Életlánc adományokból

Év vége felé postaládáinkban megszaporodnak az adománykérő levelek. Az ember kinyitja a borítékot, és vagy összeszorul a szíve, vagy gyanakodni kezd. Van, akit kifejezetten dühít ez a dömping, mások el sem hiszik: akkora a baj, hogy életmentő orvosi műszerekre, súlyosan sérült gyermekek gyógyítására is így kell összeszedni a pénzt. Pedig ez a helyzet. Az egyik ilyen „hiányterület” a gyermekonkológia.

Kormos Valéria
2005. 12. 24. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Magyarországon éven-te 270–300 gyermeknél fedeznek fel leukémiás vagy más típusú daganatos megbetegedést. Az utóbbi évtizedben az életükért folytatott küzdelemben jelentős eredmények születtek. De ehhez a gyógyítási folyamatban részt vevő minden embernek nagyon össze kellett, kell fognia. Hiszen a testi-lelki megerősödés gyakorta évekig tart. A különböző adománygyűjtési akciókban mintegy kétezer ilyen beteg gyerekről beszélnek, írnak. A szakmai publikációk és a tények alapján a gyermekek mintegy háromnegyedéről mondható el az ötéves tünetmentes időszak, tehát hogy túlélték a legnehezebb kezeléseket és válságos helyzeteket, gyógyultnak tekinthetők.
Ezekben az eredményekben alapvető szerepe van a Schuler Dezső professzor által néhány évtizede létrehívott Gyermek-onkológiai Hálózatnak. Ez olyan rendszert és szakmai protokollt jelent, amelyben a korai felismeréstől kezdve a rehabilitációs folyamatig, a késői gondozásig követik a gyermekek sorsát. Nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek veszik körül őket az intézményekben és a speciális diagnosztikai, terápiás háttér is rendelkezésre áll. (Ilyen központok működnek Budapesten: a Semmelweis Egyetem két klinikáján, Budapesten a Heim Pál, a Madarász utcaik kórházakban. Vidéken pedig Miskolcon, a debreceni, szegedi és pécsi egyetemi gyermekklinikákon és a szombathelyi kórház gyermekosztályán.) A szülők számára nagy biztonságot ad, hogy tudják, a kórházakban dolgozó és a lakóhelyük szerinti gyermekorvosok között rendkívül szoros az együttműködés. Az esetek egy részében a szülők előtt az is világossá válik, hogy gyermeküknek egy egész életen át tartó kontrollálási folyamatra lehet szüksége. Ez azért történik, hogy a kezelések, gyógyszerek késői mellékhatásait csökkenteni tudják vagy elkerüljék a visszaesést.
Az 1929-től működő Madarász Utcai Gyermekkórház és Rendelőintézetben évente mintegy tízezer fekvő és kétszázezer járó beteget látnak el. Figyelemre méltó, hogy a történelem viharai sem tudták kikezdeni a hajdani szakmai és etikai alapokat. De nem csak szellemi téren van építkezés. 1989 óta igyekeznek az épületet is korszerűsíteni, bővíteni, mi több, otthonossá tenni. Egy torz gazdasági szemlélet miatt a gyermekkórházakra az állami költségvetés 25–35 százalékkal alacsonyabb pénzkeretet állapított meg, mint ami a felnőtteket ellátó intézményeknek jár. A valóságban pedig a beteg, főképp a súlyosan beteg gyermekek gyógyítása semmivel sem kerül kevesebbe, sőt!
A hiányok enyhítésére született meg a kórház Gyermekkor Alapítványa, de a daganatos betegségek ellátásának könnyítésében más alapítványokra is támaszkodhatnak. A kórház általános gyermekgyógyászati osztálya a tizenöt hónapos kicsiktől tizennyolc éves korig fogadja a betegeket.
Az onkohaemotológiai részlegen látják el a rosszindulatú daganatos betegségben szenvedőket. A színes rajzok, ábrák a folyosón, a játszóház (képünkön) a biztonságot és a szeretetet sugallja. A kisebb, külön mosdóval, vécével kiegészített szobák mai formája, az új vizsgálók mind az utóbbi idők adományaiból teremtődtek meg – mutatja be a környezetet Fekete Ferenc, az osztály főorvosa.
Az intenzív kezelési időszak – amit szakmai kifejezéssel élve – kemoterápiás blokknak hívnak – átlagosan három hónapig tart. Ez az a kritikus időszak, ami a kis betegeket, az orvosokat, a szülőket egyaránt komoly próbák elé állítja. Nem lehet ugyanis pontosan kiszámítani, hogy a gyermek szervezete miként válaszol az adott eljárásra, felléphetnek köztes fertőzések is, amelyek meghosszabbíthatják a kórházi tartózkodást. A kemoterápiás kezelés egyik mellékhatása, hogy a szervezet védtelenebbé válik a levegőben lévő különböző kórokozókkal szemben. Ezen az állapoton segítene a speciális légtisztító berendezés, amelynek segítségével az úgynevezett csíraszegényszobát ki lehetne alakítani. Úgy tűnik, adományokból ez is megtörténhet.
Jelenleg húsz gyermek áll kezelés, illetve hosszabb távú fenntartó kezelés alatt. A gondozási folyamat, az egészségi állapot változásainak figyelemmel kísérése akár tíz esztendeig is eltarthat. Időközben szoros együttműködés és nagy bizalom teremtődik meg a szülők és közöttünk is – utal Fekete doktor a racionalitáson túli kapcsolódási pontokra. A kórházi tartózkodás során érzelmi szempontból az átlagosnál is fontosabb az édesapa, édesanya jelenléte, amelynek az osztályon ennek ma már megvannak a kulturált feltételei.
– Miként viselik el a rendkívüli érzelmi megterhelést a szülők? Hiszen jó ideje olyan társadalmi morál és gazdasági környezet vesz körül minket, ahol a „versenyből kiesőt” nemigen szokták segíteni – kérdezem.
– Amikor a házaspár, a család először szembesül a helyzettel és a rájuk háruló teendőkkel, nyilvánvalóvá válik számukra, hogy az életvitelük alapvetően megváltozik. Lehet, hogy ez számos esetben az anyagi helyzetükre is kihat. Mégis, hosszú idő óta csak a családok példaszerű összefogását látjuk.
A türelem, az akarat mellett nagy szükség van a lélek erejére. Mint Fekete doktor említi, itt az orvosok munkája elképzelhetetlen lenne a pszichológuscsoporttal való szoros kapcsolat nélkül. A diagnózis felállításától kezdve ott vannak mellettük, s kapaszkodót nyújtanak a gyermekeknek, a szülőknek a nehéz napokban. S bizony előfordulnak olyan helyzetek, amikor az orvosoknak is szükségük van rájuk.
A gyógyítási eljárások és a gyógyulási arányok tekintetében nincs különbség a magyar Gyermekonkológiai Hálózat és a gazdaságilag erősebb nyugat-európai intézmények között. Nyilvánvaló, hogy mindennek hátterében a magas színvonalú szakmai tudás, a tehetség és az odaadás áll. A kérdés persze az, hogy ezek a készségek meddig helyettesíthetik a súlyos betegségek korszerű ellátásához, az életesélyek javításához szükséges tárgyi és anyagi feltételeket.
– Hosszú évek óta az a helyzet, hogy csak a civil szféra segítségével tudjuk fenntartani a működésünket – mondja Fekete Ferenc. – Nem csak mi vagyunk ezzel így, az egész egészségügyre jellemző felemás állapotról van szó. Miközben a betegek ellátásában az állam a piaci elveket és a teljesítményt kívánja érvényesíteni, a költségvetésünkből egy jelentős tételről elfeledkeztek. Az épületek, a berendezések, a technikai eszközök elhasználódásakor az intézményeknek egyszerűen nincs miből javíttatni és korszerűsíteni. Ezt a hiányt próbálja kipótolni az adományozási hálózat, amely minket is jelentős mértékben segít. Ebben a nagy cégek célzott akciói – például egy jelentősebb értékű műszer beszerzésére – épp oly életmentők lehetnek, mint a sok-sok jóakaratú ember szerényebb felajánlása. Meglátásom szerint e nélkül számos, ma még elfogadhatóan működő kórház vagy más egészségügyi intézmény nagy bajba kerülne.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.