Szükség van az ENSZ jószolgálati munkájára

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének legutóbbi, New York-i csúcstalálkozójának egyik leginkább elfogadott határozata egyben a legígéretesebb is, mert hozzájárulhat földünk legvéresebb fegyveres konfliktusainak befejezéséhez. A világ vezetői támogatták az ENSZ főtitkára, Kofi Annan tervét, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a béke elkötelezett közvetítőjeként nagyobb szerephez jusson.
A csúcstalálkozó felhatalmazása az ENSZ közvetítőként történő fokozottabb fellépésére és „jószolgálati” tevékenységének erősítésére, annak a súlyponti szerepnek a felismeréséből fakad, hogy a harmadik felek, beleértve az ENSZ-et is, elfogulatlan közvetítőként milyen jó eredményeket értek el sok esetben a világon a béke megteremtésében. A közvetítő harmadik fél különösen olyan esetekben segíthet, amikor a több éve – vagy akár évtizedeken át – tartó öldöklés olyan mély gyűlöletet idézett elő, amelyet semleges közvetítők párbeszédre és a bizalom kiépítésére irányuló segítsége nélkül áthidalni nem lehet.
A békéhez sokszor göröngyös út vezet. A gyakorlat is bebizonyította, hogy a konfliktusokban gyakran szükség van elfogulatlan közvetítőkre. A jószolgálati tevékenységre az ENSZ főtitkárának a világ bármely pontján folyamatosan, sok munkára kész jószolgálati szakember áll rendelkezésére, akik a főtitkár megbízásából és nevében végzik munkájukat. Így ma Irakban, a Közel-Keleten és Afrika konfliktusok sújtotta régióiban is dolgoznak, de szerepük nem merül ki a háborúk megfékezésében. Az Egyesült Nemzetek Szervezete jószolgálati tevékenységére más békés célok érdekében is szükség van, például túszok kiszabadítása, határproblémák, választási viták vagy közösségek közötti ellentétek megoldása is feladatuk, mielőtt azok erőszakos cselekményekké fajulnának.
A független harmadik szereplős közvetítés forgószínpadán egyre nagyobb a zsúfoltság, ahol a közvetítő főszerepét kormányok, regionális szervezetek, NGO-k és néhány híres személyiség alakítják. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének ezen a területen nincsenek előjogai. Ennek ellenére az ENSZ, a nemzetközi közösség legszélesebb értelemben vett képviselőjeként nagy társadalmi elfogadottságot kölcsönözhet ilyen jellegű ügyekben.
Az ENSZ közvetítői működtek közre az 1990-es években olyan sikeres békemegállapodások létrehozásában, mint a kambodzsai, salvadori és a guatemalai, véget vetve ezzel napjaink néhány legszörnyűbb konfliktusának. A közelmúltban Lakhdar Brahimi, az ENSZ tapasztalt különmegbízottja volt az, aki Afganisztánban súlyos etnikai és politikai megosztottság körülményei között egyensúlyozva, meghatározó szerepet töltött be az átmeneti kormány felállításában és a politikai útiterv kidolgozásában, amelynek alapján az országot a tálibok hatalmának megdöntése óta kormányozzák. Néha a főtitkár személyesen is részt vesz a jószolgálati munkában. Így például Kofi Annan visszafogott közbenjárásával sikerült elejét venni a harcoknak Nigéria és Kamerun között egy olajban gazdag félszigetért, amelyet mindkét állam magának követelt.
Egy másik példa: Szudánban az ENSZ napjainkban szaktudással és egyéb segítséggel támogatja más nemzetközi szereplők békéért tett erőfeszítéseit. A történelmi megállapodást, amely véget vetett az észak és dél közötti, immár két évtizedes vérontásnak, az Afrikai Unió közvetítésével folytatott sikeres béketárgyalásoknak kell követnie, amelyeknek célja a dárfuri atrocitások beszüntetése.
Annak ellenére, hogy az egyesült nemzetek néhány kiemelkedően tehetséges diplomatája figyelemre méltó eredményeket ért el a béketeremtésben, az ENSZ ilyen irányú munkájában további erőfeszítésekre van szükség. A vezető diplomaták célorientáltsága, kimeríthetetlen ötleteik tárháza és személyes tapasztalatai ehhez nem elegendőek. Az ENSZ-nek szüksége lenne a béketeremtésről összegyűlt tapasztalatokat tároló – szervezeten belüli – (adat-) bázisra, továbbá javítania kell a közvetítők kiválasztási és képzési gyakorlatának rendszerén, hogy e szakemberek a válságrégiókban felmerülő kihívásoknak jobban megfeleljenek. A csúcstalálkozó után megkezdődhet az a folyamat, amely az ENSZ speciális béketeremtő munkáját hatékonyabbá, eredményesebbé teszi. További javaslatok kidolgozására és megvitatására van szükség, úgy az ENSZ titkárságán belül, mint a szervezet tagállamaival.
Egy, a főtitkár által megbízott, az ENSZ vezető diplomatáiból álló magas rangú testület azt javasolta, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete hozzon létre egy olyan tapasztalt és professzionális közvetítőkből álló csapatot, amely a jószolgálati tevékenységet helyszínen végző ENSZ-különmegbízottak munkáját segítik. Úgy gondolták, hogy ez a csoport ötletek széles skáláját nyújthatja a közvetítői módszerekről, arról, hogy miképpen befolyásolhatók a konfliktus részesei a legszörnyűbb események, például háborús bűnök elkövetése esetén. Erre a tudásra újra és újra szükség van a béketárgyalások során. A testület megállapította azt is, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül működő, béketeremtésért felelős részleg (a politikai ügyekért felelős osztály, amelyet jómagam vezetek) egyrészt kevés anyagi eszközzel rendelkezik és meg kellene erősíteni, másrészt az ENSZ közvetítői tevékenységének és szakembereinek nagyobb támogatásra lenne szükségük.
Nem tudhatjuk, hogy mikor lesz szükség újra a béke megteremtéséhez az ENSZ jószolgálati munkájára. Számos olyan régi keletű polgárháború van még, ahol szükséges lehet egy harmadik közvetítő fél bevonására vagy az ENSZ-re önállóan, vagy más partnerekkel együttműködve. Készen kell állnunk, amikor az élet úgy hozza.