(POGÁNYMISÉN II.)
Kivételesen megkérem a nyájast, lapozzon vissza az ez előtti részre, hogy egészében élvezhesse Matiszkó Károly 78 éves nyugdíjas mozgáskorlátozott vasutas karácsonyi ajándékát.
Rajtam kívül csak ketten (a Nyékládházi vasútállomás tágas helyiségében). A bejárati ajtó mellett egy korombeli vénasszony ücsörög, mellette, körülötte üres kartondobozok, göngyölegek – meg egy félig kiivott tejesüveg. A vele szembeni, túloldali padon, meg egy torzonborz, borostás otthontalan, kinézetére úgy 40–50 körüli.
Az szunyókál. Az egyik keze a feje alatt párnának, a másik meg lelóg, egészen a pádimentumig. A távolabbi asztalnál telepedek le, fele-fele úton az egyiktől is, meg a másiktól is, jaj, nehogy tetűt kapjak valamelyiktől… Már jó úgy tíz perce együtt, csak az egymás mustrálása, amikor nyílik megint a bejárati ajtó.
Egy jólöltözött fiatalasszony lép be rajta, kezében szatyorral, szemében riadalommal. Tétovázva körülnéz, majd lehuppan ő is, egy másik padra. Csak aztán vette szemügyre a bentlevőket, ő is. Pár perc megint a mustrálással. Azután a fiatalasszony odalép a torzonborz otthontalanhoz és visszaigazítja a lelógó kezét.
Hogy el ne zsibbadjon.
Amire ez, felemeli a tekintetét.
Először legszívesebben valami gorombaságot mondana, majd megenyhül a tekintete, ahogyan ránéz. Valami köszönetfélét mormol.
Felül… pislog… aztán morfondírozik. De hiszen ez egy irgalmas szamaritánus – így a felismerés. Akkor meg már nyújtja is feléje a begörbített markát.
Ma még nem ettem semmit!
A jólöltözött belenyúl a táskájába, kihúz onnan egy papír kétszázpengőst. Nyújtja is, mondja is:
No, vegye! Vegyen magának rajta valami ennivalót, jóember!
Ezzel kezdődött a pogánymise.
Úgy, azzal, hogy a templomba belépő is bedob valamit, valamennyit a cinterem perselyébe. A torzonborz odament, a pénzt elvette. Aztán letérdepelt a fiatalaszszony elé hálálkodni. Éppen úgy ezt is, mint a katolikus templomokban a Szűz Mária szobra elé. Összekulcsolt kézzel mondott köszönetet érte! Tán még nyúlt a keze után is, hogy megcsókolja.
A Jóisten fizesse meg a jóságáért – szokás szerint…
Az meg nyúlt érte és felemelte a földről, odaültette maga mellé a padra, azután kibuggyant a kérés a szájából: Jaj, csak azt ne mondja, hogy az Isten áldja meg! Meghogy az Isten fizesse meg. Ne mondja, mert Isten nincsen! Nem, mert ha Isten lenne, akkor nem tűrné, nem engedné, hogy maga itt nyomorogjon. Hiszen maga is ember, az Isten teremtménye! Nincs, nincsen Isten, csak emberi gonoszság van!
Ez volt a hittevés, a kinyilatkoztatás, hogy pogány. Amit követett a következő, a gyónás…
Az asszony kezdte ezt is.
Hogy őt most, másfél évtizedes házasság után, elűzte, elkergette az ura, a férje. Az, akinek ő szült három gyereket. És ugyan mit gondolnak, hogy miért? Mert könnyelműen beugrott a nógatásnak! A reklámozásnak. Hogy ott lesz a pénzének a legjobb helye. És ráadásul még fiadzik is.
Hát tőzsdére dobta az addig odahaza tartogatott, megtakarított pénzüket, az egészet. Kérdezés, közös beleegyezés nélkül. De hát ő csak jót akart, meg meglepetést akart szerezni vele, a teméntelen sok pénzzel, amikor majd kiborítja. Meg aztán brókerre bízta, szakemberre! Biztosra vette! Még az örökségét is, az édesmamáék családi háza árát is. Most elúszott az egész!
Elspekulálták, azután bedobták a törülközőt, a csődöt. Hát e miatt dühöngött az ura, amikor megtudta. Amikor elkergette, amikor elűzte a háztól! Pedig a ház ára nem az övé volt, maga örökölte! Hogy hogy sírt, zokogott az a három gyerek, amikor nyitotta, amikor kirúgta őt az ajtón…
Emez, meg hogy ő most, nemrégen szabadult a börtönből! Lopásért! Mert valamiből élni kellett.
De hát az a tömlöc tulajdonképpen nem is volt büntetés. Ott meleg volt, meg némi ennivaló is. Rendszeresen. De amióta kiszabadult, amióta szabad lett?
Itt azóta a hideg is, meg az éhezés is!
Este tizenegy után, az utolsó személyvonat után, becsukják ezt a várótermet is. Azután róni az utcákat hajnalig, amíg újra kinyitják a reggeli utasoknak. Menni, menni, róni az utcákat, hogy meg ne fagyjon! Hogy ki ne verje az Isten hidege…
Mondják, sírják, sajnálják egymás búját, bánatát: – Engemet világgá kergetett, elűzött az uram, mert lutrira adtam a pénzt! – Én börtönben voltam, tömlöcből szabadultam, mert loptam!
Egyformán NYOMORULTAK mind a ketten. Meg egyformán áldozatok is.
Az új világnak áldozatai!
befejező rész a következő héten
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
