Míg elegáns színházi hodályokban tobzódik a banalitásokat is megszégyenítő, zenés kommersz, akad néhány elszánt „szegény” játékszín, ahol a „divatjamúlt” gondolat, a morális tanulság jut szóhoz. Ezek közül való a Stúdió K, amely rendszerváltás előtti tradícióit követve, érzelmi-intellektuális fórumnak tekinti a pódiumot, ahol a szónak, gesztusnak asszociációs köre, továbbgondolandó ereje van.
Gondolhatnánk a Barbara őrnagy olvastán, hogy letűnt világ puszta lenyomata már, Shaw utánozhatatlan szellemességével színezve. Szeredás András és Fodor Tamás átigazításában viszont eleven, időszerű komédiává lesz, aktualitást kölcsönözve a szállóigének, miszerint a pénznek nincs szaga. Akkor sem, ha egy dúsgazdag fegyvergyáros legkevésbé sem emberbarát cégének profitját gyarapítja.
A rendező épp ezt a kontrasztot nyomatékosítja. Fodor Tamás egy tér, tempó, jelenet- és gondolatritmus koordináta-rendszerében komponálja meg a darab megannyi mozzanatát, takarékosan, ám annál kifejezőbben bánik a színpadi gesztusokkal. Nagy ágálásokra különben sem szükség, sem tér nem lenne az apró játéktéren. Szegő György bravúrosan ötli ki a tenyérnyi térség funkcionális és ugyanakkor expresszív színpadképét. Néhány jellegzetes darabos kellékkel, ócska káddal, lavórral jelzi a menhely nyomorúságát, s néhány hivalkodó, ostobán divatos üvegkarosszékkel s fegyverekből összerótt katonarobot-bemutatóval spékeli meg az U and U gyár VIP-termét, ahol a jótékonykodást gyakorló családját, amely irtózik az anyagiaktól, s az őket gyerekkoruk óta hanyagoló, különélő apjuk sötét forrásból származó vagyonától – sikerül rendre meggyőznie, hogy hagyjanak föl illuzorikus menhelyszínjátszócsoport-szervezésükkel, mert nem váltják meg a világot, s nem is olyan ördögtől való dolog mások háborúskodásából jól élni. Legnehezebb dolga a fegyvergyáros apát játszó Fodor Tamásnak Barbara lányával van, aki Homonnai Katalin képében hadakozik a milliomos cinikus „ideológiájával”, míg gyatrább lelkiismeretű jövendőbélije „rá nem vezeti” az atya által kijelölt útra.
A társadalom elesettjei (amúgy erős karakterek: Szabó Domokos, Tamási Zoltán, Nyakó Júlia) panaszolják föl sorsukat, a maguk darabos „színjátszásdija” közepette.
Pergő párbeszédek, önvédelemből fakadó monológok, köpönyegforgatásukat mentegető tirádák hangzanak el Undershaft gyermekeinek ajkán, s mi nézők, a körülöttünk könyörtelenül burjánzó vadkapitalizmus deformált lelkű nyerteseire asszociálunk. A katonásan hajthatatlan Homonnai, az érdekeit hirtelen fölismerő Géczi Zoltán (a vőlegény), az anyai zsarnokság alól nehezen, ám végül sikeresen szabaduló Téglás Márton (Stephen), a szájas Kakasy Dóra, erős karakterű, kotlós anyjuk (Horváth Zsuzsa) hatását rövidesen szenvtelen apjuk vagyonának varázsával cserélik föl. Fodor Tamás nagyúri eleganciával, agyafúrt megjegyzésekkel, őszintének tetsző viselkedéssel, a minden hájjal megkent, ám visszafogottságában is megejtően meggyőző multimilliomos képmásában győzi meg a nézőt, hogy ezen a világon a politikát, a családi konfliktusokat és mindenekelőtt a hatalmat – a pénz, a pénz, csakis a pénz irányítja. Egyre elkeserítőbben. Egyre nyomasztóbban. Jó, ha a színházkultúra nagy ritkán fölemeli a szavát ellene.
(George Bernard Shaw: Barbara őrnagy. Stúdió K. Rendező: Fodor Tamás.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
