Wass Albert-estet szervezett a hét végén a csömöri polgári tömörülés. Wass Albert – gróf Wass Albert – neve szerepelt a meghívóban, ő, aki a pártállami időkben köztörvényes bűnözőnek számított, távollétében halálra ítélte Ceausescu Romániája, itthon pedig még annyit sem engedett belőle Aczél György pártideológus-főcenzor, hogy tisztában legyünk, ki is volt ez az ember. Megjegyzem, Márai Sándor is tabu volt – bezzeg Berkesi András ÁVH-s prózaíró darabjaitól rogyadoztak a könyvespolcok.
Maga az este csodálatos volt, a kétszázötven főre tervezett művelődési házban nagyjából háromszázötvenen szorongtunk. Boldogok voltunk valamennyien. Az Ismerős Arcok zenekülönítmény pengetett – Nyerges Attila énekes hangja itt visszhangzik a szívemben – Simó József szívszorító mondatai közt. Aki nem hallotta, sokat veszített. Újat nem mondok azzal, hogy Fábián Pál, a „csömöri Wass Albert” szervezte az eseményt – immáron hatodik esztendeje. És ez a mostani szebb volt, mint a korábbiak, pedig azt hittem, már nem lehet fokozni…
Sok-sok Wass Albertet kívánok ennek a megnyomorított hazának, meg Márai Sándorokat, Szabó Dezsőket, gyakoribb Kosztolányit, Aranyt, József Attilát Mamástul. Sok ilyen est kellene ennek a megfáradt nemzetnek, amelynek meg kell tudnia, hogy a kő marad, a kő marad…
A legszebb az volt, hogy nem telepítettek oda tapslámpákat, a dolgok mentek a maguk útján, olyan volt minden, mint egy normális világban, ahol az emberhez elér Wass Albert hangja. Himnusszá lesz minden szava, te meg csak állsz ott, s azt veszed észre, hogy könnyezel. A boldogsággal sem könnyű megbirkózni.
origo.hu
Egy milliárdos fegyverkereskedő, egy volt vezérkari főnök és az ukrán kémbotrány
