Nincs tudomásom róla, hogy a Metropolitan mecénásainak aranypatkó-páholysorát foglalkoztatja-e a gondolat: a világ legpuccosabb házában, méregdrága jegyekért és gyémánt nyakékek szikráitól mennyire látszik másnak nincstelen párizsi művészek, egy tbc-s varrólányka és a kis kaliberű utcalány története?
Lassan harmincéves a Bohémélet-közvetítés, amely a Met egyik ünnepnapját hozza közel (az első élő tévéadás!), pedig ott a novemberi keddek se szürkék. Hatalmas tetőszobában vagyunk, potrohos negyvenes urak fagyoskodnak benne és éheznek is nagyon – ideje absztrahálni! A betévedő Mimi is szétfeszíti kosztümje kereteit, és ha már mesenaturalizmus, akkor a mi Nádasdy–Oláh szcenírozásunk szebb, ám tovább kár gonoszkodni. Az élmény mégis oly átütő, hogy nem a lipidekről szól.
Első rangú férfiszakasz: Ingvar Wixellnek lehet SZKP KB-póttagfeje, a nagy busóból magvas bariton dől, és megannyi ördögalak után humoros, szerethető Marcellót állít elénk a svéd művész. Paul Plishka Met-törzsutas, dörgő, kétméteres Colline-t formáz, Kabátáriája szolid-szép, mint e kis forma, Allan Monk pedig a Schaunard-ok kissé keserű kenyerét eszi, de ha megrázhatja magát, belőle is ércorgánum szól. Benoit se árt, ha felnő a cantilénás szereplők minőségéhez, erről a patinás Italo Tajo gondoskodik. Ja, és Pavarotti… Már rég övé Rodolfo szólama, anno ezzel debütált. Megjegyzem, az a ’61-es, Reggio Emilia-i magas C ugyanilyen gyenge lábakon állt, mégse von le semmit az este értékéből.
Korrekt Musettát találni sokfelé, e zenei zsáneren Maralin Niska nemigen satíroz, viszont bátran játszik. A másik luxusolasz Renata Scotto, aki bármilyen szimpatikus az extrák közti interjú százszavas angoljával, nekem most is fölé intonálja éles hangját. A világsztár itt inkább néhány kecses zenei megoldásban, szép indításban, és megható, egyszerű játékában van jelen.
Élő adás, utólag nem vagdosható, gyönyörű televíziós munka, egészen elképesztő figyelemmel mikrofonozott színpad és árok. Jimmy Levine – pálcáján kívül – tán csak ízlésével van jelen, de ilyen gárdával, itt és a Bohémélet esetében ez a legtöbb, mi adható. És eladható.
(Puccini: La bohéme/Levine, Deutsche Grammophon DVD)
origo.hu
Sokan lettek milliomosok, itt vannak az ötös lottó nyerőszámai
