A Szegedi Tudományegyetem Budapest Média Intézetében kirobbant tandíjbotrány kapcsán az utóbbi hetekben talán többet szerepelt a neve a sajtóban, mint ötéves hivatali ideje alatt összesen. A hírek szerint diákok tömegei keresték meg önt hasonló problémákkal. Valóban lavinát indított el a szegedi jogtalan tandíjszedés ügye?
– Vannak olyan időszakok – ilyen a mostani is –, amikor egy-egy eset kapcsán, ami nagyobb sajtónyilvánosságot kapott, többen megismerik a munkánkat, és ilyenkor láthatóan több a panaszos. Általánosságban is növekszik az ügyeink száma, tavaly például kétszer annyi beadvány érkezett hozzánk, mint a hivatal létrehozásának évében, 2000-ben.
– A médiaintézet három hallgatója azért fordult önhöz, mert bár államilag finanszírozott szakon tanultak, az iskola mégis félévente nyolcvanezer forintot kért tőlük, amit Havas Henrik műsorvezető cégének bankszámlájára kellett befizetniük. Ön megállapította a jogsértést, az egyetem azonban nem ismeri el a hibát, és nem fizeti vissza pénzt a hallgatóknak. Hogyan érinti a kudarc?
– Természetesen nehezen viselem, ha a nyilvánvaló jogsértés ellenére sem tudok segíteni a diákoknak, mert az intézmény nem hajlandó együttműködni. Szerencsére azonban nagyon ritkán fordul elő ilyen, eddig ugyanis a kezdeményezéseim 98 százalékát elfogadták. Általában akkor utasítanak el, ha pénzről van szó. Volt azonban olyan precedensértékű ügyem is, amikor egy diákot – sikeres vizsgája ellenére – azért nem vettek fel egy budapesti szakközépiskolába, mert HIV-pozitív volt, és ezt őszintén elmondta az igazgatónak. Akkor azt kértem a fővárosi önkormányzattól, hogy indítsanak fegyelmi vizsgálatot az intézményvezető ellen, és derítsék ki, hogy helyesen járt-e el, vagy sem. Válaszra sem méltattak, egész egyszerűen a szőnyeg alá söpörték az ügyet. Nem lenne szabad homokba dugni a fejünket. Ha valaki úgy akarja megoldani az ügyet, hogy a betegeket kirekeszti az iskolából, az elfelejtkezik arról, hogy jelenleg mintegy 30 ezer hepatitis C vírussal fertőzött ember van Magyarországon, akiknek nagy része maga sem tud róla, hogy beteg.
– A szegedi ügy vége felé úgy tűnt, hogy elmérgesedett a viszony az egyetem rektora és ön között. Szabó Gábor egyenesen a rektori méltóság megsértésének nevezte, hogy sajtótájékoztatója közben – amelyen jogszerűnek nevezte a pénzszedést, és elutasította az ombudsmani kezdeményezést – ön kivonult a folyosóra, és ott válaszolt az újságírói kérdésekre. Gyakoriak az ütközések, sértődések a munkája során?
– Ütközések nélkül ezt a feladatot nem lehet elvégezni. Én nem a rektor barátja vagyok, hanem a hallgatók jogainak védelmezője. Sajnálom, hogy Szabó Gábor szerint megsértettem rektori méltóságát, bár őszintén szólva ezt a kifejezést nem egészen értem. Szerintem én a tiszteletemet jeleztem azzal, hogy személyesen részt vettem a sajtótájékoztatóján. Ő egyébként azt kérte tőlem, hogy ne válaszoljak az újságírók kérdéseire, hanem az esemény után, az irodájában négyszemközt beszéljük meg az ügyet. Természetesen értettem a kérést, én viszont nem szoktam sötét szobákban egyezkedni, a munkám a nyilvánosságra tartozik. Ha már a rektor úr a tájékoztatón nem osztott nekem lapot, akkor a folyosón válaszoltam az újságírók kérdéseire.
– Arra számított, hogy az egyetem elfogadja az ajánlását, és visszafizeti a pénzt?
– Abban biztos voltam, hogy nem lesz egyszerű a dolog, hiszen nagyon sok pénzről volt szó. Ráadásul sokan hajlamosak arra – és azt hiszem, közéjük tartozik a szegedi rektor is –, hogy úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, de azért hoznak néhány, az orvoslás irányába ható intézkedést. A felsőoktatásban is fontos alapelv, hogy az állampolgár mindent megtehet, amit a jogszabály nem tilt. Ezzel szemben azonban az állam intézményei csak azt tehetik meg, amit a jogszabály kimondottan előír. Remélem, hamarosan eljön az az idő, amikor egy intézmény vezetői ki merik mondani: bocsánat, tévedtünk! Örököltünk a korábbi vezetéstől egy jogsértő helyzetet, de különböző eszközökkel igyekszünk jóvátenni. Ha így állt volna az ügyhöz a szegedi vezetés, akkor bizalmat ébresztett volna a hallgatókban. Vélhetőleg kisebb lett volna az esély a perek megindítására, mint a jelenlegi helyzetben.
– Mit javasol azoknak a hallgatóknak, akik szeretnék visszakapni a pénzüket?
– Szerintem mindenképpen próbáljanak meg peren kívül megegyezni az egyetemmel. A rektor úgy hozta meg döntését, hogy a hallgatókkal nem egyeztetett. A volt hallgatóknak fel lehet ajánlani például az ingyenes posztgraduális képzést, vagy a gyakorlati hely biztosítását. Egyébként már több ügyvéd is elkérte az állásfoglalásomat, mert szeretnék azt a perek során felhasználni az egyetem ellen.
– A szegedi ügy kirobbanása után számos panaszos beadvány érkezett a hivatalához jogtalan tandíjszedés miatt, ezért ön általános vizsgálatot indított az ügyben. Melyek azok az iskolák, amelyekre a legtöbben panaszkodtak, és hogy áll az eljárás?
– A Budapesti Gazdasági Főiskolával és a Kodolányi János Főiskolával kapcsolatban érkezett kirívóan sok beadvány. Előbbinél az idegennyelv-képzésért kérnek félévente 150 ezer forintot államilag finanszírozott hallgatóktól, utóbbiban pedig 46 ezer forintos regisztrációs díjat szednek az ingyenes képzésben részt vevőktől. A két intézmény ügyében soron kívül indítottam el a vizsgálatot. Mindkét iskolát megkerestem a kérdéseimmel. Várhatóan a napokban lezárom a vizsgálatot, és ha jogsértést tapasztalok, akkor kezdeményezést fogalmazok meg.
– Vagyis megállapítja a jogsértést, és felszólítja az intézményeket, hogy szüntessék meg azt, a pénzt pedig fizessék vissza?
– Ha jogsértés történt, akkor ezt teszem.
– A jogtalan pénzszedésen kívül milyen panaszokkal fordulnak önhöz a hallgatók?
– Az ügyek kétharmada a közoktatással, egyharmada pedig a felsőoktatással foglalkozik. Jellemző panaszok: a testi fenyítéssel, méltóságsértéssel kapcsolatos ügyek. Nem arról van szó, hogy a pedagógusoknak többször járna el a keze, vagy több lenne a durván sértegető tanár, mint korábban. Az ilyen ügyek megszaporodása azt mutatja, hogy folyamatosan nő azoknak a szülőknek a száma, akik nem hajlandók lenyelni, hogy gyermekükkel így bánnak az iskolában.
– Mit lehet tenni például akkor, ha egy édesanya arról panaszkodik, hogy a fia kapott egy pofont a tanítónőtől?
– A panasz kézhezvétele után azonnal kérdést fogalmazok meg az érintett intézmény igazgatójához. Többnyire mellékelem azt a bírósági ítéletet is, amelyben egy testi fenyítés miatt elbocsátott tanár keresetét utasítják el, aki szerint nem állt arányban az általa elkövetett cselekménnyel a büntetés. A bíróság szerint azonban jogos volt a vehemens pedagógus elbocsátása. Az ilyen ügyekben a tanár elveszítheti az állását.
Szintén sok panasz érkezik a gyerekek méltóságának megsértése miatt. Gyakran elfordul, hogy a tanár észre sem veszi, hogy folyamatosan sértegeti a gyereket, amikor azon gúnyolódik, hogy kövér, raccsol, esetleg szemüveges, vagy milliomoscsemetének, cicababának hívja a tanulót. Volt például egy pedagógus, aki folyamatosan elhasználtvécékefe-fejűeknek titulálta az egész osztályt. Ez volt az egyetlen olyan ügy, ahol egy teljes osztály fordult hozzánk beadvánnyal. Fontosak még az eltanácsolással kapcsolatosak esetek. Ha például a gyerek betör egy ablakot, vagy lopáson fogják, akkor az igazgató sok esetben azt kéri, hogy vigye el a diákot az iskolából. Ezek nehéz ügyek, hiszen az intézmény nem kötelez, csak javasol. Ugyanakkor a két fél nincs azonos tárgyalási pozícióban, hiszen a gyerek sínyli meg, ha mégis abban az iskolában hagyják, ahova nem kíván járni.
– Mire panaszkodnak az egyetemisták és a főiskolások a tandíjakon kívül?
– A felvételi időszakban érkezik kiugróan sok panasz, általában a pontszámítással, az eljárással kapcsolatban.
– Előfordult már olyan, hogy valaki azután nyert felvételt az egyetemre, hogy ön észre vett valamilyen jogszerűtlenséget?
– Nem is egyszer. Volt olyan, hogy a diák egyik feladatát nem pontozták le. Felhívtam erre a rektor figyelmét, ő elismerte a hibát, és felvette a hallgatót.
– Hat évvel ezelőtt alakulhatott meg az oktatási jogok biztosának hivatala, azóta ön tölti be a biztosi posztot. Határozott időre szól a mandátuma?
– Sajnos határozatlan időre. A miniszternek feltétlenül el kellene döntenie, hogy hány évre szóljon ez a megbízatás, ez ugyanis olyan munka, amit nem szabad egy egész életen át csinálni. Én már hat éve töltöm be ezt a pozíciót, de biztos vagyok abban, hogy ha nyugdíjaskoromig én lennék az ombudsman, akkor a saját magam által létrehozott intézményt tenném tönkre.
origo.hu
Orbán Viktor: Nem pihenünk, zajlik a kormányülés, hajrá, Dominik! - Képek
