Az asszimiláció szabadon választható

Szlovákiában még mindig komoly a félelem, hogy a magyarok területi autonómiát fognak követelni – nyilatkozta lapunknak adott interjújában Boris Zala, a nyitrai Konstantin politológiaprofeszszora. A magát szociáldemokratának valló szlovák ellenzéki párt, a SMER elnökségi tagja, illetve parlamenti képviselője meglepőnek tartja, hogy a Magyar Koalíció Pártja (MKP) nem határolódik el programjában a területi autonómia követelésétől.

Vladimir Meciar volt kormányfő néhány napja úgy nyilatkozott, hogy Szlovákia számára az volna a legkárosabb, ha a jövő évi választások után önök a kereszténydemokratákkal és a Magyar Koalíció Pártjával lépnének koalícióra. Egyetért ezzel?
– Lassan két éve, hogy folyamatosan rámutatunk arra a rendszeres és szoros együttműködésre, ami a Meciar-féle HZDS és Mikulás Dzurinda pártja, az SDKÚ között zajlik. Meciar célja, hogy Dzurinda által nemzetközi szinten is elfogadhatóvá tegye magát, s Dzurinda ehhez biztosítaná is számára a kormányzás lehetőségét. Meciar lojalitása a kormányhoz, különböző botrányai, továbbá hogy nem képes igazi alternatívát felmutatni Dzurindáék politikájával szemben, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ellenzék vezetője, Robert Fico a SMER elnöke lett. Ugyanakkor természetesen arról sem szabad elfeledkezni, hogy a kormány reformlépéseinek negatív hatását a választók nap mint nap érzik a bőrükön.
– A külső szemlélő számára meglehetősen érthetetlen, hogy azok a pártok, amelyek országos szinten a legnagyobb ellenségeknek tűnnek, vidéken gyakorta működnek együtt. Mi az oka ennek?
– Az egyes régiókban nincsenek ideológiai ellentétek, hanem a helyi problémák megoldása mentén jönnek létre a szövetségek. Van, ahol együtt dolgozunk Dzurinda SDKÚ-jával, van, ahol a kereszténydemokratákkal (KDH), s van, ahol a Szlovák Nemzeti Párttal (SNS). Kassa megyében például az Magyar Koalíció Pártjával is együttműködünk, és nincs is semmi probléma, holott Nyitra megyében éppen velük a legrosszabb a viszonyunk. Figyelemre méltó, hogy Zsolna megyében – amelyet egyébként a Szlovák Nemzeti Párt irányít – kiderült, hogy azok a szavazók, akik az országos választásokon az SDKÚ-t vagy a KDH-t választják, a helyhatósági választások alkalmával a nemzetiekre adják voksukat.
– Ön nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a magyaroknak Szlovákiában „többletjogaik” vannak. Mire gondolt? Hiszen például, ha a magyar kultúra támogatását nézzük, akkor azt látjuk, hogy miközben az adófizetők tíz százaléka magyar, a magyar kultúrára az összes kulturális támogatásnak még egy százaléka sem esik. Kevés például a magyar színház.
– Az MKP annyi támogatást harcol ki, amennyi éppen eszébe jut. Ez tőlük függ. Egy színház létrehozása elsősorban belső megállapodások kérdése. Ha meg tudnak állapodni róla, akkor miért ne lehetne több…
– Nem egy európai kisebbség akad – például a finnországi svédek –, amely számarányát tekintve jóval kisebb, mint a szlovákiai magyarság, mégis lényegesen több joggal rendelkezik. Mit gondol erről?
– Én más problémát látok. Gyakran hallani például arról, hogy amikor egy szlovák Komáromban, Vágsellyén vagy Érsekújváron bemegy az önkormányzati hivatalba, mindenki csak magyarul tud beszélni (a 2001-es népszámlálás adatai szerint Vágsellye lakosságának 17,9, Érsekújvár lakosságának 27,5 százaléka magyar – a szerk.).
– Az állami hivatalokban, például a postán vagy a földhivatalban viszont még akkor sincsenek magyar nyelvű űrlapok, ha a magyar ajkú lakosság aránya eléri a húsz százalékot. Hogyan lehetne ezen javítani?
– Lehetséges, hogy előfordulnak efféle adminisztrációs problémák, véleményem szerint azonban ezek megoldhatók. Szlovákiában a fő probléma abból adódik, hogy még mindig komoly a félelem, hogy magyarok területi autonómiát fognak követelni. Ha ez a félelem nem volna, az ön által említett problémák megoldása is lehetséges volna. Én magam például meglehetősen meglepőnek tartom, hogy a Magyar Koalíció Pártja nem akarja garantálni programjában, hogy elhatárolódik a területi autonómia követelésétől.
– Miért volna egyébként elfogadhatatlan ilyen igény? Hiszen területi autonómia sokfelé létezik.
– Mindenekelőtt azért, mert vegyesen lakott területekről van szó, s egy autonómiában sok szlovák kerülne kisebbségbe. Mi értelme az autonómiának akkor, ha egy másik népcsoport kisebbségbe kerül?
– Ez minden autonómiában így van, ám a népcsoportok azonos jogokkal rendelkeznek. De hogyan lehetne kizárni a programból az autonómia igényét, ha nincs is benne?
– Nem mondják, hogy akarnak autonómiát – s azt sem, hogy nem.
– Nemrégiben hallottam egy esetről, amikor egy idős, beteg magyar ember kórházba került, s miközben az elmúlás kérdésével is szembe kellett néznie, megkérték, hogy ne az anyanyelvét használja, hanem beszéljen szlovákul. Mint baloldali politikust kérdezem, milyen megoldást lehetne találni az ilyen helyzetekre?
– Talán az orvosoknak kellene megtanulniuk magyarul? Miért nem tanulnak meg a magyarok szlovákul? Délen az orvosok többsége egyébként tud is magyarul, de a magyar nyelv ismeretét kötelezően nem lehet bevezetni. Nyilvánvaló, hogy egy tragikus esetről van szó, s valami pozitívat mindig lehet tenni. A megállapodásnak minden esetben kétoldalúnak kell lennie. Fontos a humánus hozzáállás. Véleményem szerint fontos volna, hogy főleg a fiatalok megtanuljanak szlovákul. Az érvényesülés miatt is, hiszen egyébként a magyar kisebbség könnyen izolálódhat.
– Mások viszont úgy látják, hogy Szlovákiában egyre riasztóbb méreteket ölt a magyarok asszimilációja.
– Attól, hogy valaki megtanul szlovákul, még nem kell asszimilálódnia. Egyedül tőle függ, hogy megőrzi-e magyar identitását. Ugyanakkor nem mondhatjuk, hogy ha egy szabad szlovákiai magyar elhatározza, hogy szlovák lesz, mi ezt megtiltjuk neki. Ilyesmi fordítva is megtörténhet. Én például 20 évig éltem Érsekújváron, ahol a lakosság aránya fele-fele…
– A 2001-es népszámlálás adatai szerint Érsekújvár lakosságának már csak 27,5 százaléka magyar.
– Még mindig 50-50 százalék a magyarok és a szlovákok aránya. És én is emlékszem családokra, akik többször is váltottak nemzetiséget.
– Európában többfelé is bevett módszer, hogy a kisebbség és a többség kölcsönösen tanulják egymás nyelvét. Nem gondolják, hogy ha a magyar többségű településeik szlovák iskoláiban heti egy-két órában tanítanák a magyar nyelvet, komoly előrelépést jelentene a kölcsönös megértés terén?
– Semmi kivetnivalót nem találnék abban, hogy ha – az angolhoz hasonlóan – szabadon választható, nem kötelező tantárgyként a magyar nyelv tanulására is volna lehetőség, s aki akarná – tehát szabad elhatározásból –, tanulhatná. De szeretném ismét hangsúlyozni: az asszimiláció szabadon választható.
– Sokan úgy érzik, hogy a szlovák politika egyik törekvése, hogy a magyarok elszlovákosodjanak.
– Én ezt nem gondolom így.