Döbbenetes, egyúttal tanulságos is a Kennedy-eset. Adott egy ország, ahol a közmegbecsülésnek örvendő, fiatalos és karizmatikus vezető szédítő magasságokba emeli pártját, és nyolcvankét esztendeje nem tapasztalt választási eredménnyel örvendezteti meg híveit. A hagyományosan harmadik erőnek számító liberális demokraták már-már elhomályosítják a konzervatív ellenzéket. Az emberek arról beszélnek, hogy hamarosan ők adhatnak miniszterelnököt az országnak. És ekkor, a nagy fogadkozások és a tavaly májusi választások óta elért látványos előretörés után robban a bomba, és lemond Charles Kennedy. Bár parlamenti mandátumát megtartja, nem túlzás kijelenteni, hogy politikai pályafutásának végéhez ért.
Tudjuk, hogy hajdanán George Bushnak is súlyos gondot jelentett iszákossága. Politikai berkekben Magyarországon is nemegyszer hallani botrányos történetekről, részeg politikusokról, de a szélesebb nyilvánosság is értesülhetett már például ittasan balesetet okozó képviselőkről. Akadt olyan miniszterelnöke is az országnak, aki a nyugati mérce szerint alkoholistának számított. Borisz Jelcin személyében Oroszországot is vezette olyan személy, aki a kelleténél gyakrabban nézett a pohár fenekére. A mi régiónkban azonban nem szokás holmi magánéleti bűnök miatt megakasztani egy ígéretes politikai karriert. A jelek szerint a britek másképp gondolkodnak erről, és sikeres választás ide, miniszterelnöki ambíciók oda, Kennedynek mennie kellett. Figyelemre méltó, hogy a sorsáról saját elvbarátai döntöttek, a liberális demokraták vezérkara ugyanis a jelek szerint kiszivárogtatott ezt-azt a sajtónak, majd memorandumban követelte a személycserét. Kennedy akkor vágta el maga alatt végleg a fát, amikor hazugságon kapták: bár saját állítása szerint már hónapok óta nem ivott, a News of the World kiderítette, hogy november közepén részegsége miatt kellett lemondania egy belföldi hivatalos útját. Kennedy állítólag már úton volt Newcastle felé, de úgy berúgott, hogy vissza kellett fordulnia.
Nem kell nagy jóstehetség annak megállapításához, hogy nehéz idők jönnek a liberális demokratákra. Most mindenki sajnálkozik, de a színfalak mögött gőzerővel folynak az utódlási harcok. Mindenesetre tény, hogy jelenleg nincs a lemondott skót pártelnökhöz hasonló kaliberű vezető politikusuk. Az utódlásra Sir Menzies Campbell és Mark Oaten látszik a legesélyesebbnek, igaz, ez utóbbi esélyét rontja, hogy az ügy kirobbanásakor, azaz néhány napja hűségnyilatkozatot tett Kennedy mellett. Hogy a liberális demokraták képesek lesznek-e felülkerekedni nehézségeiken, már a májusi helyhatósági választásokon kiderülhet.

Bán Mór kis híján megnyerette Hunyadival a rigómezei csatát