Elkészítette javaslatcsomagját az a munkabizottság, amit az ÉVOSZ hozott létre az építőipari körbetartozások vizsgálatára. A dokumentum elemzi, hogy milyen okok vezettek az építőiparban a válság kialakulásához, továbbá javaslatot tesz arra nézve, hogy milyen jogszabályok módosításával válhatna biztonságosabbá az építőipari vállalkozók jogi védelme és a gazdálkodás tervezhetősége. Az ÉVOSZ reményei szerint a javaslatok törvénybe iktatása után kevesebb lenne a felszámolás.
A lánctartozások kialakulásának legfőbb okait elemezve a munkabizottság megállapította: komoly gond, hogy a megrendelők túlzott mértékű, semmivel sem indokolható garanciákat kérnek. A feltétel nélküli bankgaranciák például kiszolgáltatottá teszik a vállalkozókat a megrendelő felé, sőt visszaélésre is lehetőséget nyújtanak. A körbetartozási problémák terebélyesedéséhez hozzájárul az is, hogy az igen erős nyomás alatt álló vállalkozók sokszor – a munka elnyerése reményében – túl sok feladatot vállalnak. Ilyennek tekinthető például az akár 100 százalékos fedezetet nyújtó jótállási, teljesítési bankgarancia vagy a húsz–száz éves időszakra szóló jótállás biztosítása. A komolytalan – és beválthatatlan – ígéretek ráadásul lassan beszivárognak egyes közbeszerzési eljárások elvárásai és méltányolandó szempontjai közé is.
A felsorolt elvárásokkal ellentétben az építőipari vállalkozó nem kap, s ha eséllyel kíván részt venni a pályázaton, nem is kérhet semmilyen biztosítékot arra, hogy a megrendelő rendelkezik a munka kifizetéséhez szükséges pénzeszközökkel, és szándékában áll kifizetni a vállalkozó teljesítményét. Emellett az elmúlt tizenöt évben megszűntek a szinte mindenféle munka elvégzésére vállalkozó cégek, ehelyett a specializálódás a jellemző. Kialakult az alvállalkozói láncolatok egymásra épülő hálózata, miközben a generálvállalkozóé a felelősség. Ha a fővállalkozó nem kapja meg a pénzét, és emiatt fizetésképtelenné válik, a tartozás lavina módjára terjed tovább az ágazatban, újabb és újabb köröket indít el. A nagy összegű adósságok miatt ez a hatás egyidejűleg sok céget, s ezáltal sok munkahelyet sodor végveszélybe.
Az ÉVOSZ szerint a piacgazdaság jelenleg nem tudja betölteni a tőle elvárható önszabályozó funkciókat, ezért jogi eszközökkel kell beavatkozni az építőipari cégek minimális szintű védelme érdekében. A szakmai szervezet főként az igazságszolgáltatás felgyorsítását szeretné elérni, ugyanis igen gyakori az, hogy mire a bíróság dönt egy ügyben, addigra az érintett társaság már eltűnik a piacról, s ekkor nem lehet érvényesíteni a követelést. A szakma nem képes tovább elviselni ezt az áldatlan helyzetet, ezért intézményes védelmet kérnek abban a javaslatban, amit a kormány számára készítettek. A dokumentumban főként a közbeszerzési törvény és a polgári törvénykönyv több pontjának módosítását kérik.
Az ÉVOSZ szakértőinek az a meggyőződése, hogy a körbetartozások visszaszorulását nagyban segítené, ha legalább az állami intézmények tartozásainál lehetősége volna a vállalkozóknak arra, hogy a pénzintézeteknél faktoráltassák a számlákat. Ennek költségeit, illetve a késedelmes fizetés esetén a késedelmi kamatot az államnak kellene megfizetnie, mégpedig úgy, hogy a számla esedékességének lejárta után nem a vállalkozónak, hanem az államnak kellene a kifizetésért kezességet vállalnia. Az érdekvédő szervezet emellett javasolja az áfatörvényben a befizetésekre és a visszaigénylésekre vonatkozó eredeti szabályozás visszaállítását. A mostani gyakorlat szerint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak (APEH) 45 nap után kell a kiutalást teljesítenie. Ráadásul az idén életbe lépett új szabályok ezt a határidőt is jelentősen fellazították, ami tovább fokozza a vállalkozók likviditási nehézségeit. Itt érdemes megemlíteni, hogy egyes elemzések szerint a lánctartozások meglódulásában jelentős szerepet töltött be Draskovics Tibor volt pénzügyminiszter, aki utasítást adott ki az uniós adószámmal rendelkező cégek áfa-visszaigényléseinek tételes ellenőrzésére. Ezzel az intézkedéssel ugyanis a jogos áfa-visszaigénylések kifizetése több hónapot csúszott.
A mintegy 800 milliárd forintot kitevő késedelmes kifizetések problémájának kezelésére a kormány egy új programot dolgoz ki – derült ki Veres János pénzügyminiszternek egy közelmúltbeli tájékoztatóján. Ennek az lenne a lényege, hogy a Hitelgarancia Zrt. beszállna a cégek közötti hitelek faktorálásába, azaz a lejáratok meghosszabbításába. Lapunk megkeresésére a Hitelgarancia Zrt.-nél nem kívántak a részletekről beszámolni. Mindenesetre e megoldás csak akkor jelentene valódi segítséget, ha teljesülne az ÉVOSZ kérése, s a faktorálás költségeit az állam átvállalná.
Faktorálást ajánlanak a bankok. A körbetartozások kedvezőtlen hatásait már a hazai hitelintézetek is érzik. A Világgazdaság információi szerint a bankok leginkább az építőiparban tapasztalják, hogy nő a hiteleit átütemező vagy áthidaló kölcsönért folyamodó ügyfelek aránya. A likviditási gondokkal küzdő vállalati ügyfeleknek leginkább a faktorálást és a különböző áthidaló hitelkonstrukciókat ajánlják a bankok. A finanszírozási költségek növekedése és a csődbe ment cégek által okozott bevételkiesések pedig a jövedelmezően működő cégekre is veszélyt jelenthetnek. A Creditreform adatai szerint 2005-ben a felszámolási és végelszámolási eljárások száma a valaha mért legmagasabb szintet érte el.
origo.hu
„Telefonozott az úszómester” – megszólalt a Palatinus tragédia szemtanúja
