Energiára épített moszkvai tervek

Immár elsősorban nem az atom az ütőerő, hanem a világméretekben is jelentős energiatartalékok jelentik Oroszország kezében a leghatékonyabb fegyvert a globális és regionális geopolitikai játszmákban. Egy okosan felépített energiapolitika megerősítheti Moszkva helyét a G8-ak között is.

2006. 01. 08. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egyelőre meglehetősen ambivalens Oroszország viszonya az energetikai nagyhatalom mára nyilvánvaló szerepéhez. Mint az Vlagyimir Putyin ilyen tartalmú megnyilatkozásaiból kiderül, Moszkva egyrészt kézzel-lábbal küzd az ellen, hogy kizárólagosan természeti kincseire alapozva egyfajta Szaúd-Arábiává váljon. Másfelől világosan érzékeli, hogy regionális vagy akár globális nagyságát csakis erre alapozhatja. Ezt jelzi a Gazprom csillagának emelkedése, a Kreml külpolitikai törekvéseiben kapott kiemelt szerepe is.
A klasszikus energetikai hatalom felé vezető úton az átpolitizált alacsony áraknak nincs helye, s Ukrajna sem több egy fogyasztónál, amelyet legfeljebb tranzitszerepe óvhatja meg ideig óráig a piaci áraktól. Mint a mostani vita is mutatta, Moszkva itt szakítana a posztszovjet múlttal, s elengedné a politikai „árpórázról” Kijevet. Felértékelődött ugyanakkor a természeti kincsekben gazdag Közép-Ázsia, ahol bármiféle pozíciószerzés értékes, a szállítási útvonalakat pedig meg kell őrizni. Az iráni, azeri forrásokkal alternatívát felmutatni tudó Kaukázus az energetikapolitika szempontjából leértékelődőben van.
Az Oroszország nemzetközi felértékelődését segítő energiapolitikában kulcsszerepet kap a szállítási útvonalak feletti ellenőrzés biztosítása. Jelzi ezt a politikai szereplők gyakori felbukkanása is a vezetéképítések újabb és újabb állomásainál. E tekintetben Moszkva már komoly lépéseket tett. Ha csak a gázszektort vizsgáljuk, akkor látható, hogy öt-hat éven belül lényegesen csökken majd a jelenlegi kelet– nyugati tranzitútvonalak szerepe. Stratégiai fontosságú a Balti-tenger alatt vezető, 2010-re elkészülő orosz–német projekt. Dél felé a Kék folyam elnevezésű vezeték jelenti a kitörési pontot, amely a politikailag instabil területeket elkerülve Törökországba szállítja a gázt, ahonnan az eljuthat Európa felé. Valószínűnek tűnik, hogy ez a cső találkozik majd az EU-ban most alternatívaként újra felmelegített Nabuccóval is. Mindezt kiegészíti a Murmanszk feletti Stokman lelőhely, amelynek kincsét cseppfolyósított formában juttatnák el Amerika és Japán felé. Hasonló törekvések rajzolódnak ki az olaj szállításában is, ahol a japán–kínai irányú nyitás különösen figyelemre méltó. Mindezek 2010 után lényegesen megnövelik Oroszország mozgásterét és a kiegyensúlyozottság érdekében hasonló beruházásokra ösztönzik versenytársait is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.