Akik ismerték a vádirat részleteit, csak erős idegzetű embereknek ajánlhatták, hogy végighallgassák Marks Moore ügyész bevezető beszédét. Mile Mrksicset, Miroszlav Radicsot és Veszelin Sljivancsanint, a jugoszláv hadsereg volt tisztjeit azzal vádolják, hogy a horvátországi háború idején a Vukovár melletti Ovcara birtokon végrehajtott kegyetlen vérengzést „megtervezte, végrehajtását ellenőrizte, majd a nyomokat eltüntette”. Az október 25-én kezdődő bizonyító eljárás folyamán rekonstruálják a 1991. november 20-án lezajlott borzalmakat.
A kelet-szlavóniai Vukovár eleste utáni vérfürdő története ismert. A város védőinek elkeseredett ellenállása miatt nagy veszteségeket szenvedett szerb erők kegyetlen bosszút álltak: több mint 260 civilt, beteget a vukovári kórházból egy laktanyába, onnan pedig a közeli mezőgazdasági birtokra szállítottak, majd előre kitervelt módon lemészárolták őket, egy részüket meg is kínozták. Ám nemcsak az ovcarai bűncselekményt írják a vádlottak számlájára. A vádirat kitér a Vukovár ostroma alatt és után elkövetett dolgokra, amelyeknek csak szörnyű befejezése volt Ovcara. Hogy érthetőbb legyen a vukovári rémség, fel kell idézni a háborús napokat, hogy milyen lélektani hadviselés kísérte a város ostromát. A horvátok ugyanis a hatalmas túlerővel szemben is védeni tudták a közben teljesen szétlőtt barokk várost. A szerb csapatok „szégyenletes tehetetlensége” kínossá vált Belgrád számára is. A szerbek lélektani vereséget szenvedtek. Voltak a jugoszláv hadseregben olyan parancsnokok is, akik tartottak a szerb bosszútól, Zsivota Panics tábornok, az első katonai körzet parancsnoka parancsba adta Mrksicsnek, hogy a körülmények miatt külön ügyeljenek a genfi konvenciók betartására. Ám a parancsnak sem Mrksics, sem Radics, sem Sljivancsanin nem tett eleget.
Emlékezetesek az akkori tévéfelvételek, amikor a romos kórház pincéjéből vánszorognak kifelé a betegek, sebesültek, de azok a képek is, amikor Sljivancsanin november 19-én gőgösen kitiltja a Vöröskeresztet. Ígéretet tesz, hogy senkinek sem esik bántódása. Csak 12 óra telik el a szerb tiszt ígéretétől, s az elhurcoltak már halottak. Nem törődnek a kórház kiürítésére vonatkozó zágrábi megállapodással sem. Hogy mi történt azon a délutánon az ovcarai hangárban, arról már vannak vallomások. Két órán át verték a foglyokat vashusángokkal, húszpercenként füttyszóra váltakozva. Két férfi belehalt az ütlegelésbe. Az ügyész azt is ismertette, hogy egy terhes nőt úgy gyilkoltak meg, hogy a nemi szervébe helyezték a puskát. Mindezt követően tízes-húszas csoportokban vitték az embereket a már előre kiásott gödörhöz. A kivégzés késő éjszakáig tartott.
Tavaszra tervezik a védelem bevezető beszédét. Sljivancsanin és Radics már most ártatlannak vallotta magát, s maguk is elítélték a vukovári vérengzést. Sljivancsanin kiemelte: ő katona, nem politikus, nem is jogász, esküje és hazájának alkotmánya szerint cselekedett, s ma is csak azt tehetné.

Egyre gyanúsabbak a körülmények az óvodából eltűnt gyermek ügyében – vajon ki lehet a felelős?