Végül mi fizetünk

Hazánk hosszú távú devizaadósságának osztályzatát rontotta le tegnap a Fitch Ratings hitelminősítő, amely az idén másodjára fokozta le Magyarországot. A friss döntés hátterében amúgy a régi trend áll: drámaian rosszul teljesít a költségvetés, magas a hiány, s eközben egyre nő az államadósság.
De mi közünk van mindehhez nekünk, polgároknak? – rándíthatnánk meg a vállunkat ismét, hiszen lassan már hozzászokunk az efféle külföldi kekeckedéshez. Ráadásul gazdasági miniszterünk kirobbanó gazdasági sikerről, száz éve nem látott konjunktúráról, ugrásra készülő magyar pumáról beszél.
Tehát – gondolhatjuk – már megint csak akadékoskodnak velünk a külföldi befektetők érdekeit képviselő intézetek.
Csakhogy ha így teszünk, könnyen meglepődhetünk. Mert előfordulhat, hogy a leminősítések következtében hamarosan kevesebbet tudunk vásárolni forintunkért, miközben magasabb lesz a lakásra felvett devizahitel törlesztőrészlete. Egyszóval a kormány elhibázott költségvetési politikáját mi fizetjük meg – vastagon.
Akárhogyan is, megvan az ára annak, hogy a deficitcélokat hatalomra jutása óta sorozatosan emeli a kormány. Három és fél esztendeje nincs tartható büdzsénk. A folyamatos módosítgatások, a számviteli trükkök, a számok egyre-másra történő kozmetikázása már nagymértékben aláásta a gazdaságpolitika hitelességét. Az egyre romló bizonyítványról az utóbbi időben szinte nap mint nap tájékoztatnak bennünket a nemzetközi szervezetek, amelyek azt is látják: a gazdasági növekedés bizonyos része is az adósság növekedéséből származik.
Ezt az államadósságot pedig finanszírozni kell további felvett kölcsönökkel. Amelyek drágábbak lehetnek a leminősítés után. Merthogy a Fitch minősítése alapján Magyarország most az utolsók egyike a térségi uniós országok között. Tehát a külső adósságszolgálati terhek növekedhetnek, és ez azt jelenti, kevesebb marad a büdzsében nekünk, magyaroknak. De a leminősítés nem csak az államháztartást érinti: a privát szektort is, a vállalatokat, amelyek az utóbbi időszakban drámai mértékben eladósodtak külföldi devizában. Csakúgy megérzi a nemzeti valuta a befektetők bizalomvesztését. Miután kiszámíthatatlan a deficit-, illetve az adósságpálya, tovább nő az ország sérülékenysége, amit az azonnali piaci reakciók is alátámasztanak. A tartós forintgyengülés valószínűsége fokozódhat, ha pedig a gazdasági növekedés üteme lassul, a fenti problémák még kiélezettebben jelentkezhetnek. Sajnos jogosan tarthatunk nemzeti valutánk érdemi leértékelődésétől, amelynek hatására az infláció is emelkedhet a mostani alacsony szintről. A forint árfolyamának csökkenésével pedig a devizában felvett hitelek törlesztőrészletei ugranak meg.
A tegnapi leminősítés hallatán ugyanakkor valóságos örömujjongásba kezdett a kormányfő, a pénzügyi tárca vezetője és a gazdasági miniszter is. Gyurcsány Ferenc szerint további ösztökélést és bátorítást kaptunk, míg Kóka János egyenesen attól óv: ne keltsünk hisztériát.
Pedig egy olyan piacon, ahol az állami adósságot jelentős részben külföldiek finanszírozzák, a leminősítés – magunk között szólva – aggasztóan rossz hír. Mindannyiunknak.