Manapság rendszeressé vált, hogy korábban sikeres, több évtizedes eredményes működést maguk mögött tudó vállalatok és üzletláncok szűnnek meg, jobb esetben alakulnak át, miközben temérdek multinacionális cég nyit áruházat. Egyes vélemények szerint ennek okát a megváltozott vásárlói szokásokban kell keresni. A multinacionális vállalatok beszerzési csatornáikon jóval kedvezőbb áron jutnak hozzá a termékekhez, így a fogyasztói áraik is kedvezőbbek lehetnek. A sokszor hangár méretű áruházakban szélesebb kínálatot tudnak biztosítani, mint a hagyományos áruházak.
Közismert, hogy a múlt század elején, vagy a 70-es, 80-as években épült hagyományos – gyakran belvárosi – épületekben a szolgáltatóknak, kereskedőknek magasabb költségeket kell elviselniük, mint a városszélre telepített áruházaknak, ezért versenyképességük már a startvonalnál rosszabb. Helyzetüket tovább rontja, hogy az elmúlt években és napjainkban egyaránt az ázsiai piacok és utcai árusok is komoly vásárlóerőt vonnak el tőlük. Továbbá versenyhátrányt okoznak – az ágazat egészének – a feketekereskedelem szereplői, az illegális, adót nem fizető piaci árusok.
Úgy tűnik, ilyen körülmények között tud fennmaradni, s új bérlőkkel él tovább a Skála név. A kedvező változás évekig váratott magára, hiszen az egykoron szebb napokat megélő áruházak az elmúlt években csak vegetáltak. A nagyobb változást az indította el, hogy korábban a Skála Divatház Rt. volt a Skála Coop Rt. és a Skála Ingatlan Rt. tulajdonú ingatlanok bérlője, ám a vállalat kivonult a ruházati kiskereskedelemből, s így bizonytalanná vált a létesítmények sorsa. Azóta az események felpörögtek: a vidéki áruházaik is megtalálták bérlőiket. A budai Skála pedig szeptemberben egy napra sem zárt be, hanem a régi-új bérlőkkel Skála Buda Áruház néven „váltott”, s működik tovább. Számos korábbi beszállító lett bérlő, akik így közvetlen kereskedelmet folytatnak a vevőkkel. Üröm az örömben ugyanakkor, hogy a tervek szerint az ingatlant 2007. január végén bezárják, s az értékes bel-budai területen a XI. kerület új központját hozzák létre, kereskedelmi egységekkel, lakásokkal és irodákkal. A Nyugati téri Skála Metrót pedig a győri Intertex 2001 Kft. vette bérbe öt évre, így ez esetben sem került lakat az ingatlanra. A Corvint egy magyar cég, a Tranzit Outlet üzleteket működtető Imperiál Kft. vette bérbe, s tavasz óta itt is a régi-új bérlők rendezkedtek be. A nyár közepén bezárt és szeptemberben újra megnyílt Vörösmarty téri Luxus áruházat pedig a korábbi beszállítók bérlik. Az Otthon áruház sorsa is eldőlt nemrég, hiszen az ingatlant birtokló, hárommillió forint jegyzett tőkéjű Otthon Projekt Ingatlanhasznosító Kft.-t eladta a Skála-Coop Rt. A régóta kínált ingatlant az olasz befektetők tulajdonában álló, hárommillió forint jegyzett tőkéjű Coin Ungheria Kft. vásárolta meg. A Coin Kft. ez év szeptember közepéig maga is „skálás” cég volt: jogelődjét 2002-ben a Skála-Coop Rt. és a Centrum Áruházak Rt. alapította Centrum Áruház Ingatlanhasznosító Kft. néven.
A Skála története azzal indult, amikor 1974-ben létrehozták a Skála Szövetkezetek Áruházi Közös Vállalatot. Két évvel később, 1976-ban nyílt meg a budai Skála, majd három év múlva az Országos Szövetkezeti és Értékesítő Közös Vállalattal közösen létrehozták a Skála-Coop Közös Vállalatot. A cég csaknem negyven áruházzal működött. A szocialista kereskedelem sivár keretei között kínált széles választékot és jó minőséget, egy sziget volt – a nyugati mérce szerinti – hiánygazdaságban. A vállalatot húsz évvel ezelőtt, 1985-ben holdinggá alakították. A 80-as évek közepén a zöldség-nagykereskedelmet a cég keretein belülre helyezték, s akkor üde színfoltnak számító Frutta Portákat hoztak létre. A holdinggá alakulás után négy évvel három befektetői csoport – egyikük a Tengelmann – megemelte az alaptőkét, majd 1991-ben a németek lettek a tulajdonosok. A Skála 1998-ban magába olvasztotta legnagyobb vetélytársát, a Centrum Áruházak Rt.-t. A Skála-csoport a Centrummal együtt négy évvel ezelőtt, 2001-ben került a Tengelmanntól a magyar Capital Rt. érdekeltségébe. A németek azért döntöttek az eladás mellett, mert pénzre volt szükségük, s inkább a diszkontáruházak üzemeltetésében láttak fantáziát.
Hogy miért tudott sikeres lenni a 70-es, 80-as években a Skála? Mert új szemléletet, az akkor – és egyes egységekben ma is – ismeretlen vevőközpontúságot helyezte működése fókuszába. Továbbá az árucikkeket kedvező áron kínálták a vevők számára, az akkori átlagnál szélesebb választék biztosítása mellett. Egyszer egy rádióműsorban a riporter azt tudakolta a cég vezetőjétől Demján Sándortól, hogy miért olcsóbb húsz százalékkal a körúton a pezsgő, mint a Skálában? Demján visszakérdezett, hogy akkor miért nem vette meg a riporter abban az üzletben, ahol olcsóbb volt az ital? Mert nem volt – szólt a válasz, mire Demján azt mondta: Ja, ha nálunk sincs, akkor az feleannyiba kerül mint másutt. Náluk viszont volt áru bőségesen. Ha a múltból a jövőbe tekintünk, akkor a nosztalgiára építve, egy-egy szegmenst megtalálva, kedvező árak és a lehetőséghez mérten széles választék biztosításával újabb sikereket érhetnek el a Skála név alatt tevékenykedő vállalkozások – és nem csak karácsony idején.
Csúcshónap. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára lapunknak ismertette: a kereskedők éves forgalmuk 11–12 százalékát realizálják decemberben. Tavaly 800 milliárdot tett ki a kiskereskedelmi forgalom az év utolsó hónapjában, míg az idén 840 milliárd körüli összeget várnak. Az éves forgalom a múlt esztendőben 7380 milliárd forint volt, míg ez évben 7750 milliárdra számítanak.
