A politológusok katasztrófáról beszélnek, sőt egyesek a szlovákiai demokrácia fejlődését féltik az eddig soha nem tapasztalt apátia, állampolgári közöny láttán, amit – szerintük – maga a politikai elit idézett elő a korrupciógyanús botrányok sorozatával és az azokból fakadó végtelen és ízléstelen szócsatározásokkal.
A politikusok ezt az értékelést nem szívesen hallják, inkább arról beszélnek, hogy a polgárok nem értik még az önkormányzatiság lényegét. Nem fogták fel kellőképpen, hogy a nagyfokú decentralizáció következtében a megyei önkormányzatok az emberek mindennapjait befolyásoló kérdésekről döntenek immáron, hiszen az iskolahálózat, az egészségügy, a közlekedés, az infrastruktúra fejlesztése szinte teljes egészében az ő feladatuk. Azt is mondják, hogy a megyei szinten politizálók elhanyagolták a kapcsolattartást az emberekkel. És még másokat is mondanak, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) néhány vezetője például „nacionalista öszszefogásról” is beszélt a párt gyönge szereplése kapcsán.
„Nem kellene lebecsülni az embereket” – véli Őry Péter kommunikációs szakértő. Szerinte az emberek pontosan tudják, mi az önkormányzatiság, és milyen jogkörei vannak a megyének. „Ha valamit nem értenek, akkor azt, hogy miért alakultak minden logikának, történelmi és természetes hagyománynak ellentmondó megyék, amelyekkel senkinek nincs semmilyen viszonya, amelyre nem lehet építeni a regionalizmust és a lokálpatriotizmust. De erről nem az emberek tehetnek, hanem az a szűk látókörű politika, amely magyarfóbiától szenved mind a mai napig, s csak azért nem lehet a szepességi vagy árvai szlovákoknak saját megyéjük, mert akkor ki kellene alakítani például a magyar többségű, önálló Csallóköz és Mátyusföld megyét. Az emberek tökéletesen értenek mindent, éppen azért van elegük a politikából.”
Az ezernyolcszáz lelket számláló Csallóközcsütörtökben az MKP helyi szervezetének elnökeként szenvedte végig a fiatal szakember a választási közönyt – merthogy a csallóközi magyarok a negatív csúcsokat is túlszárnyalták: a dunaszerdahelyi járásban volt országosan a legalacsonyabb a részvétel, az első fordulóban a választók 11, a másodikban négy százaléka járult az urnákhoz.
„Kár a választási kudarcot a nacionalizmussal bármilyen összefüggésbe hozni” – ezt már Petheő Attila mondja. A fiatal tanárember a révkomáromi városi önkormányzat MKP-s képviselője, és az a véleménye, hogy a pártnak meg kell újulnia. „Ezek a képviselők egyszerűen elszakadtak a választóktól, önmagukba fordultak, önös érdekeket képviseltek, megrendült bennük az emberek bizalma, de nemcsak a jelölt politikusokban, hanem a pártban is.”
„Miért mentünk volna választani? Azért szavazzunk, hogy másoknak jó legyen?!” – dörren rám egy régi ismerősöm ugyancsak a Duna-parti városban. És harag nélkül mondja el, hogy 35 évet dolgozott le a komáromi hajógyárban, végül munkanélküliként lett nyugdíjas. A hajógyárban kezdték fiai is, most mind a ketten Magyarországon dolgoznak, ahogy – állítólag – harmincezernél is több csallóközi magyar. „Ha nekünk nem tudnak munkát biztosítani, miért szavazzunk rájuk? Azért, hogy szégyent hoztak ránk a szlovákok előtt, amikor el akarták privatizálni a szociális otthonokat, aztán még ötvenezer koronás jutalmakat hagytak maguknak jóvá?! Mert tönkretették a komáromi kórházat?” – sorolja, és arra kér, ne írjam le a nevét, mert aki az előző hónapokban bírálni kezdte a Nyitra megyei magyar politikusokat, azok többségükben szintén munkát keresnek. És már csak annyit tesz hozzá, „téved, aki azt hiszi, Magyarországon olyan könnyű munkát találni, hogy ott fenékig tejfel nekünk, felvidékieknek. Ott is görbén néznek ránk”.
Juhos Ferenc polgármestert is aggasztja a lakosok elfordulása a politikától, s azokkal ért egyet, akik a demokráciát féltik ennek kapcsán. „Az, aki tíz-tizenöt százalékos részvétel mellett befutó, és mandátumával mégis visszaél, basáskodik, ahelyett hogy felállna és elmenne a politikából, bizony, veszélyes jelenség.” Ilyen szempontból – mondja – nem számít a nemzetiség.
A magyar párt siralmas szerepléséhez a már idézett Őry Péter szerint a kampány is hozzájárult. „Az egyetemeken Eltévesztett kampánystratégia címszó alatt kellene tanítani, amit az MKP produkált. Öt megyében volt érdekelt az MKP, három elnök- és 123 önkormányzati képviselőjelöltje volt, az óriásplakátokról viszont az a Bugár Béla mosolygott az emberekre, aki – érthetően – nem is indult a választásokon.” A kommunikációs szakértő szerint Szlovákiában a regionális politikusoknak alig van esélyük bekerülni a köztudatba, gyerekcipőben jár ugyanis a regionális sajtó, igazából nincs is, legalább a választásokon, a plakátokról megismerhették volna őket az emberek. Ahogy arra sem, hogy ezzel a kampánnyal gyakorlatilag azt sugallta a párt, decentralizáció ide, megyei önkormányzatiság oda, a magyarok esetében az fog történni, amit a pártelnök akar.
Bugár Béla, az MKP elnöke az egyik sajtóértekezleten arról beszélt, hogy a szlovák sajtó évek óta egy tévhitet terjeszt. Nevezetesen azt, hogy az MKP-nak stabil a szavazóbázisa, s a párt biztosra mehet, hiszen a magyarok eleve rá szavaznak. „Uraim, itt a bizonyíték – szögezte le –, hogy nekünk is meg kell harcolnunk a szavazatokért.”
Ha ez tudományosan alátámasztott felismerése a hétéves kormányzati szereplés eredményének, akkor talán még időben jött a jövő évi szeptemberi parlamenti választások előtt.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
