Kóka miniszter a minap egy autógumival a hóna alatt érkezett sajtótájékoztatójára. Ritkaság az ilyen, komoly emberek, államférfiak egy-két dossziéval, mappával, esetleg kézitáskával érkeznek az ilyen eseményekre, legfeljebb a protokollmosolyukat hozzák magukkal, autóalkatrészeket nem. Kóka azonban showmantípusú politikus, tudja, hogy a sajtó és azon keresztül a nagyközönség már régóta unja a semmitmondó, sablonos bevonulásokat – márpedig ő azt szeretné, ha az emberek felkapnák a fejüket, ha ő érkezik (helikoptert is evégett vásárolt magának, meg varratott öltönyből is ezért van neki többtucatnyi).
Hát most a gumiját mutogatja a luxuspolitikus, arcán elégedett mosoly: jó vagyok, mi?
A bevonulását követően arról tájékoztat a jó Kóka, hogy mekkora gumiüzletet szerzett az országnak, ezen belül is a jobb sorsra érdemes Dunaújvárosnak. Ezáltal – emeli fel mutatóujját a miniszter – megoldódik az iparvárosban a munkanélküliség, ha nem is azonnal, de szép fokozatosan, a gyárbővítés ütemében. Míg beszél az újságíróknak, gumikereke szép szabályosan pihen egy előre odakészített tartóban.
Nem mondtam még, hogy a gumigyártó cég megelőzően Lengyelországban, majd Szlovákiában járt, ám egyik helyen sem jött össze az üzlet. Utóbbi helyen majdnem, ám az ottani kormány végül elállt a sokmilliárdos beruházás tetemes hányadát kitevő állami támogatástól. Hogy mi milyen feltételekkel írtunk alá, arra nézve nem adott választ a miniszter, majd hatvan nap múlva (állítólag ez a megállapodás). A parlamentben is csak annyit mondott sejtelmesen: „Nagyon megéri majd.” Neki biztosan.
origo.hu
Magyar Péter véleménye 180 fokos fordulatot vett ebben a fontos kérdésben
