Immár biztos, konzervatív kormánya és jobboldali elnöke lesz a következő öt évben Lengyelországnak. A leadott szavazatok közel száz százalékának összeszámlálása alapján ugyanis az elnökválasztás első fordulójában Donald Tusk győzött a voksok 35,8 százalékával, míg a második helyen a szeptember 25-i parlamenti választásokon győztes PiS jelöltje, Lech Kaczynksi végzett 33,3 százalékkal. A vasárnap esti urnazárást követő első exit poll felmérések a PO jelöltjének még jóval nagyobb arányú győzelmét vetítették előre, hajnalra azonban Kaczynski jelentős mértékben megközelítette vetélytársát. Az elnökválasztáson egyébként tizenkét jelölt indult, közülük a harmadik helyen a szélsőbaloldali populista Andrzej Lepper a szavazatok 15,5, míg negyedikként a szociáldemokrata Marek Borowski a voksok 10,2 százalékát kapta. A többi nyolc jelölt egyaránt 2 százalék alatt maradt. Az eredmények érdekessége, hogy a nagyvárosokban Tusk, míg vidéken Kaczynski szerepelt jobban. Igen alacsony, mindössze 49,6 százalékos volt a részvétel, ami magasabb ugyan a két héttel ezelőtti parlamenti választásokénál, messze elmaradt azonban a korábbi voksolásokétól.
Az elemzők egyöntetűen kiemelik, hogy Tusk lényegesen a korábban prognosztizált 42 százalékos eredmény alatt maradt, ami egyrészt Kaczynski ismételten hatásos és huszáros kampányhajrájának köszönhető. Ugyanakkor – mutat rá a Rzeczpospolita szakértője – nem vált be, hogy a PO jelöltje stílust váltott, és a visszafogott, kiegyensúlyozott imázsból az elmúlt két hétben agresszívnak mutatkozott. A Gazeta Wyborcza már elsősorban arra keresi a választ, hogy melyik jelöltnek milyen tartalékai vannak a döntő ütközetre, s úgy teszi fel a kérdést, kit támogat majd a baloldali elektorátus. Ennek szegényebb része jelentős arányban már idáig is Kaczynski szociálisan érzékeny programja mellé állt, s logikusan Lepper híveinek többsége is rá kell, hogy szavazzon, míg az értelmiség feltehetően Tuskot választja majd. Az ő támogatására szólított burkoltan Aleksander Kwasniewski is. Megfigyelők emellett megjegyzik azt is, hogy az eredménye aligha könnyítette meg a két jobboldali párt kormánykoalíciós tárgyalásait.

„Pride-ra van pénz és akarat, a dugókra meg a csődre nincsen”