Zamecsnik Péter ügyvéd, a hátborzongató bűnügy egyik legjobb ismerője úgy látja: valóban nem mindennapi esettel állunk szemben. Az „elkövetési mód” szerinte is szokatlanul durva, 1997-ben, a történések idején különösen megdöbbentőnek számított. A három tettes – az eddigi adatok szerint – két embert ölt meg, előre kitervelten és nyereségvágyból. „Az egyik áldozatot bebetonozták egy telek emésztőgödrébe, a másikat a kertben elásták” – mondja az ügyvéd. A Fővárosi Bíróság napokban kihirdetett elsőfokú ítélete szerint az első esetben megbízásból cselekedtek, a fizetség egymillió forint készpénz, egy BMW személygépkocsi és arany ékszer volt. Maglódi büntetése legalább 20 évi rabsággal járó életfogytig tartó szabadságvesztés, a két segítőé pedig 10-10 év. Zamecsnik Péter Maglódit védi.
A nagy port felvert kirívó eset óta nyolc év telt el. A bírósági eljárást meg kellett ismételni: a Fővárosi Bíróság december 9-én már másodszor rótta ki az elsőfokú büntetést. Közben az Emberi Jogok Európai Bírósága is ítélkezett az ügyben, döntése szerint Maglódinak 3000 euró kártérítés jár és persze a kamatok. Ez több mint egymillió forint. Sem az életfogytig tartó fegyház, sem pedig a kártérítés nem jogerős azonban. Idehaza az elítéltek fellebbeztek, odakint pedig a kártérítésre kötelezett magyar állam jelentett be kifogást.
Áldozat a betonban
Az első menetben a bizonyítási eljárás nehézkesen haladt – kommentálta az esetet a védő. – Sokáig állt az ügy azért, mert várni kellett a szakértői véleményre, hiszen például a bebetonozott sértett kilétét csak többszöri DNS-vizsgálattal lehetett megállapítani.
A strasbourgi bíróság mindenesetre elfogadhatatlannak tartotta, hogy Maglódi előzetes letartóztatását unos-untalan meghosszabbították. Tették ezt ráadásul ugyanazzal a sablonos, papírízű indoklással, hangoztatva, hogy az ügy kiemelkedően nagy tárgyi súlya miatt tartani kell a szökéstől, az elrejtőzéstől. Ugyanakkor a vádlott családja rendezett körülmények közt élt.
Az emberölés bármilyen formája megbocsáthatatlan, megengedhetetlen, az ásás és a bebetonozás pedig különösen visszataszító, és idehaza – szerencsére – szokatlan is. Az ilyen bűncselekménnyel gyanúsított és vádolt embereket a bíróság nyilván nem fogja szabadlábra helyezni, úgymond rászabadítani a társadalomra. Miképpen látja ezt? – kérdeztük a védőt.
Zamecsnik szerint a közmegítéléssel nem érdemes vitatkozni – ezt nem is teszi –, azt viszont hangsúlyozza, hogy az ártatlanság vélelme a mégoly súlyos bűncselekménnyel gyanúsított emberekre is vonatkozik. Nem csak azokra, akik esetleg csak belekeverednek egy-egy ügybe. Az alkotmány, s az emberi jogi egyezmények mindenki számára megadják a jogot, hogy ügyüket ésszerű határidőn belül tárják fel és igazságos, tisztességes eljárásban bírálják el. A bizonyítás a hatóság dolga. „A hét-nyolc éves időszak minden, csak nem észszerű” – mondja Zamecsnik Péter. A védő szerint Strasbourgnak főként az nem tetszett, hogy mechanikusan, sablonosan bírálták el és indokolták meg az előzetes letartóztatás meghosszabbítását. A nemzetközi egyezményekben megkövetelt részletes vizsgálat és indoklás nem épült be a hazai gyakorlatba – tette hozzá. A Fővárosi Bíróság (FB) büntetőbírái az elmúlt napokban – a Maglódi-ügy kapcsán – áttekintették az idevágó szabályokat és gyakorlatot – mondta lapunknak a büntetőkollégium vezetője, Frech Ágnes. Közölte azt is: amikor a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú ítéletet – miként ebben az ügyben történt –, az előzetes letartóztatás a maximumként megszabott három évnél tovább tarthat. Az életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabása után a Fővárosi Bíróság büntetőtanácsa most már a büntetés súlyossága miatt döntött úgy, hogy Maglódinak továbbra is előzetes letartóztatásban kell lennie. A jogerős ítéletet fél-háromnegyed éven belül minden bizonnyal meghozza a táblabíróság.
Kifogás a késedelem miatt
Azt egyelőre nem tudni, miként végződik majd a strasbourgi eljárás. A leggyakrabban pert vesztő olasz és belga állam elleni ítéleteket ismerve Zamecsnik Péter úgy látja, a kártérítési döntés megalapozott.
A magyar állam azonban szeretné elejét venni a hasonló eseteknek – a kormány ezért törvényjavaslatot terjesztett az Országgyűlés elé. Csákabonyi Balázs (MSZP), a parlament alkotmányügyi bizottságának tagja kérdésünkre azt mondta: nemcsak a polgári eljárások hosszadalmasak, hanem újabban mind több az elhúzódó bűnper is. Habár a statisztika szerint az ügyek 80 százaléka egy éven belül lezárul, a 20 százalék is rengeteg embert érint. Az állam az utóbbi évek 72 vitatott ügyében 100 millió forintot fizetett ki a starsbourgi ítéletek nyomán kártérítésként. A 72-ből 66 esetben valamelyik bíróság hibázott, a többiben más állami hivatal. A honatya hozzátette: az igazságügyi kormányzat az utóbbi időkben arról értesült, hogy 52 újabb ügyben kell képviselnie az államot. Ezek közül 46 eset a hoszszadalmas ügyintézés miatt került a bírák elé. A pervesztés szinte folyamatos.
A parlamenthez beterjesztett új törvény szerint az ügyfélnek módja lesz rá, hogy jelezze: a bíró nem tett meg mindent az észszerű terminus megtartásáért. A késedelmet tehát nem a hónapok, az évek száma jelzi, hanem a tétlenség. Emellett az érintett csak akkor fordulhat kifogásával a felettes bírósághoz, ha ügyét annak ellenére nem intézik megfelelő tempóban, hogy a sürgetésnek adottak a feltételei. A bíró például nem bírságolja meg a késlekedő tanút, ügyvédet, szakértőt, bár erre lehetősége lenne.
Eggyel több ok lesz arra, hogy az akta utazzon – véli Frech Ágnes a törvényjavaslat kapcsán. A bíróság eljárása elleni kifogás szerinte arra lesz jó, hogy az állam elháríthassa a strasbourgi kártérítési igényeket. Ha ugyanis az ügyfél a per idején nem emel kifogást a bíró mulasztása miatt, nem fog tudni pert nyerni Strasborurgban.
Zamecsnik Péter nem hiszi, hogy döntően szubjektív okok, hibák lennének az elhúzódó eljárások hátterében. Frech Ágnes hasonlóképpen vélekedik. Szerinte nem véletlen, hogy az új törvény a Fővárosi Bíróság és a Pesti Központi Kerületi Bíróság működését érinti elsősorban, sőt, csaknem kizárólagosan. A két nagy ügyforgalmú bíróságon ugyanis nincsenek meg a gyors ítélkezés feltételei. Az FB büntetőkollégiumának vezetője szerint a megoldás emiatt nem a bírák regulázása lenne – első lépésként legalábbis. A létszámot kellene úgy megállapítani, hogy idejében lezárhassák az ügyeket. Mint mondta, jó lenne, ha – a nemzetközi modellek figyelembevételével – az ügyek számához, jellegéhez, bonyolultságához igazítanák az ítélkező tanácsok számát. A Fővárosi Bíróságon három elsőfokú büntető tanácselnök hiányzik – a tanácsokban két-két ülnök foglalna még helyet –, és szükség lenne egy másodfokú tanácsra is, mely három hivatásos bíróból állna. Pénz nélkül azonban ez a viszonylag kis létszámemelés sem képzelhető el.
Az igazságszolgáltatás ebben az országgyűlési ciklusban hatalmas változásokat élt meg. A szocialista kormányzat 6,5 milliárd forintért létrehozott öt ítélőtáblát. Ezek működési költsége – az Országos Igazságszolgáltatási Tanács kimutatása szerint – csak ebben az esztendőben 4,236 milliárd forint volt összesen. A döntés a táblákról még a Horn-érában megszületett. Az Orbán-kormány idején egy tábla felállítását tartotta szükségesnek az igazságügyi politika, Medgyessy Péter érkezésével azonban viszszatértek az öt táblához. Táblabíróságra azonban az MSZP elképzelése szerint sem általánosságban van szükség, hanem azért, hogy a törvényhozás bevezethesse a kétfokú rendes perorvoslatot – a két fellebbezés lehetőségét a büntetőügyekben. Ez nem történt meg, így a táblák most anélkül dolgoznak, hogy befutna hozzájuk a létüket megalapozó második fellebbezés.
Elmaradt reformlépés
A T. Ház – a bírák elleni kifogást bevezető jogszabály mellett – a következő hetekben tárgyal a büntetőeljárási törvény módosításáról is. Ez vezette volna be a kétfokú rendes perorvoslatot a büntetőeljárásban. A nyári tervekkel ellentétben – a szükséges 3,5 milliárd forint hiányában – ez a reformlépés elmarad. Csupán néhány tucat ügy járja majd meg a jövő év közepétől a harmadfokot is. Csak az fellebbezhet kétszer az eddigi egy alkalom helyett, akit első fokon felmentettek, másodfokon pedig bűnösnek találtak vagy fordítva. Mondjuk Kunos Péter egykori bankár vagy Tocsik Márta tartozhatott volna ebbe a kategóriába. Egyébként sem az alkotmány, sem a nemzetközi jogszabályok nem kötelezik az államot a kétfokú rendes perorvoslat bevezetésére, táblabíróságok felállítására. Nosztalgikus elképzelésről, nagyzási hóbortról van szó, amely már az 1994-es reformelképzelésben is megjelent.
Jövőre béremelés nem lesz az igazságszolgáltatásban, és a helyi bíróságok épületeinek felújítására, munkafeltételeinek javítására sincs pénz. A nagy ügyforgalmú Fővárosi és Pesti Központi Kerületi Bíróságon a minimális létszámemelés is elmarad. A perek elhúzódását a bírói munka elleni kifogás bevezetésével, a bírák regulázásával kívánja megakadályozni a kormányzat. Így próbál eleget tenni a strasbourgi kívánalmaknak. Kérdés: megszavazzák-e ezt a javaslatát.
origo.hu
Brutális támadás a Blahán: földre teperték a BKK biztonsági őrét, egy taxis felvette az egészet - videó!
