Száz évvel ezelőtt indult első népdalgyűjtő útjára Kodály Zoltán. Erre az eseményre emlékeztet Szalay Olga tanulmánya a Honismeret legújabb számában. „Gyalogszerrel, hátizsákkal és az óradíjakból megtakarított pénzével felszerelkezve elsőként vágott neki az úttalan utaknak. Célja nem kisebb volt, mint hogy a magyar zene történetét megírja, de nem az írott forrásokból, hanem – ahogyan ő nevezte – az »élő könyvtárból«, vagyis az egyszerű falusi ember által évszázadokon át megőrzött hagyományból…” – írja a szerző.
Kodály már gyerekkorában Galántán hallott népdalokat, ahogy maga jegyzi: „cselédlányoktól és parasztoktól, akik vonatra vártak az állomáson, apám ugyanis állomásfőnök volt Galántán”. De hatottak rá e téren nagyszombati gimnazistaévei is, továbbá a Vikár Bélával való találkozása, aki megismertette a gyűjtés szempontjából oly fontos masinával, a fonográffal.
Nem csoda, hogy az ifjú Kodály első gyűjtőútja ismerős tájra, Galántára és annak környékére vezetett. Apró csallóközi és mátyusföldi falvakat talpalt végig, többek között Felsőszelit, Zsigárdot, Deákit, Vágfarkasdot és Nádszeget. Minden kezdet nehéz. „Ott bolyongtam kialakult rendszer nélkül, embereket fogtam meg az utcán, hívtam énekelni a kocsmába, és hallgattam az aratóleányok dalát.” Tulajdonképpen nem egészen ismeretlenül járta a falvakat: régi, Galántán megfordult vasutasokat és cselédlányokat keresett meg, akik még emlékeztek rá, és akik segítették a falvak és a gyanakvó lelkek labirintusában eligazodni.
Ilyen volt tehát a kezdet. Az igazi gyűjtőmunka valójában csak e korai puhatolózás után kezdődött. Kodály – gyakran már barátja, Bartók Béla társaságában – rendre bejárta a felvidéki Gömört, Nyitrát, Barsot meg Nógrádot, majd az erdélyi Kászon, Bukovina és Csík falvait vette sorra.
„Kodály első gyűjtőútja, amelynek 113 darabját őrzi az Akadémia Zenetudományi Intézetének gyűjteménye, értékét tekintve nem mérhető saját későbbi gyűjtéseihez. Oka nemcsak a tapasztalat hiánya. A vidék is bizonyára kevesebb hagyományt tartott fenn. A dalok legtöbbje a népdalhagyomány felületén élő, nagy tömegű új stílusú, népies vagy idegen eredetű dallam, régi csak néhány akad közte…” – írja Szalay Olga.
Hozzáteszi ugyanakkor, hogy kincset is talált Zsigárdon az ifjú mester, a Szegény vagyok, szegénynek születtem kezdetű dalt, amelyet később felhasznált daljátékában, a Háry Jánosban.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
