Hadaró beszéddel keveset mondanak

„Az úgynevezett kultúrnyelvek már régóta rendelkeznek kiejtési szabályzattal, kiejtési szótárakkal, multimédiás oktatási segédletekkel, nagy gondot fordítanak a beszédművelésre az oktatás minden szintjén az óvodától az egyetemig. Magasabb igényeket támasztanak az elektronikus sajtóval szemben ugyanúgy, mint a nyilvánosság előtt megszólalókkal szemben. Ugyanakkor (…) a szakszerűtlen beavatkozások nemkívánatos tendenciákat indíthatnak el, amelyek gyengítik a nyelv kifejező erejét, a kommunikáció hatékonyságát, nehezítik a megértést, s hosszabb távon a rendszer »korcsosodását« eredményezik. Milyen változásokra lehet számítani a magyar beszéd hangzását illetően? A magyar közbeszéd mai állapotát vizsgálva megállapítható néhány nemkívánatos »rendszerváltoztató« tényező jelenléte. Ilyen például a beszédtempó gyorsításának erőltetése, »preferálása«, a hosszú hangok rövidülése, az ajakkerekítés lapos réssel helyettesítése, a zárt állkapocsmozgás terjedése, a zöngésség gyengülése, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ha ezek a tendenciák nem változnak, esetleg még erősödnek is, számítani lehet a hangrendszer, majd a nyelv fonológiai kódjának gyökeres átalakulására…
Néhány évvel ezelőtt nagy tudományos megállapításként adták elő, és a korszerűség ismérveként állították be a beszédtempó gyorsulását, minek következtében az elektronikus médiában szinte versengtek a gyors beszédben. A gyors beszédben a nyelvi jelekkel kifejezett információ időegységre jutó hányada ugyan megnövekszik, de a beszéd mégsem lesz gyorsabb, mert az időegységre jutó artikulációs mozgás csökken.”
A fentebbi megállapítások Bolla Kálmántól származnak, aki a Magyar Rádió nyelvi bizottságának legutóbbi ülésén tartott előadást beszédhangjaink változatosságáról és a magyar hangrendszer változásairól. Dolgozata végén a neves nyelvészprofesszor előrevetíti: amennyiben a fenti tendenciák érvényesülnek, a magyar hangzórendszer töpörödni fog, vagyis a magánhangzóink száma szinte a felére csökken. Eltűnnek például a beszédből a hosszú magánhangzók. „Végső következtetésként elmondhatjuk, fogalmazza meg Bolla Kálmán, hogy nemcsak az írástudók felelőssége nagy, hanem a beszédszakmában tevékenykedőké is. A kihívás nem lebecsülendő. A »való világ« divatos közszereplőinek, a kereskedelmi rádiók »kereplőinek« tömeghatása komoly veszélyt jelent a helyes beszéd alakulására.”
Mindez, ami fentebb olvasható, nem mese. A fonetika tudománya ma már nem hallás alapján fogalmazza meg állításait, a hang- és beszédváltozások géppel pontosan mérhetők.
(Magyar Rádió nyelvi bizottsága)