A serkei református templom

Rejtőzködő Magyarország

Gömörország Szlovákiához tartozó vidékén, az egykori Rimaszécsi járásban található a ma is túlnyomó részben magyarok lakta kisközség, Serke. Neve az 1246 és 1383 között kelt oklevelekben „Sirque” alakban szerepel, így azt még etimológiailag is bajos a „tetű petéje jelentésű serkével” társítani, amint a pár éve kiadott akadémiai helységnévszótárunk teszi. Az Árpád-kori település 1324-ben a határában lévő, Kaplának is nevezett várral kapcsolatban tűnik fel, amelyet ekkor kaparintott meg Roland – magyarosan Lóránt – lovag. Lóránt őse az a Rátold mester, aki még Kálmán király uralkodása (1095–1116) idején érkezett hazánkba, s az ő ivadékai lesznek majd a híres Lorántffyak.
1451-ben Lorántffy György gömöri alispán a serkei vár ura, amikor azt a cseh husziták elfoglalják. Kilenc év múlva az ifjú Hunyadi Mátyás serege űzi ki a Felvidékről Giskra martalócait, a Lorántffyak pedig egészen a XVII. század derekáig megmaradnak Gömör és Nógrád vármegyék vezető notabilitásai között. Serkén rajtuk kívül a Kaplai, Bánfi és Feledi családokat találjuk birtokosként, az 1600-as évek elmúltával a Kemény, Szilassy, Toldalaghy és Vay famíliák nevével találkozunk az oklevelekben. Ez utóbbiak rokonsága révén került Serkére valamikor a XVIII. század folyamán az erdélyi Mezőségről a czegei Wass grófok egyik ága.
A község főutcájától északra kisebb dombháton található a református templom. Kőfallal kerített, kellemes fekvésű és arányú, kelet–nyugati tengelyű egyhajós épület. Bejárata dél felől kis előcsarnokon keresztül nyílik, a nyugati oldalon álló harangtorony aljába kisebb kapun át léphetünk be. Az épület múltjáról igencsak szűkszavúan szólnak a források, régészeti vizsgálatára eddig nem került sor. Formája – különösen a vaskos, négyszögletű, felfelé enyhén keskenyedő toronyé –, továbbá számos részlete középkori eredetről árulkodik, történetéről azonban csak a kései feudális korból tudósítanak a krónikák. 1718-ban, amikor a község 203 házában 1017 helvét hitű lakost írnak össze, a templom a reformátusoké. Ők újították fel a török időkben megrongálódott egyházat provinciális barokk ízlésben. A XVIII–XIX. században több renováláson esett át az épület, belsejét igényes famunkákkal rendezték be, tornyát ácsolt, árkádos körfolyosóval koronázták meg. Legrégibb harangja 1779-ből származik, a két másikat 1853-ban, illetve 1932-ben öntötték. Az 1800-as évek végén készült megyemonográfia régi „szent edényekről” tesz említést a serkei egyházban, azóta azonban azoknál sokkal nagyobb értékek is veszendőbe mentek a faluban. Szívszorító látvány a templom szomszédságában omladozó – még a tetőzete nélkül, gazzal-vadszőlővel benőve is ünnepélyes megjelenésű –, boltozatos kastély, amely nem is olyan régen még a Gömöry és a Maróthy családok utolsó leszármazottaié volt.