Az előzetes magyar várakozások szerint az ország GDP-jének négy százalékát kitevő EU-s hozzájárulás érkezett volna hazánkba a szóban forgó időszakban, a végső összeg azonban a különféle növekedési és árfolyam-előrejelzések függvényében akár 15-20 százalékkal is kevesebb lehet. A kormány által használt két érv közül az első az önkormányzatok áfaterheinek támogathatóságát könyveli el legfőbb eredménynek. Ez összességében anynyit jelent, hogy az EU-s felzárkóztatási támogatások egy része közvetve továbbra is a magyar költségvetés áfabevételeit finanszírozza majd, ami aligha tekinthető fejlesztéspolitikai célnak. A második „siker” a kötelező nemzeti társfinanszírozási arány emelésének elkerülése volt. Egyeurónyi uniós támogatást átlagban továbbra is csak 25-30 cent hazai forrással kell kiegészíteni – ez magyar szempontból kétségtelenül kevesebb terhet jelent, mint a brit javaslatban egy ideig szereplő egy euró-egy euró arány. Ám a magyar kormány úgy próbálta saját teljesítményét emelni, hogy a konkrét brüsszeli támogatások összegéhez hozzáadta az így keletkező virtuális megtakarítást, ami a Budapest Analyses szerint módszertanilag erősen vitatható lépés.

Kávéval öntötte le a bírót, börtönbe kell vonulnia Portik Tamás fiának