Világok könyve

K ö n y v e s h á z

„A térképek a lét csodáját rögzítik. S az ember, aki a ma használt térképek rögzítésmódját kitalálta, Gerhard Mercator volt, egy foltozóvarga fia, aki ötszáz évvel ezelőtt született Észak-Európa egy folyók öntözte, sáros síkságán.” Mercator (eredeti nevén Kremer) hosszú életének köszönhetően szinte az egész XVI. századot végigélte. A vallásos, mégis eretnekségért elítélt térkép- és földgömbkészítő hatalmas természettudományos ismerettel és rajzkészséggel rendelkezett.
A németalföldi Rupelmonde városában 1512-ben született térképész, geográfus és kozmográfus legjelentősebb alkotása a róla elnevezett hengervetület volt, amelyet a Föld felszínét ábrázoló térképeken alkalmazott. Emellett földgömböket, éggömböket, világtérképet alkotott, és megrajzolta Európa és a többi kontinens számos pontjának térképét. Műveit a már akkoriban is népszerű frankfurti könyvvásáron árulták.
Mercator nagyszabású terv megvalósítását határozta el, amely meghaladta a geográfia határait, hiszen az egész univerzum könyvének megírása foglalkoztatta. Olyan ötrészes kozmográfiát tervezett, amelynek első része a teremtés története, a második az egek, a harmadik a Föld ábrázolása, a negyedik politikai adatokat tartalmazó geográfia, az ötödik rész pedig kronologikus világtörténet lett volna. Végül a halálát követő évben Atlasz címmel jelent meg a 107 modern térképet és a Teremtés című tanulmányt tartalmazó kozmográfia. A világtörténelmet összefoglaló Chronologia már évtizedekkel korábban napvilágot látott.
Mercator új geográfiát alkotott. Kezdetben Ptolemaiosz műveit korrigálta, majd a korszak modern ismeretei alapján feltérképezte az egész világot. Az évtizedek során megváltozott a térképekhez való hozzáállása. A térképészet kezdetben a természet és az ember által alkotott kartográfiai egységek megrajzolását jelentette számára, majd kialakult összetettebb hozzáállása a geográfiához. Eszerint a geográfia „nagymértékben hozzájárul a politikai rendszerek ismeretéhez”, vagyis a térképésznek nemcsak a helyek távolságait, hanem politikai viszonyait is ábrázolnia kell. Mercator térképei egységes stílusban készültek, hiszen ő maga kutatta, tervezte meg és állította össze kartográfiáit azonos kiadói szabványokkal. A modern térképészet megalkotója olyan technikai újításokat is alkalmazott, amelyek lehetővé tették, hogy az egyes lapokon ábrázolt területek átfedésben legyenek egymással.
Az új geográfiai alkotásokat sokan egyformának, sőt unalmasnak találták, hiszen nem szerepeltek rajtuk címerpajzsok, feliratok, természeti képződmények, karavellák, halak és egyéb díszítések. Már nem képek és nem díszített rajzok, hanem egy pontos ábrázolásokat tartalmazó, „többfunkciós és univerzális kartográfia” részei voltak. Olyan új térképészeti alkotások, amelyeket a frankfurti könyvkereskedők megdöbbenéssel fogadtak.
Nicholas Crane, a monográfia szerzője így ír a csaknem ötszáz éve született Mercatorról, a maga korában a „geográfusok fejedelmének” tartott tudósról: „Mercator szerény ember volt, univerzális szemlélettel. Miközben kortársai egészen szűk korlátok között űzték a kartográfiát, ő a világot akarta feltérképezni egymást átfedő, egyforma térképekkel. Idáig vezető útján történelmi mérföldköveket emelt.”
(Nicholas Crane: Mercator. Az ember, aki föltérképezte a bolygót. HVG-könyvek, Budapest, 2005. Ármegjelölés nélkül)