Magyarországnak nem volt 50 méteres uszodája. A békéscsabait 60 méteresre tervezték, és befelé görbülő falán nem lehetett biztosan fordulni. A versenyeken 10 métert „levágtak” belőle. Így volt ez Debrecenben is. A budapesti Császár uszodát körülbelül 35 méteresre építették. Azért körülbelül, mert amikor későbbi olimpiai ezüstérmesünk, Bárány István három országos csúcsot úszott a Császár medencéjében, azt mondták: „A 16 centiméterrel rövidebb szakaszon érte el, tehát nem hitelesíthető.” A pestiek persze a hosszabb oldalon úsztak. (Bárány akkor még egri színekben indult.) 1925-ben az Európai Úszóliga főtitkára és pénztárosa a magyar Donáth Leó lett, aki kiharcolta, hogy a sportág első Európa-bajnokságát 1926-ban Budapest rendezze meg. A Császár medencéje abban az időben az irgalmas rendé volt. A rend vezetőjét, Babinszky Nárciszt sikerült meggyőzni az esemény fontosságáról, de a főváros elzárkózott az engedély megadásától. Végül azonban a Közmunkák Tanácsának határozott közbelépésére augusztus 15-re elkészült a Császár 50 méteres medencéje.
Bárány István így idézte fel akkori élményeit:
– Az Eb-nek nagy hangulata volt. A közönség az uszoda szélén állt vagy ült, és biztatta kedvenceit. Állítólag nyolcezren jelentek meg a Császárban. Akkor társadalmi megmozdulásnak számított az esemény, és illő volt ott lenni. Csak attól féltünk, hogy leszakad a fából ácsolt ideiglenes tribün. Az emberek betörték a kapukat, és háromszázan így jutottak be a nézőtérre. Megkettőzték az őröket. Úgy tudom, a népszerű színésznőt, Fedák Sárit sem akarták beengedni. Kraszner bácsi, a kőművesek vezetője letérdelt az emberek előtt, és úgy könyörgött, hogy ne legyenek öngyilkosok. A dísztribünt három méterrel a cél előtt helyezték el. A nap is oda sütött, így aztán a díszvendégek nem sokat láttak. De nem is ez volt a cél.
n
Az 1927. esztendő új pompába öltöztette a Császárt. Hajós Alfréd tervei alapján lett belőle igazi Csaszi. De a magyar úszósport vezetői ezzel nem érték be. Donáth Leót ebben az évben választották meg a Nemzetközi Úszószövetség főtitkárává. Komjádi Béla, az első vízilabda-aranycsapat „megteremtője” közreműködésével sikerült kiharcolnia, hogy a Margitszigeten felépüljön a Nemzeti Sportuszoda. Az állam és a főváros egy-egy millió pengőt adott az építkezéshez, a Közmunkák Tanácsa a telket és a vizet biztosította díjmentesen. 1930. december közepén, alig egyévi építkezés után átadták a létesítményt.
Szalontay Mihály vasbetonszerelőként dolgozott a Nemzeti Sportuszoda építkezésén. Ekképpen foglalta össze emlékeit:
– Nagy erővel „mentünk neki” az építkezésnek. Éjjel-nappal dolgoztunk. Csak betonkeverő gépünk volt, malterkeverő nem. A szerelést, a hajlítást kézzel végeztük. A vasalás volt a legnehezebb. Az ívpillérek alapjával lementünk négy-öt méterre, mert a talaj kavicsos volt és nedves. A gerendákat 21 napig hagytuk pihenni, s utána terheléspróbának vetettük alá. 1930. július 29-én, a bokrétaünnepen nagy cécó volt. Összegyűlt a sok nép, volt kaja, pia. Hajós úr? Nagyon közvetlen ember volt. Mindennap kint volt az építkezésen. Ellenőrizte, hogy a tervei alapján dolgozunk-e. Gyakran odajött hozzám, és megkérdezte: „Na, Berci, hogy megy?” Munka közben Berci voltam… „Hogy van a család?”
Szalontay Mihály elmondta, hogy sok zsebre tett kezű úr nézegette az építkezést. Volt, aki köszönt, volt, aki nem. Egyik fogadta a köszönést, a másik nem. De ez nem befolyásolta a munka előrehaladását. Milyen furcsa az élet: az egykori vasbetonszerelő soha többet nem járt abban az uszodában, amelyet épített. Igaz, nem is tudott úszni. Pedig sok híd építkezésén vett részt.
A margitszigeti létesítmény 1930-ban Európa legszebb és legmodernebb sportuszodája volt. Horthy Miklós kormányzó adta át rendeltetésének. A megnyitóünnepségen magyar–osztrák úszóviadalt rendeztek. Az uszoda első rekordja Halasy Olivér nevéhez fűződik, aki 1932-ben és 1936-ban a vízilabdacsapat tagjaként olimpiai bajnokságot szerzett.
n
Hajós Alfréd baráti viszonyban volt Krúdy Gyulával. A Dohány utcai Otthonkörben és a Fészek klubban ismerkedtek meg. Az író lánya, Krúdy Mária visszaemlékezésében azt mondta: „Apám nagyon szerette az érdekes, színes, sokoldalú embereket. Hajós, aki a sportban és a hivatásában is maradandót alkotott, nem hiányozhatott a baráti köréből.”
Ha analógiákat keresünk életükben, akkor Krúdynál is, Hajósnál is sokat mond ez a szó: Margitsziget. Krúdy éveken keresztül József nádor egykori kastélyában, a Margitszigeten lakott, és nagyon szerette ezt a helyet. „Ha csak tehette, bejárta – írta másik lánya, Krúdy Zsuzsa. – Lassan, figyelve sétált. Szokása volt meg-megállni… Ilyenkor derekát vastag bambuszbotjára támasztotta…”
A jó barát és kortárs, Hajós Alfréd fő műve, a Nemzeti Sportuszoda ma is ott áll, ahol Krúdy magányos sétái közben gyakran megfordult, és most már első olimpiai bajnokunk nevét viseli. A sors fintora, hogy szinte abban az időben, amikor a sportuszoda építési munkálatai elkezdődtek, Krúdy családjával Óbudára költözött. Az a Krúdy, aki mindennapos vendég volt a margitszigeti gyógyfürdőben, súlyos betegsége miatt már nem vehetett részt a sportuszoda felavatási ünnepségén.
Óbuda jövőjéről írta Krúdy Gyula: „A harmadik terv volna a Nemzeti Stadion építése az óbudai szigetre. Ez a sportolóknak szentelt csodaépítmény már csak azért is inkább tétetnék ide, mint a tervbe vett Ferencvárosba, mert hisz erre vezet a külföldre vivő bécsi út. Erre, Óbuda felé kell jönnie a fővárosba minden idegennek, aki megcsodálná a Nemzeti Stadiont!”
A sportuszoda átadását követő hetekben Hajós Alfréd ezt jegyezte fel naplójába:
„A margitszigeti fedett versenyuszodát a megnyitás napja óta állandóan figyelem, és megállapíthatom, hogy a nem mindennapi problémák megoldása sikerültnek látszik. Az uszodát látogató közönség nemcsak sportszerű látványossághoz jut, hanem esztétikai és higiéniai szempontból is kielégülést talál. A Los Angeles-i olimpiára készülő versenyzőknek és vízipóló-játékosoknak pedig két év áll rendelkezésükre, hogy komoly készülődéseik nyomán a csendes-óceán-parti stadion győzelmi árbocára felhúzzák majd a magyar nemzeti lobogót. Ha ez sikerülni fog, úgy a siker egy része azokat illeti, akik lehetővé tették ezen nagyszabású sportépület létesítését!”
A Los Angeles-i olimpián teljesült Hajós Alfréd kívánsága: vízilabdázóink először nyertek olimpiai aranyérmet.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
