Alulfinanszírozott gyógyszolgáltatás

Már közel három éve nem ült össze a fürdőgyógyászati kezelések támogatási összegét meghatározó ármegállapító bizottság, pedig jogszabály kötelezi arra, hogy ezt kétévente megtegye. Így a gyógyfürdők nem kapják meg az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól a szolgáltatások reális ellenértékét, pedig az ellensúlyozáshoz húszszázalékos áremelésre lenne szükség – nyilatkozta lapunknak Ákoshegyi György, a Magyar Fürdőszövetség főtitkára.

Érvényes jogszabály kötelezi az ármegállapító bizottságot – amelyben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), az egészségügyi és a pénzügyi tárca is képviselteti magát –, hogy kétévente összeüljön, ám erre utoljára 2003 áprilisa körül került sor – közölte a főtitkár. Mint mondta: a tárcák képviselői ez idő alatt csupán addig jutottak, hogy valamire hivatkozva mindig elodázzák a tárgyalást, pedig kétévente újra kellene egyeztetniük a finanszírozási feltételeket, s meg kellene határozniuk az új árakat. Ráadásul – folytatta Ákoshegyi György – a szakmai testület tagjai már akkor tudták, hogy a 2003-ban meghatározott térítési összegek az önköltséget sem fedezik. Az árak ugyanis alig fedeznek több kiadást a masszőr munkabérénél és a lepedők mosatási költségénél, noha köztudott, hogy a gyógyfürdőket jelentős üzemeltetési költségek terhelik.
A főtitkár kifejtette: a gyógyfürdőkben, illetve fürdőkben, ahol gyógyászati ellátás folyik, az OEP az Egészségügyi Minisztérium által meghatározott ár 85 százalékát téríti, a fennmaradó 15 százalékot pedig a beutaltak fizetik. Példaként említette, hogy Magyarországon még egy kisvárosi fürdőben sem lehet egy 15 perces masszírozást 1500-2000 forintnál olcsóbban megkapni, ezzel szemben a fürdőnek – az OEP-besorolástól függően – csupán 490-623 forintot térítenek. A főtitkár szavai szerint a fürdők egyre inkább arra kényszerülnek, hogy többet kérjenek el a beutaltaktól, ám azok, akik kénytelenek igénybe venni ezt a szolgáltatást, általában kevés pénzből élő nyugdíjasok és idős emberek. Úgy fogalmazott: a jelenlegi helyzetben az önkormányzatok és a betegek térítik meg azt a pénzt, amit egyébként az egészségbiztosítónak kellene, márpedig ez – a mai árak alapján – nagyjából húszszázalékos emelést jelent.
Ákoshegyi György elmondta azt is, hogy a fürdőszövetség nevében tavaly két országgyűlési bizottság előtt számolt be e tarthatatlan helyzetről. A testületek határozatot is hoztak, amelyben támogatták az ártárgyalások mielőbbi megtartását, illetve a szolgáltatási árak reális mértékű emelését, s azt eljuttatták az egészségügyi miniszternek, ám máig nem történt előrelépés az ügyben. Amennyiben záros határidőn belül nem történik valami, két lehetőség van – fejtette ki a főtitkár. Az egyik az, hogy ha a fürdőket fenntartó önkormányzatok már nem lesznek képesek a hiányzó támogatás finanszírozására, felszámolják a gyógyszolgáltatásokat, illetve – más megoldás híján – áthárítják a pluszköltséget a betegekre. A főtitkár hangsúlyozta: nem elég, hogy három évvel ezelőtt megállapított támogatási összeget kapnak a gyógykezeléseket végző fürdők, még azt a mintegy tízszázalékos – az OEP költségvetésében elkülönített – összeget is visszafizettették a pénztárral a központi költségvetésbe, amelyet a feltételezett, ám azóta sem lebonyolított ártárgyalások során kialkudott áremelések fedezetére biztosítottak. Végezetül Ákoshegyi György kifejtette: a Magyar Fürdőszövetség ismét tárgyalásokat kezdeményez az OEP-pel, továbbá a jövő héten levelet juttat el az egészségügyi miniszterhez, hogy a jogszabálysértést megszüntessék, s az ármegállapító bizottság ülését mielőbb megtarthassák. Daubner Mónika, az OEP gyógyfürdő főosztályának vezetője a Magyar Rádiónak elmondta: az ártárgyalásokat az év első felében megtartják.