Három éven keresztül gyűjtötték a szerzők, Wilfried Huismann és Gus Russo az adatokat, hogy elfogadhatóan bizonyítsák: a Kennedy-testvérek és Fidel Castro között kialakult gyűlölet vezetett az amerikai elnök elleni merénylethez. Az elmúlt évszázad legtöbbet vitatott és elemzett politikai bűnügye újabb fejezettel gazdagodott.
Értesüléseiket az orosz (KGB), a kubai (G–2), a mexikói (DFS) és az amerikai (CIA, FBI) titkosszolgálatok archívumaiból, azok egykori munkatársaitól szerezték be és rakták össze logikusan hangzó teóriává. A kilencven perc hosszúságú film megvilágítja azt az utat, amelyet a merénylő megtett, amíg a dallasi raktárépület ötödik emeletéről leadta az amerikai elnök halálát okozó lövéseket. A kommunista ideológiával szimpatizáló Oswald 1959-ben átköltözött a Szovjetunióba és két évet töltött el Minszkben. A rendszerben csalódva visszatért hazájába. A KGB pszichológiailag labilis személynek minősítette, de azt a tanácsot adta a kubaiaknak, tartsák továbbra is szemmel. Időközben meghiúsult a Washington támogatta kubai emigráns erők támadása a Disznó-öbölben a Castro-rendszer megbuktatására. Ettől kezdve alakult ki a két ország vezetőit átható mély ellenszenv. Az egykori külügyminiszter, Alexander Haig úgy nyilatkozik a filmben, hogy nyolc merénylet tervein dolgoztak Castro eliminálására. Havanna válaszának előkészítése 1963 szeptember 27-re datálódik. Hét héttel a merénylet előtt Oswald autóbuszon Mexikóvárosba érkezett, hatnapos ott-tartózkodása során szervezte be a G–2 és bízta meg Kennedy meggyilkolásával. Az operatív előkészületek költségeinek fedezésére hatezer-ötszáz dollárt adtak át neki. A dokumentumfilmben a kubai nagykövetség és Havanna közötti, lehallgatott telefonbeszélgetések és három volt ügynök támasztja alá ezt az állítást. Silvia Duran, a kubai követség alkalmazottja viszont – anélkül, hogy hajlandó lenne a kamera elé állni – azt állítja, hogy Oswald kizárólag turistavízumért fordult a diplomáciai képviselethez. Oscar Marino – a kubai titkosszolgálat egyik vezetője – úgy nyilatkozik a filmben, hogy „Oswald nem volt a legjobb megoldás, de rendelkezésre állt. Azt kell elfogadni, ami van. Más jelölt nem volt. Oswald eleget tett a kívánságnak mi pedig felhasználtuk őt.”
Az FBI legtapasztaltabb nyomozóját, Laurence Keenant küldte a mexikói metropolisba, hogy derítse ki a politikai összeesküvés részleteit. Az amerikaiak a mexikói titkosszolgálat négyezer aktájából mindössze harmincba nyertek betekintést, de az adatok elegendők voltak arra, hogy fényt vessenek az ügy hátterére. A dokumentumfilm egyenesen szenzációnak tartja azt az értesülést, hogy a merénylet napján Dallasban tartózkodott Fabian Escalanta, Castro egyik bizalmas munkatársa, majd a titkosszolgálat magas rangú tisztje, aki a gyilkosság után légi úton hagyta el az államokat. Az FBI-nyomozók legnagyobb meglepetésére olyan utasítás érkezett Washingtonból, hogy vessenek véget a további kutatásnak. A John F. Kennedy örökébe lépett Lyndon B. Johnson semmi körülmények között sem akart újabb világháborút. Ennek megfelelően Edgar Hoover FBI-főnök megtiltotta a további nyomozást. Magyarázata: „Amennyiben Havanna részvétele bizonyítást nyer, akkor a fülünk mellett süvöltenének az atomtöltetek.”
Az egyik szerző, Huismann szerint „hűvösen elemeztem a hatvanas évek politikai logikáját. Két hasonló rivális – Kennedy és Castro – párbajára került sor, fiatalosan, szenvedélyesen, arrogánsan. Egyikőjük számára a konfliktusnak majdnem kényszerszerűen kellett shakespeare-i volumenű tragédiához vezetnie.”
origo.hu
Bán Mór kis híján megnyerette Hunyadival a rigómezei csatát
