Kártyavár-költségvetés

Ha már a Pénzügyminisztérium is elismeri a jövő évi költségvetés bizonytalanságát, akkor nagy baj van; sok jóra 2006-ban sem számíthatunk. De nézzük a számokat: a jövő évi költségvetés hiányát 1531 milliárd forintban, kiadási főösszegét 7506,8 milliárd forintban, bevételi főösszegét pedig 5975,8 milliárd forintban határozta meg az Országgyűlés. Az említett deficit nagyságáról pusztán annyit, hogy az pontosan a másfélszerese az ideinek. Amúgy a hiány a kabinet tervei szerint a GDP 4,7 százaléka lesz. A kormány négyszázalékos gazdasági növekedéssel és kétszázalékos inflációval számol jövőre. Ám vegyük az előkészületeket. A 100 lépés és a konvergenciaprogram szellemében készül a jövő évi költségvetés – jelentette be kora ősszel Gyurcsány Ferenc. A kormányfő szerint nincs szó választási költségvetésről. Ugyanakkor 30 milliárddal növelik a családok, mintegy 100 milliárddal, csaknem 30 százalékkal az agrárium támogatását. Ugyanakkor Burány Sándor, az MSZP vezérszónoka novemberben már bátor és igazságos előterjesztésnek nevezte a 2006-os költségvetési javaslatot, míg Varga Mihály a Fidesz képviseletében kártyavár-költségvetésnek aposztrofálta a tervet, amely bizonytalan alapokra épült. A volt pénzügyminiszter szerint a bevételi oldal jelentősen felültervezett. Az ellenzéki politikus egyben figyelmeztetett: a szocialista–liberális kormány 33 adóemelést hajtott végre, és jelentősen nőnek mind a lakossági, mind pedig a vállalkozói adóterhek. Jogosak-e a Fidesz aggodalmai, vagy pedig „bátor és igazságos” költségvetésünk lesz januártól?
Nos, a 2006-os büdzsé parlamenti jóváhagyása után a gazdaságkutatók úgy nyilatkoztak, hogy a beharangozottakkal ellentétben sok minden nem változott az elmúlt évekhez képest. Azaz a minisztériumok magukon takarékoskodnak, az önkormányzatok a módosító javaslatokkal minimális többletforráshoz jutottak, a hiánycél teljesítésében azonban a többség kételkedik. Kétségtelen, hogy a legnagyobb változást az adótörvények gyakorolják majd. De milyen áron? A felső áfakulcs csökkentése 25-ről 20 százalékosra és a felső szja-kulcs 38-ról 36 százalékosra mérséklése számítások alapján több száz milliárddal csökkenti a központi költségvetés bevételeit. A kormány számításai alapján mindezt ellentételezik az előbb említett takarékossági intézkedések és a gazdasági növekedésből származó többletbevétel. Bár a kormányzati kommunikáció azt hangsúlyozza, hogy 2006-ban kevesebb jut az állami (igazgatási) kiadásokra, sajnos ez sincs így. Igaz, a bruttó hazai termékhez viszonyítva valóban csökken az úgynevezett állami működési feladatok finanszírozásának aránya, elemzők szerint abszolút összegben azonban emelkedik. Vagyis az állami bürokrácia kiadása a GDP 7 százalékáról 6,7 százalékra hiába mérséklődik, mert összegszerűen ez is 32 milliárdos növekedést jelent. Ami a lényeg: a következő évben már kevesebb jut iskolai előkészítésre és alapfokú oktatásra, rendelői orvosi és fogorvosi ellátásra, s szórakoztató, kulturális és vallási tevékenységek finanszírozására. A 2006-os büdzsé, mikor összeomlik, maga alá temeti az egészségügyet és az oktatást.
Szakértők a deficitcél jelenős túllépésére számítanak. Az elemzők között akadnak, akik 10 százalék körüli hiánnyal számolnak jövőre. Ráadásul a hiány mértékének kiszámítását nehezíti, hogy több Eurostat-állásfoglalás még hiányzik. Ezek határozzák meg ugyanis az autópályák finanszírozását, illetve a hadifelszerelések, jelen esetben a Gripen-beszerzések könyvelési módját. Vagyis pusztán technikai lépéseken felül is lehetséges, hogy jövőre jócskán túllépi a kormány a büdzsében tervezett hiányt.
Ki hogyan látja? Osztogató jellegű, választási költségvetés lett a 2006-os – mondta az Indexnek a Kopint-Datorg gazdaságkutató vezérigazgató-helyettese. Palócz Éva szerint a költségvetéssel az a legnagyobb baj, hogy a Gyurcsány-kormány egyszerre, egyetlen év alatt akar minden problémát megoldani. „A büdzsé tervezetét látva az elmúlt 3,5 évet visszamenőleg is másképpen értékeli az ember, véglegesen elmondható, hogy az ígért reformok elmaradtak, és nemhogy az idei, de a kormány minden költségvetési tervezete választási jellegű volt” – fejtette ki Csaba László. A közgazdász, egyetemi tanár szerint nem lehet nem választásinak minősíteni egy olyan tervezetet, mely az idei, várhatóan 8,5–9 százalék közötti finanszírozási deficittel záró évre mint kiindulási alapra egy olyan javaslatot fogalmaz meg, mely a kiadásokat növeli, a bevételeket viszont csökkenti. A szakember értékelése szerint a 100 lépés programja ugyan tükröződik a költségvetésben, de alapvetően ez is egy osztogató jellegű, mindenkinek adunk valamit típusú programnak bizonyult: ezt bizonyítják a szociális kiadások növelésére fordított pluszkiadások ugyanúgy, mint az autópálya-építések melletti kiállás. Ez utóbbiban Csaba László szerint a szocializmusnak az az irányadó szempontja köszön vissza, mely a termelés elsőségét hirdette a gazdasági körülményekre, lehetőségekre való tekintet nélkül. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy erős kritikával illette az Európai Unió nagy befolyással rendelkező pénzügyi bizottsága a magyar fiskális politikát a közelmúltban.
Ami tehát leszűrhető az egészből, hogy szakértők szerint a kiadások növelésével és a bevételek csökkentésével minden korábbi kormányzati ígéret ellenére választási költségvetést sikerült készíteni. A költségvetésben mellészámolások vannak, alultervezték az adósságszolgálattal kapcsolatos kiadásokat és kétséges az autópálya-tétel sorsa is. A problémát leginkább az jelenti, hogy a 2006-ra belőtt négyszázalékos gazdasági növekedés jelentős része az államadósság bővüléséből származik, továbbá a beruházásokat az állami fejlesztések, elsősorban az autópálya-építések generálják, s eközben a magyarországi úthálózat, mindenekelőtt a sztrádák kölcsönből épülnek. Egyszerre nő a külső és a belső hiány, az így kialakult ikerdeficit miatt a magyar a világ egyik legsebezhetőbb gazdasága. Nem túlzás azt állítani, hogy a megromlott pénzügyi egyensúly gazdasági káoszhoz vezethet. Eddig egyedül az uniós tagság mentette meg az összeomlástól a magyar gazdaságot, amely fenntarthatatlan gazdasági pályán halad, adóssága elérte az 1995-ös gazdasági válságkori szintet.
A 2006-os költségvetés jóváhagyásával sajnos felerősödhet a folyamat, s egyre közelebb kerül az ország egy olyan helyzethez, amikor az államháztartást finanszírozó befektetők bizalma meginoghat. Kialakulhat egy olyan helyzet, hogy akármekkora kamatot is fizet a magyar állam, a befektetők nem vásárolják meg az állampapírokat, vagyis nem adnak kölcsön. Ebben az esetben leértékelődhet a forint, felgyorsulhat az infláció, elértéktelenedhetnek a bérek és a nyugdíjak. Ezt a helyzetet a sebezhetőség csökkentésével, a magyar gazdaság legnagyobb problémáját jelentő államháztartási hiány mérséklésével lehetne elkerülni. A 2003-as, a 2004-es és az idei költségvetés már év közben megbukott, hiszen a tervezett hiányt minden évben módosítani kellett, a kormány gazdaságpolitikája ezzel szinte minden maradék hitelességét elveszítette.
Amúgy kétezer éve tudjuk: sziklára kell építkezni, nem homokra.