MI A MAGYAR?

Simonich Nagyszombath és környékének ura, és működése egész Vágújhelyig kiterjed. Folyó hó 20-án kútfőből megtudván, miszerint az ellenség Vágújhelyből két óra járásnyira előnyomult, mint önmagam, és seregünk biztosítása tekintetéből Trencsénbe vonultunk, folyó hó 21-én – éjjeli egy órakor – az ellenség pedig Vágújhelyre vonult aznap reggeli 10 órakor.
Úgy látszik, hogy a camarilla gyalázatos játékát leginkább itt a Felvidéken űzendi ocsmány céljai lehetőségének reményében, támaszkodva ugyanis a szláv izgatók működéseire.
Vágújhely azon városok egyike, mellyek a haza iránti hűségbe rendíthetetlenül állanak, de nem támogatva fegyveres erővel, az ellenség kezébe jutott. Az ellenség a nevezett városba való bevonulásával a lakosokat összvehívatá – alkotmányunk elnyomására célzó fortélyos, cselszövényes ígéreteket téve –, a megyei és városi tisztviselőket megsemmisíté, és egy küldöttséget nevezett, mellynek kötelességül tetetett folyó hó 22-én délután 3 órakor Nagyszombathba meghozni az új herceg iránti hódolatot az egész város nevében.
Mit ellenségeink békés úton el nem érhetnek, azt fegyveres erővel kierőszakolják. Így történt Vágújhelyen is. Azonban itt az ellenség csak addig uralkodik, míg fegyveres erővel jelen van, és kivonulásával ismét minden alkotmányunk érdekében történő rend – mert az itt lakó albíró, Tormai azonnal újólag megragadja a magyar zászlót, és az alá sereglendi a város lakójit – őket lelkesítendő a haza iránti hűségre.
Négy óra járásnyira Vágújhelytől, nevezetesen Verbócon Siska fegyvert osztogat és a szlávokat lázítja – és így Vágújhely a szláv csordának áldozatjává lehet, ha segédség nem érkezik.
Hrozenkón legújjabb tudósítás szerint ellenséges sereg táboroz – és így kinyomva lévén titkos működésem helyéről, azaz Vágújhelyről, és a hrozenkói passus az ellenség kezébe [került] –, működésem lehetőségét csak úgy remélhetem, ha rendezett sereg érkezik annak támogatására, akkor Vágújhelybe mint e vidék szívébe vonulva rendőri és politikai tekintetben hazánk érdekében óriási műveket sikerülend véghez vinni.
Lipótvár, Vágújhely és Csaca volna azon láncolat, mely a Vágnak jobb partján menten tartana az ellenség berohanásától és annak ocsmány működéseitől. Ha pedig kellő rendelések nem letétnek, a legjobb szellemű városok és helységek kényszerítve leendnek az ellenségnek hódolni, ha nem is hajlandóságból, de félelemből bizonyára.
Annál is inkább reménylem segítség közbejártával e vidéket megmenthetőnek, miután hiteles kútfőből mondhatni, miszerint Simonich serege csupán 7000-re rúg, és így hihető, hogy ő ocsmány működéseit csak úgy folytathatja, ha e vidék minden védelem nélkül elhagyatik, miután Nagyszombatból működései folytatására nagyobb erejű sereget el nem vonhat.
Titkos feladatom sikeresítésére mindaddig reményem nem lehet, míglen azon műtételek, melyeket Simunich e vidéken megkezde, meg nem akadályoztatnak. Addig is még az elnök úrtól működésem mikénti folytatásáról utasítást nem veendek, Trencsénbe és legjobb esetben Vágújhelyben tartózkodni fogok, honnan is működésem leginkább újabb passusnak kikutatására irányzandom.
Jeszenák és Marczibányi, Nyitra és Trencsén megyei kormánybiztosok Morva és hazánk közti rendőrségi tekintetben elemi intézkedéseket nem tesznek, katonai tekintetben, seregek hiánya miatt nem tehetnek, és így nyílt terve az ellenségnek minden műtétei véghez vitelére. Reménylem azonban, miszerint tisztelt elnök úr az itt elősorolt körülményeket fontolóra vevén, rögtön lépéseket tenni szíveskedend a kellő intézkedések megtételére.
Mindenesetre vagy Trencsénbe, lehetőleg pedig Vágújhelyen válaszára elvárva maradok
Tisztelt elnök úrnak,
Kelt Trencsén, 1848. év December 22-én.
Szolgája:
J. Krissko kormánybiztos
(Kriskó kormánybiztos levele Kossuth Lajosnak)