Útban a vb-re, a milánói repülőtéren összefutottam a Pro Recco két magyar válogatott vízilabdázójával, Madaras Norberttel és Szívós Mártonnal, akik mérsékelt lelkesedéssel újságolták, hogy Moszkvába mennek Euroliga-meccsre. Szombaton játszunk, vasárnap már jövünk – mondták, mire én azt feleltem: a kézis lányok pedig pénteken és szombaton is játszanak, de reméljük, vasárnap még nem jönnek. Mert ha általában igaz is, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon, a vb második hetére ez nem feltétlenül stimmel.
Ám e veszély mostantól szerencsére nem fenyeget. A tegnapi meccs közvetlen előzményei pályán és lelátón egyaránt biztatóan alakultak, hiszen a lányok olyan elevenen, tüzesen melegítettek és kezdtek, mint korábban még egyszer sem, ráadásul Moszkvából érkezett magyar diákok töltötték meg az egyik szektort, úgyhogy már-már tényleg világversenyen érezhettük magunkat. Különösen azok után, hogy az eddig kissé ingatag Mehlmann átlövésből rendíthetetlenül ontotta a gólokat, de ha őt megfékezték, máris a helyére lépett Görbicz, Tóth Tímea, Balogh vagy Borbás. Az első félidőben huszonkétszer zördült az ázsiaiak hálója, kapusaik földbe gyökerezett lábbal és szinte bénult végtagokkal fogadták e zuhatagot. Elöl pedig nem tettek egyebet, mint zárásból próbálkoztak, fő fegyverük, a kontra alig működött, mert középkezdésből indulni bajosabb.
A második félidőben olykor már mérkőzésszerű edzés zajlott, Németh András szövetségi kapitány a hajrában többször kedélyesen nézett fel az eredményjelző táblára, az egyik telhetetlen magyar vezető pedig azért dohogott picit, mert 40-25 után dobhattak egy-két gólt a koreaiak is. Akik persze messze elmaradnak elődeiktől, és legfeljebb három esztendő múlva, az olimpia évében közelítik majd meg őket, de a 42-29-es diadal így is egyszerre presztízs-, önbizalom- és lélekemelő. Miközben a döbbent ellenfél a kötelező pacsi és köszönés nélkül vonszolta le magát, Németh András még egy poént is elengedett: „Tovább nem csaphattuk be a világot, most már virítani kellett. Komolyra fordítva, azzal a szándékkal kezdtünk, hogy töltés nélkül is tüzelünk, és ez bejött.” Különösen Mehlmann Ibolyának, aki magától értetődő természetességgel mondta: „Megfogadtam, hogy szétlövöm őket, ez a dolgom. És már a bemelegítés alatt is éreztem, hogy most végre sikerülni fog.”
Ezzel máris bent van a csapat a középdöntőben, a néhány napos riadalom után ezért visszatérhetünk a rajt előtti kiindulási alaphoz: ma Norvégia ellen azért kellene nyerni, hogy a második körből három ponttal indulva meg lehessen célozni az elődöntőt. Hiszen a legjobb tizenkettőre most már nyugodtan mondhatjuk, az még csak olyan tucattársaság.
Tegnapi eredmények, 4. forduló: Angola–Ausztrália 47-8, Magyarország–Koreai Köztársaság 42-29, Norvégia–Szlovénia 29-22. Mai műsor, 15.00: Koreai Közt.– Ausztrália, 17.00: Szlovénia–Angola, 19.00: Magyarország–Norvégia.
origo.hu
Gyárfás Tamás-interjú: Portik csőbe akart húzni – új bizonyíték került elő
