Teniszberkekben már a kérdés is viccesen hangzott a Davis-kupa múlt hét végi pozsonyi fináléja előtt: Szlovákia vagy Horvátország győz? Két, nemrég önállósodott kis közép-európai nemzetről van szó, amelynek népessége felülről, illetve alulról nagyjából csak ötmillió fő. Férfi teniszezőik soha nem jutottak a DK-döntő közelébe sem. Ám Csehszlovákia komoly erőnek számított a sportágban, 1980-ban például megnyerte a patinás sorozatot Ivan Lendl és Tomas Smid révén. Az önálló Szlovákiának is akadtak-akadnak jó játékosai, a horvátoknál pedig éveken át Goran Ivanisevic jelentette a sportágat. Négyszer jutott az angol nemzetközi teniszbajnokság döntőjébe, s 2001-ben nyert is Wimbledonban. Tavaly visszavonult, de a válogatott idei Davis-kupa-menetelése annyira megragadta lélekben, hogy ő az ütőt ragadta meg újra, selejtezett a csapatba kerülésért, s másodedzőből tartalék játékossá avanzsált.
Itt, Ivanisevic motivációjánál érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ahol megragadhatók a horvát sikerek. Mi, magyarok igazi sportnemzetnek valljuk magunkat, ám jellemzően inkább a világon kevéssé népszerű egyéni sportágakban dominálunk. A horvátoknál is akad ilyen (például a síző Kostelic testvérek), ám ők a népszerű (csapat)sportokban is tudnak nagyot alkotni. Futballválogatottjuk 1998-ban vb-bronzérmet nyert, férfi kézilabdacsapatuk 2003-ban vb-t, 2004-ben olimpiát, vízi- és kosárlabdában is ott találhatók az elitben. A tenisz ugyan egyéni sportág, ám éppen a Davis-kupa az, ahol ki lehet élni az „egy mindenkiért, mindenki egyért” szellemét. Ebben sokat segít a horvátokra jellemző erős nemzettudat, amely egységessé kovácsolja őket bármilyen sportpályán.
Ha túl akadémikusnak hatna ez a fejtegetés, álljon itt Niki Pilic szövetségi kapitány nyilatkozata: „Németországgal nyertem már háromszor Davis-kupát, de a mostani a csúcs, együtt a horvát szurkolókkal, akik egész évben szenzációs atmoszférát teremtettek. Ez történelmi pillanat, hasznos a tenisz és az egész horvát sport számára.” A diadal kivívói, Ivan Ljubicic és Mario Ancic az athéni olimpián kovácsolódtak össze, ahol bronzérmet szereztek. Párosuk eddig verhetetlen a kupában, idén négy diadalt aratott. Ljubicic ez évi egyes mérlege is imponáló (7-1), a rekordbeállítást jelentő hibátlan teljesítményt vasárnap nyakfájás, gyomorrontás és Hrbaty együtt akadályozta meg. „Ma vélhetően, én vagyok a világ legboldogabb vesztese”, mondta vasárnap a tar teniszező. Az utána következő Ancic ugyanis, bár idén négyszer is kikapott „szingliben”, a legjobbkor, a legvégén szállította a győzelmet Horvátország számára.
S a kis nemzet újra ünnepelhet, mint tette azt tegnap Zágráb főterén.
origo.hu
Melyik szó hiányzik a legismertebb közmondásokból? Csak keveseknek sikerül hibátlanul kitölteni!
