A mindenre jó csodaszer: PPP

Nyugtalanítóan hat rám a kormány nagy találmánya, a PPP konstrukció, amelyre talán nincs is rendes magyar kifejezés. A választások előtt építési láz tört ki az országban, amelyekről azt zengi az állandóan csúsztató média, hogy a kormány ennyi és ennyi milliárdot fordít autópályákra, hidakra, gáztározóra stb. Valójában a kormány semmit sem fordít a saját erejéből semmire. Újabb lehetőséget teremt a további eladósításunkra. A magántőke nekünk, adófizetőknek kölcsönöz nagy pénzeket, hatalmas kamatokra. Mindenki tudja, hogy a többszörösét kell majd törlesztenünk a most felhasznált összegeknek. Mindezek ellenére még mindig jobb, hogy épül valami, hiszen az államháztartás milliárdos kölcsöneit is nekünk, adófizetőknek kell majd kinyögnünk, csak azokról nem tudjuk, hová lettek az eltelt négy év alatt.
A PPP művelet kísértetiesen hasonlít a nagyon tanulságos Oligarchák című könyvben olvasottakra, amely az oroszországi privatizációs időszakot tárja fel. Ha kicserélnénk az orosz neveket magyarra, akár a tíz-tizenöt évvel ezelőtti itthoni eseményekről is szólhatna a könyv. Sajnos a mi privatizációnkról nem készült ilyen átfogó és könnyen érthető anyag, mert akkor jobban ismernénk a ma már kormányfőként vagy gazdasági miniszterként tevékenykedő egykori „üzletemberek” módszereit.
Az említett könyvben többek között található egy ravasz gazdasági megoldás, a kölcsönért részvényt. Az értékpapírokkal elkövetett piramisjátékon, az inflációból adódó valutaárfolyam-változásokon és hasonló módszereken mérhetetlenül meggazdagodott oligarchák az elszegényedett államnak kölcsönöket juttattak, hogy finanszírozni tudja kiadásait. Cserébe a legértékesebb energetikai, ipari, távközlési vállalatok részvényeit kapták meg. A papírok értékét letornázták, majd miután az állam természetesen nem tudta visszaadni a kölcsönt, aprópénzért megvásárolták a részvényeket és hatalmas olajvállalatok, bankok, tévétársaságok tulajdonosaivá váltak. Ilyen nagylelkű kölcsönzés történik a PPP részeként is, csak itt már euróról, és nem részvényekről van szó, hiszen a nemzeti vagyont már korábban elkapkodták. Nincs ebben semmi rizikó, az adófizetők tíz és húsz év múlva is itt lesznek, és leróják majd azt a tartozást, amit a mai vezetők rájuk szabadítottak.
Mindezek után elgondolkodtató, hogy míg Romániában EU-pénzekből újították fel a Budapesthez hasonlóan kátyús főváros útjait, addig mi, hiába vagyunk tagok, erre nem kapunk pénzt. Jelek szerint még bírjuk erővel és jó nekünk a drága PPP.
Így a választások közeledtével még egy tanulságos részre utalnék az Oligarchák könyvből. A kapitalista átalakulást féltő pénzemberek a választásokat megelőzően összefogtak, hogy Jelcin elnököt még egy periódusra kormányon tartsák. Amikor ezt elhatározták, az elnök népszerűsége 3-4 százalék között mozgott, míg az ellenzéki Zjuganov sima győzelemre állt. Az oligarchák tulajdonában lévő országos média, és az újságírók 90 százaléka által kiszolgált propagandagépezet beindult. A mágnások különös üzleteit elnéző elnöknek fantasztikus pozitív kampányt csaptak, miközben ellenfelét csúsztatásokkal és rágalmazó sugallatokkal járatták le. A választás első fordulójában Jelcin 35 százalék felett végzett, míg a második körben 53-mal nyert. Figyelem, ez csak hét ember elhatározása volt, és milliókkal hitették el, hogy a demokrácia nevében ők döntöttek.
Brockhauser Edit
Budapest