Precíz szeizmográfként jelzi a zálogházak forgalma, hogy az év mely időszakában járunk. Az adóbefizetések határideje éppen úgy megmutatkozik az árbevételükön, mint az iskolakezdés vagy az új szezon közeledése. Számos cégnél bevett szokás, hogy idényjellegű árukészletét elzálogosítja, s az így felvett hitelből szerzi be az újat. Sportszerekkel kereskedők a tél beköszönte előtt beadják például a szörföket, s a kapott pénzből megvásárolják a sífelszereléseket.
„Kisnyugdíjasok behoznak olyan ezüstöket, amelyekért csupán néhány száz forintnyi kölcsön adható, de vagyonos magánszemélyek is szép számmal tartoznak az ügyfélkörünkbe. Gyakran veszünk be több millió forintot érő festményt, műtárgyat, karórát, nercbundát, nyolc- vagy tízkarátos briliánsokat, de olyan is akad, aki az autóját zálogosítja el. Cégek esetén pedig 50 millió forintos hitelkihelyezés is előfordul, de a felső határ a csillagos ég” – osztja meg tapasztalatait Tóth Zoltánné, a BÁV Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. zálogforgalmi és szakirányítási menedzsere, hozzátéve, hogy a beadott tárgyak értékén meglátszik, hogy az adott zálogfiók gazdagabb vagy szegényebb városban vagy kerületben található.
Van, aki azért keresi fel valamelyik zálogházat, mert elvesztette az állását, s értékeinek elzálogosításával tudja előteremteni a megélhetéséhez szükséges pénzt, reménykedve abban, hogy ez csak átmeneti állapot. Léteznek olyanok is, akiket szenvedélyük visz a zaciba, erről a szerencsejátékosok tudnának mesélni. A lóversenyen vagy a játékautomatán elveszített összegeket ugyanis pótolni kell. Akik nem tudnak a jövedelmükből elegendő pénzt félretenni, azok például nyaralásra költik a hitelt, vagy az ajándékokat vásárolják meg belőle az ünnepek előtt. Jó néhányan januárban ismét megjelennek a zálogházban, s ekkor a karácsonyra kapott ajándékaikat adják be. Tóth Zoltánné tájékoztatása szerint havi rendszerességgel visszatérő ügyfeleik is akadnak. Sokan jönnek fizetés előtt a hónap végén, illetve a nyugdíj érkezését megelőzően, s miután megjött a pénz, kiváltják a zálogot. Így az sem ritka, hogy valaki csak néhány napra adja be a hitel fedezetét jelentő tárgyat. Létezik olyan magánszemély is, aki már ötödik éve benn tartja az értékét, s hosszabbítgatja a futamidőt: megőrzésre adta be, mert odahaza nem tudja biztonságosan tárolni.
A legtöbben ékszert visznek a zaciba, s az említetteken kívül műszaki cikkek – televíziók, videomagnók, DVD-lejátszók, kamerák, fényképezőgépek – és szőnyegek is nagy mennyiségben fordulnak meg a hitelezőnél. A főbecsüs menedzser asszony hozzáteszi, hogy régebben „batyus” holmikat, azaz ruhákat és ágyneműt is befogadtak, ma már viszont nem foglalkoznak ilyen cikkekkel, mert ezeknek nincsen értékük. (A ruhaneműk kategóriájában csak szőrmét és bőrt fogadnak be.) Ám olyan is megesett, hogy valaki nagy mennyiségű foglalatlan színes drágakövet akart beadni, s nem fogadták el, mert ekkora mennyiséget nem lehet értékesíteni. Márpedig ez is alapvető szempont, mert ugyan nem igazán jellemző, hogy a tárgyat nem váltja ki a tulajdonos – a szakember elmondása szerint az ilyen esetek aránya nem éri el az öt százalékot –, ám a hitelezőnek minden esetben számolnia kell azzal, hogy a bevett tárgy eladásával juthat a pénzéhez.
Beadáskor az ügyfél 45 napos és három hónapos futamidő között választhat, s ekkor kell kifizetnie a tárolási díjat. „Kétmillió forintot meghaladó érték esetén a pénzmosás elleni jogszabály értelmében az ügyfélnek igazolnia kell az adott darab eredetét” – hívja fel a figyelmet Tóth Zoltánné. A kamat mértékét a választott futamidő, a tárgy típusa és a hitel nagysága határozza meg. (Választható a beadott érték 50, 65 vagy 75 százaléka, ám tört- arany esetében a 90 százaléka is.) Így 3,8 és 8,8 százalék közé esnek a hiteldíjak. Ám ha a beadó két héten belül kiváltja a tárgyat, nem számolnak fel kamatot. Az ügyfélnek legkésőbb a futamidő lejártától számítva a következő hónap utolsó napjáig ki kell váltania a tárgyat, s a késésért késedelmi díjat kell fizetnie. A felvett hitelt is a kiváltáskor kell visszatérítenie a kamatokkal együtt.
Elmúltak már azok az idők, amikor az emberek körülnéztek, hogy nem látja-e meg őket valamelyik ismerősük, s csak akkor mentek be a zálogházba, ha „tiszta volt a levegő”. Ma már nem szégyen zaciba menni, üzletemberek is élnek ezzel a lehetőséggel.
Egyidős a pénzzel. Szinte a pénz kialakulásával egy időben megjelent a zálogkölcsönnyújtás, mint a hitelügyletek egyik korai fajtája – írja Botos András A Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. és jogelődei története című könyvében. Az ókorban és a középkorban egyaránt elterjedt volt, ám a kamatok esetenként a 60-70 százalékot is elérték. Az uzsorakamatra történő zálogkölcsönzés ellen a katolikus egyház, s elsősorban a ferences rendi szerzetesek harcot indítottak a XV. században. Kezdeményezésükre 1462-ben Perusina városában a Kegyelet hegyén létrejött az első zálogház. A bécsi zálogházat 1707-ben alapította meg I. József császár, s miután a pénztulajdonosok Magyarországon is igen magas, gyakorta uzsorakamatra kölcsönöztek kézizálog ellenében, 1773-ban Pozsonyban is megalakult a királyi – mai értelemben a kezdettől állami – zálogház.
