A szociáldemokratáknak a gyors döntésből fakadó öröme a konzervatív tábor válságos hangulatával áll szemben, miután Edmund Stoiber megfutamodása irritálja az elbizonytalanodott választókat. Az SPD új vezéregyénisége olyan elődök nyomdokaiba lép, akik a párt élén a sikertelenség jegyében szorgoskodtak. Oskar Lafontaine, Gerhard Schröder, majd Müntefering szinte menekülésszerűen vettek búcsút az elnöki pozíciótól, miután elképzeléseik ellenállásba ütköztek.
Az ötvenegy esztendős Platzeck az újraegyesítés időszakának az embere, aki a Zöldek soraiban kezdte pályafutását és jutott be előbb a népi kamarába, majd a Bundestagba. 1995 óta az SPD tagja. Felfelé ívelő karrierjének további állomásai: Potsdam főpolgármestere, tartományi pártelnök, brandenburgi miniszterelnök. Apja tanácsát követve („Ha már belépsz egy pártba, akkor abban igyekezz elnök lenni!”) lépett most fel a kormányhídra. Platzeck élete kísértetiesen hasonlít a kereszténydemokratákat elnöklő Merkel sorsához. A két „osszi” például csak óvatos mérlegelés után vállaltak újabb és újabb feladatokat.
Amíg az SPD a remények hordozóját látja a keleti elnökjelöltben, addig a CSU elnökének lemondását a gazdasági tárca vezetéséről hangos kritika kísérte. Még a jobboldali sajtó is keményen támadta Stoiber visszakozását, megállapítva, hogy végleg örökös tétovázóként fogják nyilvántartani. Az utódként a gazdaságügyi tárcára kijelölt Michael Glos szakmai tudása számtalan képviselőnek okoz fejfájást. Stoiber egyébként százötven főnyi CSU-küldöttség élén tegnap Rómába utazott, ma a Vatikánban XVI. Benedek fogadja őket. A pápai vigasz jó pillanatban érkezik.
origo.hu
Kiderült, kik a felelősek a csányi mászókabalesetben elhunyt kislány haláláért
