Természetes módon meghatározó szerep jut Albert Einsteinnek a fizika évében, a kiemelkedő tudósnak, aki éppen 100 évvel ezelőtt, 1905-ben három korszakalkotó jelentőségű cikkével megváltoztatta a fizika fejlődésének irányát. A tudomány „megasztárjáról” könyvtárnyi anyagot írtak össze, kevés olyan ember van, akit ilyen széles körben ismertek, ugyanakkor ennyire félre is ismertek. Denis Brian tudománytörténész kutatásai alapján többek között felmerül: diszlexiás volt-e Einstein, aki csak igen későn kezdett beszélni, nőgyűlölő vagy éppenséggel nőcsábász volt-e, másoktól lopta-e tudományos eredményeit, főleg első feleségétől, Milevától, szovjet kém volt-e a világhírű fizikus?
Az egyik napilapban ez év október végén megjelent egy erősen feminista hangvételű cikk, amely a korábbi elképzeléseken túlmenően Einstein feleségének, Milevának tulajdonítja felerészben nemcsak a relativitáselmélet megalkotását, hanem valamennyi, a modern fizika menetét megváltoztató felismerést is. A szerző nem kevesebbet állít, mint „Éppen száz éve, hogy ez a nagyszerű nő a férjével együtt megváltoztatta a fizikusok, majd az érdeklődő nagyközönség világképét. Róla alig tud valaki, a férjéről mindenki… A nagyszerű 1905-ös év eredményeit külön-külön se Mileva, se Albert nem ismételte meg, úgy látszik, a két összedugott fej szinergiája az, ami lehetővé teszi, hogy egy meg egy összege legalább három legyen.”
Einstein és a nők kapcsolatáról is sokat és sokan írtak. Egyesek szerint a nőkről sommás véleménye volt, lenézte és agy nélküli nemnek nevezte őket. Ez alól szerinte kivétel volt Marie Curie és Irene lánya, akiket nagyra tartott. Hagyatékának gondozói szerint ennek ellenére „Einstein egész életében örömet talált a nők társaságában, azonban ennél nem volt több a dologban. Mint minden híres ember, vonzotta magához a kószálókat, az imádókat és a félsarlatánokat.”
Valamilyen oknál fogva a nők vonzónak találták, akkor is, amikor nem volt még híres. Munkája azonban mindig az első volt számára. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy azok a nők, akikkel közeli és bensőséges kapcsolatai voltak, soha nem adták őt ki, és nem panaszkodtak rá. Második felesége, Elza halála után Einsteinhez költözött annak Margot nevű lánya, majd Einstein húga, Maja is. A család egy új tagjaként Helen Dukas, hűséges titkárnője szintén beköltözött a házba, és ezután a házvezetői teendőket is ellátta. Az elkövetkező csaknem két évtizedben Einsteint Princetonban állandóan nők vették körül. Alig temették el Elzát, máris elárasztották Einsteint házassági ajánlatokat tartalmazó levelekkel.
Az özvegy Einstein „legényéletéből” két epizód érdemel figyelmet. 1935–1945 között bensőséges viszonyt alakított ki Margarita Konyenkova szovjet kémnővel, Szergej Konyenkov híres szovjet szobrászművész feleségével. A hölgyet Margot, Elza lánya mutatta be gyanútlanul az akkor 56 éves Einsteinnek, aki a 41 éves, szép kémnőt rendkívül vonzónak találta. Konyenkovát azzal a feladattal bízták meg, hogy Einsteinből, Oppenheimerből és más princetoni tudósokból lehetőleg minél több atomtitkot próbáljon meg kiszedni. A feladat ürügyéül az szolgált, hogy a férj, Szergej Konyenkov Einstein mellszobrán dolgozott, amely most Princetonban, az Institute for Advanced Study előtt áll. Ezt a szerelmi viszonyt két bizonyíték is alátámasztja: 1998-ban Szentpéterváron kiállítást rendeztek híres szovjet-orosz kémnőkről, amelyen Konyenkova képe is szerepelt, valamint ugyanebben az évben a londoni Sotheby’s aukcióján elárvereztek kilenc szerelmes levelet, amelyeket Einstein írt Margaritának. Amint az ma már széles körben ismert, Einsteint J. Edgar Hoover és az FBI évtizedeken keresztül figyelte, és mindent megtettek, hogy a szókimondó tudóst, mint „szovjet kémet” leleplezhessék, azonban a Konyenkova-afférról semmit sem tudtak. Einstein életének utolsó évtizedében közeli barátságba került Princetonban Johanna Fantovával, a Princeton Egyetem egyik könyvtárosával. Einstein Fantovát 1929-ben ismerte meg Berlinben, amikor azt férje Otto Fanta professzor beajánlotta hozzá, hogy a könyvtárát rendezze.
Einstein 1955. áprilisában egy nap hirtelen rosszul lett, majd röviddel a kórházba szállítás után, április 18-án meg is halt. Végrendelete szerint halála után nem volt semmiféle gyászszertartás, hamvasztása előtt csak a szűk család búcsúzott el tőle. Hamvait a három nő, Helen Dukas, Margot Einstein és Johanna Fantova New Jersey államban, valahol Princeton és Trenton között egy folyóba szórta. A gyászt azonban egy eléggé morbid epizód zavarta meg. A gyászoló család csak az újságokból tudta meg, hogy hagyatékának egyik kezelője, Otto Nathan utólagos beleegyezésével a boncoló orvos, Dr. Thomas Harvey Einstein agyát és egyik szemét eltávolította későbbi vizsgálatok céljából. Ami Einsteinnek a temetéssel kapcsolatos rendelkezését illeti, Einstein ebben is rendkívüli előrelátást tanúsított: döntésével elejét vette annak, hogy sírkövét utólag bárki is feldúlja, valamint azt is, hogy valakik valamilyen okból valahol őt újratemessék, ahogy ez az utóbbi időkben Közép-Európában szokásos. A fizika éve alkalmából világszerte számos rendezvényt tartanak, ezen események sorába illeszkedik a Természet Világa fizika különszámának a megjelenése is.
A szerző fizikaprofesszor
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
