Egyelőre meglehetősen ambivalens Oroszország viszonya az energetikai nagyhatalom mára nyilvánvaló szerepéhez. Mint az Vlagyimir Putyin ilyen tartalmú megnyilatkozásaiból kiderül, Moszkva egyrészt kézzel-lábbal küzd az ellen, hogy kizárólagosan természeti kincseire alapozva egyfajta Szaúd-Arábiává váljon. Másfelől világosan érzékeli, hogy regionális vagy akár globális nagyságát csakis erre alapozhatja. Ezt jelzi a Gazprom csillagának emelkedése, a Kreml külpolitikai törekvéseiben kapott kiemelt szerepe is.
A klasszikus energetikai hatalom felé vezető úton az átpolitizált alacsony áraknak nincs helye, s Ukrajna sem több egy fogyasztónál, amelyet legfeljebb tranzitszerepe óvhatja meg ideig óráig a piaci áraktól. Mint a mostani vita is mutatta, Moszkva itt szakítana a posztszovjet múlttal, s elengedné a politikai „árpórázról” Kijevet. Felértékelődött ugyanakkor a természeti kincsekben gazdag Közép-Ázsia, ahol bármiféle pozíciószerzés értékes, a szállítási útvonalakat pedig meg kell őrizni. Az iráni, azeri forrásokkal alternatívát felmutatni tudó Kaukázus az energetikapolitika szempontjából leértékelődőben van.
Az Oroszország nemzetközi felértékelődését segítő energiapolitikában kulcsszerepet kap a szállítási útvonalak feletti ellenőrzés biztosítása. Jelzi ezt a politikai szereplők gyakori felbukkanása is a vezetéképítések újabb és újabb állomásainál. E tekintetben Moszkva már komoly lépéseket tett. Ha csak a gázszektort vizsgáljuk, akkor látható, hogy öt-hat éven belül lényegesen csökken majd a jelenlegi kelet– nyugati tranzitútvonalak szerepe. Stratégiai fontosságú a Balti-tenger alatt vezető, 2010-re elkészülő orosz–német projekt. Dél felé a Kék folyam elnevezésű vezeték jelenti a kitörési pontot, amely a politikailag instabil területeket elkerülve Törökországba szállítja a gázt, ahonnan az eljuthat Európa felé. Valószínűnek tűnik, hogy ez a cső találkozik majd az EU-ban most alternatívaként újra felmelegített Nabuccóval is. Mindezt kiegészíti a Murmanszk feletti Stokman lelőhely, amelynek kincsét cseppfolyósított formában juttatnák el Amerika és Japán felé. Hasonló törekvések rajzolódnak ki az olaj szállításában is, ahol a japán–kínai irányú nyitás különösen figyelemre méltó. Mindezek 2010 után lényegesen megnövelik Oroszország mozgásterét és a kiegyensúlyozottság érdekében hasonló beruházásokra ösztönzik versenytársait is.

Katonai robbanóanyagot találtak egy halott férfi belvárosi lakásában