Magyarországon éven-te 270–300 gyermeknél fedeznek fel leukémiás vagy más típusú daganatos megbetegedést. Az utóbbi évtizedben az életükért folytatott küzdelemben jelentős eredmények születtek. De ehhez a gyógyítási folyamatban részt vevő minden embernek nagyon össze kellett, kell fognia. Hiszen a testi-lelki megerősödés gyakorta évekig tart. A különböző adománygyűjtési akciókban mintegy kétezer ilyen beteg gyerekről beszélnek, írnak. A szakmai publikációk és a tények alapján a gyermekek mintegy háromnegyedéről mondható el az ötéves tünetmentes időszak, tehát hogy túlélték a legnehezebb kezeléseket és válságos helyzeteket, gyógyultnak tekinthetők.
Ezekben az eredményekben alapvető szerepe van a Schuler Dezső professzor által néhány évtizede létrehívott Gyermek-onkológiai Hálózatnak. Ez olyan rendszert és szakmai protokollt jelent, amelyben a korai felismeréstől kezdve a rehabilitációs folyamatig, a késői gondozásig követik a gyermekek sorsát. Nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek veszik körül őket az intézményekben és a speciális diagnosztikai, terápiás háttér is rendelkezésre áll. (Ilyen központok működnek Budapesten: a Semmelweis Egyetem két klinikáján, Budapesten a Heim Pál, a Madarász utcaik kórházakban. Vidéken pedig Miskolcon, a debreceni, szegedi és pécsi egyetemi gyermekklinikákon és a szombathelyi kórház gyermekosztályán.) A szülők számára nagy biztonságot ad, hogy tudják, a kórházakban dolgozó és a lakóhelyük szerinti gyermekorvosok között rendkívül szoros az együttműködés. Az esetek egy részében a szülők előtt az is világossá válik, hogy gyermeküknek egy egész életen át tartó kontrollálási folyamatra lehet szüksége. Ez azért történik, hogy a kezelések, gyógyszerek késői mellékhatásait csökkenteni tudják vagy elkerüljék a visszaesést.
Az 1929-től működő Madarász Utcai Gyermekkórház és Rendelőintézetben évente mintegy tízezer fekvő és kétszázezer járó beteget látnak el. Figyelemre méltó, hogy a történelem viharai sem tudták kikezdeni a hajdani szakmai és etikai alapokat. De nem csak szellemi téren van építkezés. 1989 óta igyekeznek az épületet is korszerűsíteni, bővíteni, mi több, otthonossá tenni. Egy torz gazdasági szemlélet miatt a gyermekkórházakra az állami költségvetés 25–35 százalékkal alacsonyabb pénzkeretet állapított meg, mint ami a felnőtteket ellátó intézményeknek jár. A valóságban pedig a beteg, főképp a súlyosan beteg gyermekek gyógyítása semmivel sem kerül kevesebbe, sőt!
A hiányok enyhítésére született meg a kórház Gyermekkor Alapítványa, de a daganatos betegségek ellátásának könnyítésében más alapítványokra is támaszkodhatnak. A kórház általános gyermekgyógyászati osztálya a tizenöt hónapos kicsiktől tizennyolc éves korig fogadja a betegeket.
Az onkohaemotológiai részlegen látják el a rosszindulatú daganatos betegségben szenvedőket. A színes rajzok, ábrák a folyosón, a játszóház (képünkön) a biztonságot és a szeretetet sugallja. A kisebb, külön mosdóval, vécével kiegészített szobák mai formája, az új vizsgálók mind az utóbbi idők adományaiból teremtődtek meg – mutatja be a környezetet Fekete Ferenc, az osztály főorvosa.
Az intenzív kezelési időszak – amit szakmai kifejezéssel élve – kemoterápiás blokknak hívnak – átlagosan három hónapig tart. Ez az a kritikus időszak, ami a kis betegeket, az orvosokat, a szülőket egyaránt komoly próbák elé állítja. Nem lehet ugyanis pontosan kiszámítani, hogy a gyermek szervezete miként válaszol az adott eljárásra, felléphetnek köztes fertőzések is, amelyek meghosszabbíthatják a kórházi tartózkodást. A kemoterápiás kezelés egyik mellékhatása, hogy a szervezet védtelenebbé válik a levegőben lévő különböző kórokozókkal szemben. Ezen az állapoton segítene a speciális légtisztító berendezés, amelynek segítségével az úgynevezett csíraszegényszobát ki lehetne alakítani. Úgy tűnik, adományokból ez is megtörténhet.
Jelenleg húsz gyermek áll kezelés, illetve hosszabb távú fenntartó kezelés alatt. A gondozási folyamat, az egészségi állapot változásainak figyelemmel kísérése akár tíz esztendeig is eltarthat. Időközben szoros együttműködés és nagy bizalom teremtődik meg a szülők és közöttünk is – utal Fekete doktor a racionalitáson túli kapcsolódási pontokra. A kórházi tartózkodás során érzelmi szempontból az átlagosnál is fontosabb az édesapa, édesanya jelenléte, amelynek az osztályon ennek ma már megvannak a kulturált feltételei.
– Miként viselik el a rendkívüli érzelmi megterhelést a szülők? Hiszen jó ideje olyan társadalmi morál és gazdasági környezet vesz körül minket, ahol a „versenyből kiesőt” nemigen szokták segíteni – kérdezem.
– Amikor a házaspár, a család először szembesül a helyzettel és a rájuk háruló teendőkkel, nyilvánvalóvá válik számukra, hogy az életvitelük alapvetően megváltozik. Lehet, hogy ez számos esetben az anyagi helyzetükre is kihat. Mégis, hosszú idő óta csak a családok példaszerű összefogását látjuk.
A türelem, az akarat mellett nagy szükség van a lélek erejére. Mint Fekete doktor említi, itt az orvosok munkája elképzelhetetlen lenne a pszichológuscsoporttal való szoros kapcsolat nélkül. A diagnózis felállításától kezdve ott vannak mellettük, s kapaszkodót nyújtanak a gyermekeknek, a szülőknek a nehéz napokban. S bizony előfordulnak olyan helyzetek, amikor az orvosoknak is szükségük van rájuk.
A gyógyítási eljárások és a gyógyulási arányok tekintetében nincs különbség a magyar Gyermekonkológiai Hálózat és a gazdaságilag erősebb nyugat-európai intézmények között. Nyilvánvaló, hogy mindennek hátterében a magas színvonalú szakmai tudás, a tehetség és az odaadás áll. A kérdés persze az, hogy ezek a készségek meddig helyettesíthetik a súlyos betegségek korszerű ellátásához, az életesélyek javításához szükséges tárgyi és anyagi feltételeket.
– Hosszú évek óta az a helyzet, hogy csak a civil szféra segítségével tudjuk fenntartani a működésünket – mondja Fekete Ferenc. – Nem csak mi vagyunk ezzel így, az egész egészségügyre jellemző felemás állapotról van szó. Miközben a betegek ellátásában az állam a piaci elveket és a teljesítményt kívánja érvényesíteni, a költségvetésünkből egy jelentős tételről elfeledkeztek. Az épületek, a berendezések, a technikai eszközök elhasználódásakor az intézményeknek egyszerűen nincs miből javíttatni és korszerűsíteni. Ezt a hiányt próbálja kipótolni az adományozási hálózat, amely minket is jelentős mértékben segít. Ebben a nagy cégek célzott akciói – például egy jelentősebb értékű műszer beszerzésére – épp oly életmentők lehetnek, mint a sok-sok jóakaratú ember szerényebb felajánlása. Meglátásom szerint e nélkül számos, ma még elfogadhatóan működő kórház vagy más egészségügyi intézmény nagy bajba kerülne.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség