(ki hogyan agitál…)

Én nem tudom, hogy ez a mondat: „Szocialisták az emberek között”, valójában mit is jelent. Mivel az erzsébetvárosi MSZP reklámújságjában ez a szöveg egy teljes oldal címeként szerepel, azt kell hinnünk, hogy fontos és meglepő esetről ad hírt. Ezt a lapot – a Szegfűt – ingyenesen osztogatják, s még ingyenesebben dobják be a VII. kerület lakóinak postaládájába, így az enyémbe is. Néha beleolvasok. Ilyenkor meglepődöm, mennyire szocialista, s mennyire emlékeztet a tűnt időkre, amikor a párt és a népfront a maga sajátos eszközeivel formálta a dolgozók tudatát.
„Szocialisták az emberek között”, ismételgetem ezt a különös mondatot, s bámulom az alatta lévő színes képeket, vajh mit csinálnak a szocialisták az emberek között. Egyáltalán, hogyan jutottak közéjük? Felemelkedtek vagy aláereszkedtek? Mert ha például azt mondjuk: „Ufók az emberek között”, ezzel bizony keltünk némi meglepetést. Azzal talán még nagyobbat, ha bejelentjük: „Angyalok az emberek között.” De lényegében mindhárom mondat azt is jelentheti, hogy az emberek között lévők így vagy úgy, de különböznek az emberektől, s jelenlétük – másságuk révén – szenzáció. De értelmezhetjük egyéb szempontból is a dolgot, például úgy, hogy a szocialisták mint delikátok nem mindig találhatók meg az emberek között, s így ottlétük eseményszámba megy. Nézzük inkább a képeket! Miért és mikor mennek a szocialisták az emberek közé?
A Szegfű fotói szabad ég alatt készültek. Nem mondhatom azt, hogy az utcán, mivel az egyiken a Rákóczi téri vásárcsarnok bejáratát vélem felfedezni. Másrészt felismerni vélem az emberek közé alászállt szoci atyafiakat is: egy rövidnadrágot öltött, bajuszos képviselőt s egy loboncos hajú, szemüveges urat, akinek agresszivitása egy-egy vizsgálóbizottsági ülésről készült tévériportban már egyszer-kétszer felidegesített. Most szelídnek látszik, éppen egy tisztes kisnyugdíjasnak tűnő öregúr személyi adatait jegyzi fel, aki a képaláírás szerint arra biztatja, hogy „írd csak fel a nevemet, fiam”. Az öregúr bal kezében egy tejesdobozt és egy szórólapot tart, mintha a tej a szórólap ikertestvére volna. Nincs okunk feltételezni azonban, hogy a tej ajándék. Egy dolog a kép láttán nyilvánvalóvá válik: a szocialisták „előszavazatot” gyűjteni mennek az emberek közé.
A képaláírások közös motívuma az „együtt” szó. Ez remek szocizsurnál ötlet. Az első fotón két, piros pólóba bújtatott aktivista meg a keresztcsíkos inget viselő bajuszos képviselő olyan benyomást kelt, mintha sült gesztenyét árulnának (nyáron és ingyen). Körülöttük három civil (ember) szórólapot szorongat a kezében. A frappáns képaláírás így hangzik: „Generációk együtt… (A hölgy például biztosan el is olvassa…)” A következő kép alatt: „Nemek együtt… (Ide nekem az oroszlánt is…)” A fotó a bajszos-csíkos képviselőgyanús szocit két hölgy társaságában ábrázolja. Oroszlán nincs a közelben. (A loncsos szöveg mintha a múltból párállna elő.) Aztán a következő: „Sokan együtt… (Így vidámabb…)” Hogy miért vidámabb együtt, mint külön-külön, azt a szöveg kiagyalója nem árulja el, de a felvételen látható emberek közönyös arca sem. Itt lehetetlen megállapítani, hogy melyik az „aláereszkedett” szoci. Aztán az utolsó kép, amelyen piros-fehér-zöld papírzászlók társaságában egy vagy két szocialista néz szembe a kamerával. (Ketten vannak, de lehet, hogy az egyikük csak ember.) A képaláírás legalább olyan frappáns, mint a többi: „Ketten együtt… (Mert egyedül nem megy…)” Hogy mi nem megy egyedül, az titok marad.
Ezt csinálják tehát a szocialisták az emberek között, és ezzel operál a Szegfű. Én magam azért próbáltam megjeleníteni szavakban eme képriportot, hogy sejtessek valamit abból a végtelen dilettantizmusból és bornírtságból, ahogy egy szocialista reklámkiadvány a baloldali hívekhez szól. És sajnos, miként ezt az egymást követő választási eredmények és a közvélemény-kutatások jelenlegi adatai is bizonyítják, ez a bornírtság néha hatásos. Bizony, a szocialisták nemcsak ott vannak, hanem be is ágyazódtak az emberek közé.
Hogy mikor kell felkelniük meleg párnáikból, én nem tudom…