Emberemlékezet óta nem volt ilyen forró nyár Ausztráliában. A nap heve lángba borítja a bozótosokat. Vajon hol lehetne kibírni ezt a pokoli kánikulát? Hát persze hogy a strandon. Egy ausztrál tengerparti fürdőhely maga a paradicsom: fehér homok, langyos víz, csinos lányok, hullámlovagló fiúk, és szól a rock and roll. Ha leszáll az éj, enyhül a meleg, a jókedvű esti parti séták alatt csábító barbecue-illatot hoz a szél. Az ausztrál életforma valóságos névjegye a strand. December közepén azonban e paradicsomi idillbe oda nem illő erőszakos hangok keveredtek. Egy hónapja Sydney déli külvárosában, a Cronulla Beach környékén lévő utcákon fehér bőrű fiatalok csoportosultak. Egyes megfigyelők szerint számuk elérte a több ezret. És megkezdődött az embervadászat, mégpedig olyan személyekre, akik a közel-keleti fajta jegyeit viselik.
A baseballütőkkel és vasdorongokkal felfegyverzett, az arrafelé dívó politikailag korrekt szóhasználat szerint „a fehérek felsőbbrendűségét hangoztató” fiatalok azért indultak harcba, hogy visszafoglalják az araboktól strandjaikat, elüldözzék onnan az arab származású turistákat. Sokan közülük a söröskorsókból merítettek bátorságot, egyesek ausztrál lobogóba burkolóztak, és a nem hivatalos himnuszt (Waltzing Matilda) énekelve törtek előre. A „védők” barikádokat emeltek a nyugat-sydneyi negyedek mecsetjei körül. Tucatszámra szállították kórházba a sebesülteket, de halálos áldozata nem volt az embervadászatnak, viszont az anyagi kár annál jelentősebb. A rendőrség számos randalírozót őrizetbe vett.
Másnap a „gangszták” visszavágtak: a főleg Libanonból származó arab bevándorló fiatalok, akik Libanon oroszlánjainak hívják magukat, fehéreket kergettek, üzleteket rongáltak meg. A harmadik napon a hatóságoknak elegük lett az Ausztrália jó hírnevét kikezdő rasszista megnyilvánulásokból: nulla toleranciát hirdettek, minden gyülekezést feloszlattak, megnégyszerezték a járőrök számát. Sokak szerint a sydneyi olimpia óta nem volt ekkora rendőri jelenlét a városban. Új-Dél-Wales szövetségi állam parlamentje pillanatok alatt különleges törvényeket fogadott el: a hatóságok egész kerületekben rendelhetnek el kijárási tilalmat. Gépkocsikat kobozhatnak el, és ha indokoltnak tartják, szórakozóhelyeket, kocsmákat zárhatnak be. A karácsony előtti hétvégén is strandokat záratott be a rendőrség, ugyanis e-mailen és sms-üzenetekben újabb rendzavarások szervezéséről kapott információk jutottak el hozzá.
Az ausztrál sajtó azóta is az okokat kutatja. A magát befogadó, toleráns, már-már túlzottan liberális országnak tartó földrészen valóságos sokkot okoztak az egyszerű polgároknak a zavargásokról közölt televíziós felvételek, amikor a fehér bőrű fiatalok elborult fejjel arab vért akartak inni. Hasonló helyzet utoljára a hatvanas évek végén volt, akkor is fehér szörfösök kergették el strandjaikról az odatévedt wogokat, vagyis a nem angolszász fürdőzőket.
Biztos, hogy a multikulturális szendergés alatt régóta izzik valami a mélyben. Az iraki háborúban történő ausztrál részvétel bejelentésével érezhetően nőtt a feszültség a fehér és a muzulmán lakosság között. Canberra hűséges szövetséges, azóta fel sem vetette esetleges kivonulását. Egyesek 2002 októberét, a bali merényletet jelölik meg fordulópontnak, amikor indonéz iszlám fanatikusok bombái majd száz ausztrál turistát öltek meg. Ausztrália 20 milliós lakosságából csupán 300 ezer a muzulmán. Arányait tekintve ez nem nagy szám, de gondoljunk arra, hogy a hatvanas évek végén még csupán kétezer muzulmán élt a kontinensen.
A decemberi zavargásokat két fehér vízi mentő megverése robbantotta ki Cronulla Beachen. A dolgukat végző biztonságiak ugyanis rászóltak a strand homokjában focizó libanoniakra, hogy a többi fürdőző nyugalma érdekében fejezzék be a labdázást. Erre kitört a verekedés. „Ezek erőszakkal fenyegetik meg a nőket csak azért, mert bikinit viselnek – mondta egy fiatal fiú az újságíróknak az arabokról szólva. – Meg akarják akadályozni, hogy úgy éljünk, ahogy megszoktuk, ahogy szeretünk.”
A bali merénylet óta az ausztrál tengerparti fürdőhelyek váltak az arab országokból érkező turisták kedvenc célpontjaivá. A közel-keleti vendégek száma ugrásszerűen megnőtt. A hangulat sem a régi az ausztrál strandokon – állítják a helyeket jól ismerők. Eközben az arabok egyre gyakrabban teszik szóvá a strandokon, ha egy nő – szerintük – „illetlenül” van felöltözve. Gyakran verekedéssel végződik a vita, amelynek épp az a célja, hogy feszültséget teremtsenek. Tíz évvel ezelőtt este bárki megmártózhatott ruhátlanul – mesélte egy fiatalember. Ma már zárni kell a kocsit és a lakást is – tette hozzá.
Janet Alberechtsen, az Australian újságírónője az utóbbi három év erőszakos nemi közösüléseinek – különösen az arab származású elkövetők – aktáit áttekintve megdöbbentő észrevétellel állt elő. Az arabok – a szerző állítása szerint – a közösen elkövetett nemi erőszakot Ausztráliában mint az iszlám háború fegyverét alkalmazzák. Jelszavuk: aki megerőszakol egy ausztrál nőt, újabb fényes győzelmet arat a mohamedánok szent háborújában! Az ausztrál lapokban felkapott írás szerint az arab bandák a tinédzser lányt előbb – gyengéden vagy erőszakkal – leitatják, majd közösülésre bírják, miközben videofilmet készítenek a brutális aktusról.
A filmre azért van szükségük, hogy később is tudják zsarolni a lányt, bizonyítandó, hogy önszántából vállalta a közösülést, másrészt ezzel később is „szolgálatra” lehet bírni. A legkirívóbb esetben tizennégyen erőszakoltak meg egy 15 éves lányt. A szokásos durva szavak mellett olyan kijelentések is elhangzanak egy-egy aktus során, mint „ausztrál vagy, megérdemled!”, „fehér kutya”, „mocskos keresztény”. Erről egy megerőszakolt 17 éves lány számolt be a rendőrségi jegyzőkönyvben.
Korántsem akarjuk azt állítani, hogy a „szexuális dzsihád” húzódik meg a sydneyi zavargások hátterében, de a mindennapi összetűzések során ez is felmerül. Az egyre népesebb muzulmán közösség egy része egyre radikalizálódik, példa erre a novemberben Melbourne-ben elfogott tizennyolc ausztrál fanatikus iszlamista, akik terrorista merényletet szerveztek. A muzulmánok nagy része elkülönülten él főleg a nagyvárosok elővárosaiban, és csakúgy, mint Nyugat-Európában, külön elbírálást és jogokat követel magának. A canberrai parlament ezzel szemben a közel-keleti helyzetre hivatkozva megalkotta a maga igen kemény terroristaellenes törvényét, amely szerint az ilyen cselekménnyel gyanúsítottakat vád nélkül két hétig tarthatják őrizetben. A rendőrség bizonyos esetekben jogot kapott a merényletre készülő személyek megölésére.
A baloldali sajtó pillanatok alatt megtalálta a megoldást: lecsőcselékezte, lenácizta a fiatalok ezreit, talán saját gyermekeit is, akik részt vettek a zavargásokban vagy rokonszenveztek a randalírozókkal. Morris Iemma, a szövetségi állam kormányfője is ezzel a véleménnyel értett egyet: „Ezeknek a huligánoknak el kellene süllyedniük szégyenükben, nem pedig – mintegy védekezésül – ausztrál zászlóba burkolózniuk.” Ausztrália igen konzervatív kormányfője, John Howard is erélyesen kikelt a zavargásban részt vevők ellen: „Elfogadhatatlan, hogy valakit faji vagy etnikai hovatartozása miatt érjen támadás.” Ám két miniszterének a közelmúltban tett megjegyzése azt sejteti, hogy a kérdés megítélésében nincs egység az ausztrál kormányban: „Ha a muzulmánoknak nem felel meg az ausztráliai életforma, menjenek haza.”
origo.hu
Majdnem belehalt egy idős ember egy brutális támadásba - egy budapesti buszról rángatták le
