Orwelli világ a londoni metróban

Amióta 2005. július 7-én 56 embert meggyilkoltak a londoni metróban, a helyiek által csak Tube, azaz cső néven emlegetett földalatti egy csapásra az érdeklődés középpontjába került. Abban mindenki egyetért, hogy új technikai vívmányokat is be kell vetni a hasonló cselekmények megakadályozására, az állandósult megfigyelés mégis számos erkölcsi-jogi kérdést vet fel.

Szentesi Zöldi László
2005. 12. 24. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Amikor a londoni metró első vonala, a Metropolitan Railway 1863-ban megkezdte működését, aligha gondolta bárki, hogy eljön az idő, amikor terroristák választják működésük célpontjául a rejtélyes föld alatti világot. Utoljára a második világháború éveiben, a német légitámadások idején esett ennyi szó a metró fontosságáról. Akkor millióknak szolgált menedékül a „cső”, és valóságos párhuzamos világ épült ki a föld alatt. Manapság az a legfontosabb kérdés London-szerte, milyen módon lehet megakadályozni az esetleges újabb terrorcselekményeket. Bármilyen megoldás is születik majd, százszázalékos biztonság nem létezik, ezt az illetékesek is tudják. Egy év alatt a londoni metróban mintegy egymilliárd ember fordul meg (a szám érzékeltetésére árulkodó adat, hogy a Heathrow nemzetközi repülőtéren „mindössze” 67 millió.) A reggeli csúcs idején a brit főváros metrójában több mint 500 szerelvényt üzemeltetnek, a végzetes július 7-én reggel 8.45 és 9.00 között is mintegy kétszázezer utas tartózkodott a különböző föld alatti helyszíneken. Mindezekből az következik, hogy az eseménykövető magatartást jó esetben is csak részleges megelőzés válthatja fel. Le kell ugyanakkor szögezni, hogy a metró vezetősége nap mint nap emberfeletti munkát végez, és a lehető legváltozatosabb eszközöket veti be az erőszak megfékezésére.
Közvetlenül a júliusi robbantások után különlegesen kiképzett kutyákat vezényeltek a metróállomásokra. A derék ebek bombákat keresnek, gazdáikkal folyamatosan járőröznek, úgy kutatnak gazdátlan csomagok, hátizsákok, gyanúsan viselkedő utasok után. Több tucat kutyát, leginkább labradorokat és spánieleket képeztek ki erre a feladatra, de alighanem megnyugtató érzés, hogy az állati nyomozók mellett robbanóanyag-érzékelő berendezésekkel is segítik a felderítést.
Ennél azonban jóval hasznosabbak lehetnek a földalattiban elhelyezett kamerák, amelyek döntő módon hozzájárultak a pakisztáni származású tettesek azonosításához is. Július 7-e óta egyre több felvevőkészüléket rendszeresítenek a metróban, sőt a következő öt évben 12 ezerre növelik a zártláncú kamerák számát. Alistair Darling közlekedési miniszter mindemellett elképesztő technikai újdonságokról számolt be a sajtónak. A berendezések között lesz például egy úgynevezett intelligens kamera is, amely a gyanúsan viselkedő személyeket szűri ki. Jövőre – kísérleti jelleggel – röntgent és más átvilágítóberendezéseket is tartalmazó biztonsági rendszert állítanak fel a helyi tömegközlekedésben. A tervek szerint januártól a London belvárosát a heathrow-i reptérrel összekötő Heathrow Express gyorsvasúton tesztelik majd majd a technikai újdonságot. A brit főváros vezetői szerint itt az ideje annak is, hogy mobiltelefonokat lehessen használni London földalatti vonalhálózatának 275 állomásán. Ennek legfőképpen az anyagi lehetőségek szabnak gátat, miután 1,5 milliárd euróra becsülik a várható költségeket.
Az óvintézkedéssel az utca embere maradéktalanul azonosul, ugyanakkor sokan a személyes szabadság korlátozását látják az intézkedéssorozatban. Elsősorban az emberi jogokkal foglalkozó ügyvédek nevezik orwelli világnak, totális ellenőrzésnek, a brit jogalkotói hagyományok sárba tiprásának a bekamerázott földalattit. A személyes adatok titkosságáról folyó vitában ugyanakkor Charles Clarke érvelését sem szabad figyelmen kívül hagyni. A brit belügyminiszter így fogalmazott: a metróban való biztonságos utazás joga is védendő emberi jog.
Mindezek figyelembevételével különösen érdekes a The Guardian hasábjain minap közzétett olvasói levél. Mint ismert, a brit kormány 90 napra terjesztette volna ki a terrorkapcsolatok vádjával őrizetbe vettek vádemelés nélküli vizsgálati fogságának maximális idejét. A levél írója, Eric Metcalofe a következőképpen summázta benyomásait: „Emberi jogi ügyekre szakosodott jogász vagyok, és metróval járok dolgozni, de nem hiszem, hogy a kilencvennapos fogva tartás biztonságosabbá tenné az utazásomat.” Ezzel az érveléssel alighanem mindenki egyetért, aki valaha is megfordult a londoni tömegközlekedésben. Annál is inkább, mert a viktoriánus kor egyik legszebb közlekedési öröksége ma már gyilkolási terep őrültek és fanatikusok számára.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.