Az öt legjobb Gerard Depardieu-film – Az utolsó metró + videó

Egy társulat küzdelme és egy kimondatlan szerelem története a háború árnyékában.

A múlt héten befejeződött Diane Keaton filmjeit bemutató sorozatunk. Folytatjuk utazásunkat a filmek csodálatos világában. sorozatunkban ezúttal egy ikonikus európai színész, Gerard Depardieu filmjeit vesszük górcső alá. Mini toplistánkon az ötödik helyet egy hatalmas klasszikus mozi, Az utolsó metró (Le Dernier Métro)szerezte meg. Először azonban engedjenek meg pár szót a most induló ötrészes sorozatunk világhírű színészéről.

Kicsoda Depardieu?

Gérard Depardieu 1948. december 27-én született a franciaországi Châteauroux városában. A francia film egyik legismertebb és legmeghatározóbb alakja, akinek pályafutása a hetvenes évektől kezdve ível át több műfajt és filmes korszakot. 

Számos nemzetközi siker és díj fűződik a nevéhez - Fotó: Dimitar Dilkoff Forrás: AFP

Karizmatikus jelenléte, ösztönös játéka és rendkívüli szerepformáló képessége miatt egyaránt hiteles a történelmi drámákban, a romantikus filmekben és a karakterközpontú szerzői alkotásokban. Számos nemzetközi siker és díj fűződik a nevéhez, miközben gyakran dolgozott együtt a francia újhullám és az art mozi meghatározó rendezőivel.

5. Az utolsó metró (1980)

Az utolsó metró (Le Dernier Métro, 1980) François Truffaut egyik legjelentősebb és legérettebb alkotása. Truffaut 1979 áprilisában kereste meg Suzanne Schiffmant a film alapötletével és az addig összegyűjtött anyagokkal. A forgatást 1980 januárjában kezdték meg a párizsi Saint-Georges Színházban, azonban a jelenetek nagy részét Clichyben, egy használaton kívüli csokoládégyárban berendezett filmstúdióban vették fel.

A film összesen tíz César-díjat nyert, ami ritkaságnak számít a francia filmtörténetben - Fotó: Facebook

A film a második világháború alatti, német megszállás alatt álló Párizsban játszódik, és egy színház mindennapjain keresztül mutatja be a korszak fojtogató légkörét, a félelmet, a kompromisszumokat és az emberi bátorság apró gesztusait. 

A főszerepekben Gérard Depardieu és Catherine Deneuve láthatóak, akik kifinomult, visszafogott játékukkal hitelesen keltik életre a történet érzelmi és erkölcsi dilemmáit. Truffaut filmje egyszerre történelmi dráma, romantikus történet és tisztelgés a színház, valamint a művészet túlélő ereje előtt.

Catherine Deneuve elegáns visszafogottsága és Gérard Depardieu erőteljes jelenléte időtálló filmmé teszik az alkotást - Fotó: Örökmozgó

A film jelentős kritikai és közönségsikert aratott, és több César-díjat is elnyert, köztük a legjobb filmnek járó elismerést.

Rövid tartalom

1942-ben, a megszállt Párizsban egy kis színház működése komoly veszélybe kerül. A társulat vezetője, Marion Steiner (Catherine Deneuve) igyekszik fenntartani az előadásokat, miközben férje, a zsidó származású Lucas Steiner a pincében bujkál a hatóságok elől. A színház egyik új színésze, Bernard Granger (Gérard Depardieu) fokozatosan egyre fontosabb szerepet kap Marion életében és a társulat mindennapjaiban.

Gérard Depardieu Bernard Granger szerepében visszafogott, mégis rendkívül erőteljes alakítást nyújt.  - Fotó: Örökmozgó

A történet középpontjában a túlélés, a titkok és a művészetbe vetett hit áll, miközben a szereplőknek folyamatosan alkalmazkodniuk kell a külső fenyegetéshez és saját érzelmeikhez.

Érdekességek a filmről

• A cím azokra az időkre utal, amikor a kijárási tilalom miatt az embereknek el kellett érniük az „utolsó metrót”, különben az éjszakát az utcán töltötték volna.
• François Truffaut személyes emlékei és gyerekkori élményei is inspirálták a történetet.
• A film színházi világa tudatos párhuzamot teremt a „látható” színpad és a „láthatatlan” pince között, ahol az igazi dráma zajlik.
• Gérard Depardieu karaktere a csendes ellenállás egyik megtestesítője, aki nem hősi pózokkal, hanem emberi gesztusokkal lázad.
• A film összesen tíz César-díjat nyert, ami ritkaságnak számít a francia filmtörténetben.

Gérard Depardieu játéka a filmben

Gérard Depardieu Bernard Granger szerepében visszafogott, mégis rendkívül erőteljes alakítást nyújt. Játéka mentes a túlzott gesztusoktól: tekintetével, hangsúlyaival és fizikai jelenlétével érzékelteti a belső feszültséget, a morális elszántságot és a kimondatlan érzelmeket. 

François Truffaut személyes emlékei és gyerekkori élményei is inspirálták a történetet. - Fotó: Örökmozgó

Figurája egyszerre szenvedélyes és fegyelmezett, ami tökéletes ellenpontot alkot Catherine Deneuve finoman zárt karakterével. Depardieu alakítása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a film romantikus és ellenállási motívumai hitelesen és emberközelien jelenjenek meg.

Összegzés – miért érdemes megnézni?

Az utolsó metró nem csupán egy történelmi film, hanem érzékeny emberi dráma a félelemről, a szerelemről és az alkotás szabadságáról. François Truffaut finom rendezése, Catherine Deneuve elegáns visszafogottsága és Gérard Depardieu erőteljes jelenléte időtálló filmmé teszik az alkotást.

A film azok számára is ajánlott, akik a második világháború történeteit nem a csatatereken, hanem az emberi kapcsolatokon és a mindennapi túlélésen keresztül szeretnék megismerni. A színház kulisszái mögött játszódó történet emlékeztet arra, hogy a művészet még a legsötétebb időkben is menedéket és reményt adhat.

Idővonal – 1980, amikor Az utolsó metró a mozikba került… 🎬

• Politikai fordulópont — a hidegháború új szakaszba lép, a nemzetközi figyelem a szovjet–afgán konfliktusra és az egyre élesebb kelet–nyugati feszültségekre irányul.
• Popkultúra és technológia — világszerte terjed a videómagnó, az otthoni filmnézés új korszakot nyit, miközben a zenei és filmes trendek már az 1980-as évek arculatát formálják.
• Sport és világfigyelem — a moszkvai nyári olimpia bojkottja politikai üzenetté válik, és jól mutatja, mennyire összefonódik a sport és a globális politika.
• Új filmes ikon születik — bemutatják a Csillagok háborúja: A Birodalom visszavág című filmet, amely korszakalkotó hatást gyakorol a látványfilmekre és a populáris kultúrára.
• Zenei mérföldkő — a rock- és popzene új irányt vesz, ekkor jelenik meg például az AC/DC Back in Black albuma, amely minden idők egyik legsikeresebb lemezévé válik.

A Gerard Depardieu filmjeit bemutató sorozatunkban a jövő hétenen a negyedik helyezett alkotással érkezünk.

Borítókép: Az utolsó metró nem csupán egy történelmi film, hanem érzékeny emberi dráma a félelemről, a szerelemről és az alkotás szabadságáról (Fotó: Örökmozgó)