Nincs csillogó irodaház, fényes portál, a VI. kerületi, Vörösmarty utcai kapualjban egyszerű csengő jelzi, hogy jó helyen járunk. Odabent sem nagy a tér, az ötven főállású munkatársnak öt kis szobán kell megosztoznia – igaz, néhányan a Bánya utcai telepen is dolgoznak. Most vagy postai borítékokat címeznek és pakolnak tele a Fogadj örökbe! program támogatóinak, vagy telefonon válaszolnak a napokban beindult 10 000 gyerek karácsonya című kezdeményezésre jelentkezőknek. Most még kezelhető a helyzet, mondja Debreczeni István, a szolgálat kommunikációs igazgatója a januári–februári hajtáshoz képest: akkor a szökőár kapcsán kialakult szolidaritási hullámnak köszönhetően egy hónapon keresztül napi huszonnégy órában fogadták a több tízezer telefonhívást és villanylevelet.
Érdemes egy gondolat erejéig megállni a cipősdoboz-akciónál. Az ötlet nemzetközi, hiszen az Operation Cristhmas Child program részeként 2004-ben például kilencvenöt országban hatmillió csomag szerzett örömet a megajándékozott gyerekeknek. Tíz évig mi is célország voltunk, ezalatt hatszázezer csomag jutott el magyar gyerekekhez, köztük Hillary és Bill Clinton cipősdobozai. A mozgalom alapgondolata egyszerű: gyermekek vagy egész családok készítenek ajándékot rászoruló gyermekeknek, erősítve ezáltal a szeretet és együttérzés gondolatát a társadalomban. A szeretet pártok, nézetek és országhatárok fölött álló erő – gondolták tavaly a szeretetszolgálat emberei és elküldték üres cipősdobozaikat a Parlamentbe. A négy parlamenti párt vezetője, az Országgyűlés elnöke és a miniszterelnök is csatlakozott a kezdeményezéshez, így idén már az egész társadalmat megpróbálják megszólítani. Aki csatlakozni akar, annak nincs más dolga, mint keresni otthon egy átlagos nagyságú cipősdobozt, majd el kell döntenie, hogy fiúnak vagy lánynak (a felső korhatár 14 év) szánja-e a csomagot. Ezután kezdődhet az ajándékok beszerzése: tisztálkodószerek (például szappan, fogkrém, fogkefe, esetleg testápoló vagy más higiéniai termék egy kisebb törölközővel), aztán kreativitást fejlesztő játékok (rajzlapok, kifestő, vízfesték, ecset, színes ceruzák, filctollak vagy kréták), nem romlandó édességek, kisebb ruhanemű, könyv vagy olyan játék, amelynek gyermekként az ajándékozó is biztosan örülne. Nem az a legfontosabb, mi kerül a dobozba, hanem hogy milyen szívvel adják – vallják a program munkatársai, akik arra kérik az ajándékozókat, hogy a gondosan leragasztott dobozra írják fel, hogy az ajándék milyen nemű és életkorú gyerek számára készült.
Időközben előkerül egy tárgyalásból Szenczy Sándor igazgató, akivel arról beszélgetünk, hogy az ötven főállású munkatárs közül csak öt-hat jár külföldi katasztrófákhoz, mégis erről ismeri őket a magyar társadalom. – Idén vagyunk tízévesek, programjaink nagy része Magyarországon zajlik – mondja. – Budapesten ötvenfős hajléktalanszállást működtetünk, ahova papucsban-fürdőköpenyben lépnek be a lakók, miután cipőjüket a maguk készítette tárolóba tették. Debrecenben már régóta működik, Miskolcon pedig most nyílik a volt szenvedélybetegek lakóotthona. Irodánk van több megyeközpontban, egy műkereskedő támogatónknak köszönhetően idén nyílik meg a hátrányos helyzetű gyerekek számára épített üdülőnk, van tűcsereprogramunk és krízisbuszunk hajléktalanoknak. Büszke vagyok arra, hogy támogatóinknak köszönhetően háromszázötven erdélyi gyereknek tudunk havi tízezer forintos tanulmányi ösztöndíjat biztosítani, segítettünk az idei mátrakeresztesi, a bánáti és a székelyföldi árvizeknél.
A szeretetszolgálatot mégis a világkatasztrófák kapcsán ismerte meg a magyar közvélemény. Mivel idén kijutott a bajból, vannak, akik azt mondják, 2005 a baptisták éve volt. A programokat valójában nem csak öt-hat ember végzi, a főállású munkatársunk mellett van egy félezer fős önkéntes csapat (orvosok, mentőápolók, logisztikai szakemberek és mások), krízishelyzetekben közülük toborozzuk a csapatokat. Legutóbb például a pakisztáni földrengéshez a tizenegy fős kutató-mentő csapatban két főállású munkatársunk volt, a többi önkéntes. Munkatársainknak, segítőinknek egyáltalán nem kötelező baptistának lenni (főállású kollégáim között például református lelkészi diplomával rendelkező munkatárs is van). A bevetések során sem téríteni, hanem segíteni megyünk, hiszen a segítség önmagában egy misszió: a szolidaritás, a szeretet „reklámja”. Idén valóban különösen sok nemzetközi bevetésre kellett mennünk: a szökőár után voltunk Srí Lankán, több orvoscsoportot küldtünk Indonéziába, húsvétkor segítettünk a niasi (szintén Indonézia) földrengés áldozatain, aztán volt a Katrina hurrikán New Orleansban, majd a földrengés Pakisztánban. Mindezt a nagylelkű támogatók nélkül nem tudnánk megcsinálni – idén eddig több mint húszezer adományozó keresett meg minket és közel egymilliárd forintot bíztak ránk.
Végigjárjuk az irodákat, az egyikben épp a Fogadj örökbe! borítékjait csomagolják. Most a kongói nyomornegyedekben élő száz kisgyerek számára próbálnak magyar „nevelőszülőt” találni, aki egy éven keresztül havi háromezer forinttal támogatja szimbolikus örökbefogadottját. A gyerek nevét és színes fotóját már a borítékra is rányomtatták, míg a belső levélben kedvenc ételeiről és hobbijáról, szociális hátteréről is tájékoztatják a jövendőbeli támogatót. A Srí Lanka-i árvák esetében már nincs kapacitás ennyi személyre szabott borítékot elkészíteni, hiszen itt tizenkétezer-kilencvenhét címre megy levél – az év elején jelentkezett tizenhétezer emberből ennyien maradtak az év végére.
Lejár az ebédidő, nekem is indulnom kell. Szenczy Sándor jó minőségű folyóiratot nyom a kezembe. A szeretetszolgálat belső kiadványa, a Felebarát legfrissebb számában a munkatársak vallanak a hétköznapokról, a cikkeket szívszorító képekkel illusztrálták. Postabontó rovatukban a nekik küldött levelekből idéztek, valaki a következőket írta: „Köszönjük a lelkiismeretes tájékoztatást. Furcsa dolog sok sikert kívánni a munkájukhoz, hiszen az lenne a legjobb, ha ilyenre nem lenne szükség. Mivel van, hát mégiscsak kívánom: teljesítsék a hivatásukat!”
Magyar falu. December elején adták át Srí Lankán a magyar adakozók (civilek, intézmények és a kormány) támogatásával felépített árvaházat, a családközpontú nevelést az országban meghonosító HELP-házakat, és az épülő magyar faluban is lesz egy gyerekkollégiumuk.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
