Korunk hősnőinek mintapéldánya Gáll Alida (Szabó Gabi), a negyvenhez közeledő fotómodell. Az elvált és nem mellékesen igencsak szemrevaló hölgy profi módon kezeli a szakmai kihívásokat – még azt is, amikor a televízió egyik hírhedt beszélgetős műsorának riportere (Görög László) próbálja zavarba hozni, többek között az abortuszát firtató kérdezősködéssel. Azonban a hősnőt kemény fából faragták – mindvégig állja a sarat, ráadásul így élettörténetével is megismerkedhet a film nézője a néhány perces talkshow-jelenet során.
Másnap aztán Alidát megtámadják a Mexikói úti aluljáróban. A hősnő dulakodni kezd a rablóval, mire az – mint az a filmekben lenni szokott – pisztolyt ránt. A pisztolyok pedig a filmekben rendre el szoktak sülni – ezúttal is így történik –, miképpen a golyóknak is szokásuk a hősnő szíve előtt Mátrix módra megállni a levegőben.
A mozilátogató ekkor kezd azon morfondírozni, vajon idősík-tologatós rendezői játék vár-e rá az elkövetkezendőkben, vagy inkább Alidát ruházta fel a forgatókönyvíró valamiféle földöntúli erővel, hogy ne fogja a golyó. Mert az azért mégse járja, hogy egy film főhősnője rögvest az első tíz perc elteltével elhalálozzék…
Csakhogy Tímár Péter új alkotása fittyet hány a filmes klisékre. Ugyanis az idővel való játszadozás sem hiányzik belőle – sőt, a lövöldözős jelenettől kezdve végig ez történik –, a földöntúli erők nemkülönben komoly szerephez jutnak benne, és szegény Alida is tényleg már az első negyedóra elteltével erőszakos halált hal.
Ám ezután a „várakozók csarnokába” kerül, ahol az éppen elhunyt emberek várják végső tárgyalásukat és ítéletüket, két rusnya szipirtyó (Pogány Judit és Lázár Kati) szíves kalauzolásával. Az igazi főnök azonban Asztarot (Gáspár Tibor), akinek annyira megtetszik Alida, hogy ad neki egy percnyi „haladékot”. Ezután kezdődik Alida földi pokoljárása, melynek során megpróbál találni valakit, aki hajlandó volna „átvállalni a halálát”. Persze – mint hamarosan kiderül – Asztarotnak esze ágában sincs segíteni a nőn, csak szórakozás gyanánt szemléli erőfeszítéseit, ráadásul még az apokalipszis három csuklyás-dzsidás lovasát is utána küldi, akik elől Alida csakis a föld alatt tud némi egérutat nyerni, mint azt későbbi segítőtársától, Asztarot ellenlábasától, Thortól (László Zsolt) megtudja. El is kél a segítség, mert Alidát szorítja az idő – ugyanaz a perc játszódik le körülötte újra meg újra, és neki ezalatt kellene találnia valakit, aki hajlandó volna „bevállalni” helyette a várakozók csarnokát, Asztarotostul és szipirtyóstul, hercegi haladék nélkül.
Eddig a valóban fantasyt idéző sztori, azonban ez csak háttér ahhoz, hogy Tímár Péter remek dialógusokkal – és nem utolsósorban a színészek szuggesztív játékával – igazi lélektani drámát szőjön a kissé ezoterikus cselekményvázra. Alida pedig keres, és persze talál is – nem a helyettest, aki átvállalná a halálát, hanem a felületes emberi kapcsolatai mögött rejtőző valóságot leli meg.
A néző pedig – még ha időnként, éppen a dramaturgiailag legmegfelelőbb pillanatban ki is zökkenti morfondírozásából egy-egy akciójelenet – gondolkozhat életről, halálról, felelősségről, kapcsolatokról, önfeláldozásról és hasonlókról, mígnem Tímár Péter egy ravasz csavarral pontot tesz Alida hányattatásainak – és filmjének – a végére. A néző többek között azzal a felismeréssel gazdagodhat, hogy Tímár nem csupán vígjátékot tud rendezni, hanem bizony fajsúlyos, komoly, drámai alkotásokat is – afelett pedig jóindulatúan hunyjunk szemet, hogy új alkotásának bizony vajmi kevés köze van a fantasy műfajához, még ha e zsáner képviselőjeként hirdetik is a moziplakátok. Ráadásul szuggesztív erejével, fordulatos-ravasz történetével és kiváló színészgárdájával az új Tímár-film bizonyára olyan nézőket is a székhez szegez majd, akik boldogan beérik az apokalipszis Andrássy úton vágtázó három lovasával, pedig orkok seregeire és sárkányokra számítva tértek be a moziba megnézni A herceg haladékát.
(A herceg haladéka. Magyar film, 90 perc. Forgatókönyvíró és rendező: Tímár Péter. Forgalmazza a Hungaricom Kft.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
