban egyébként tényleg sok a hasonlóság közöttük – gondolom, ez elvárás is volt, amolyan felvételi követelmény. (Talán a hatásszüneteket kellene még bővíteni, meg egy kis kéztördelés is beleférne a mondatok végén…)
Végül Batiz elköszönt hallgatóságától, amely elgondolkodva indult haza vagy a szerkesztőség felé, lelkében kétellyel, bizonytalansággal: tán nem reá vonatkoztak az elmarasztaló szavak.
origo.hu
Hamarosan találkozhat Donald Trump és Orbán Viktor
