A kérdés óhatatlanul is megfogalmazódik: nincs ebben politika? Petz Ernő úgy látja, hogy most ebben nincs politika, mert egy ilyen fontos termék esetében a nemzetközi szállítási szerződéseket mindkét félnek érdeke betartani. Az Oroszország és Ukrajna között kialakult árvitának viszont már van politikai háttere.
Az viszont tény, hogy Magyarország az energiaellátás területén kiszolgáltatott helyzetbe került, importfüggősége jelentős. Évtizedek alatt szinte teljesen felszámolták a szénbányászatot, csökken a hazai olaj- és gázkitermelés, és a Horn–Kuncze-kormányzat alatt eladták külföldieknek a legfontosabb erőműveinket, számunkra előnytelenül privatizálták a hazai villamosenergia-rendszert, amivel a kiszolgáltatottságunk még tovább növekedett.
– Ez már szinte veszélyes helyzetet teremtett – magyarázta a címzetes egyetemi tanár. Már a privatizáció első fázisában, 1995-ben a két nagy erőmű (Dunamenti Erőmű Rt., Mátrai Erőmű Rt.) mellett eladták az összes áramszolgáltató (ÉDÁSZ, Dédász, Elmű, ÉMÁSZ, Démász, Titász) jelentős részvénycsomagjait, törvénytelenül átengedve az irányítási jogokat is. Mára már többségi külföldi tulajdonba került mind a hat áramszolgáltató. A privatizáció messze értéken alul valósult meg, ami nemzeti érdekeinket sértette. Ugyanis az 1991-ben elvégzett vagyonbecslés már eleve alacsonyan állapította meg az energetikai létesítmények vagyonértékét, és nem vették figyelembe az akkori magas inflációt négy év múltán a privatizáció során. Később, a többi erőmű privatizációja során egyre rosszabb „üzleteket” kötöttek.
A privatizáció óta napjainkig a villamos energia árai folyamatosan nőttek. Először az MSZP–SZDSZ-kormányzás alatt, 1996-tól emelkedtek a fogyasztói árak meredeken, tehát közvetlenül a privatizáció után, majd érdekes módon a Medgyessy-kormány alatt, 2003-tól ugrottak ismét felfelé az árak, amikor bevezették a villamosenergia-kereskedelemben a liberalizációt. Pedig legfelső szinten is állandóan azt ígérték, hogy a privatizáció és a liberalizáció következtében csökkenni fognak az árak. Egyszerűen szólva félrevezették a lakosságot.
Ezért beszélni kell a politika felelősségéről is a kialakult helyzetben, hiszen a hazai fogyasztók, főként a kisfogyasztók egyre nehezebben fizetik ki az emelkedő villamosenergia- és gázárakat. Erről Petz Ernő így vélekedett: – A politika felelőssége abban nyilvánul meg, hogy nincs Magyarországon érvényes energiapolitika, nem érvényesül egy minden szempontból átgondolt országos stratégia. Az Antall-kormány idején, 1993-ban hagyták jóvá az utolsó energiapolitikai koncepciót, amelyet a parlamentnek kétévenként felül kellett volna vizsgálnia, a jelentéseket általános vitára kellett volna bocsátania. Ezt azonban nem tette. Holott azóta az energetikában lényegesen megváltoztak a tulajdonviszonyok, új energiatörvények születtek, egyre kényesebbé válik az ellátásbiztonság, az EU tagjai lettünk, még sincs új energiapolitikánk. Emiatt a magyar energetika sodródik, és ebből vezethető le minden probléma. Megfigyelhető, hogy alkalmi tűzoltás folyik. Minden ország arra törekszik, hogy az energiaellátásban több lábon álljon: ez alatt azt kell érteni, hogy szilárd energiahordozókra, szénhidrogénekre és atomenergiára kiegyensúlyozottan egyaránt szükséges támaszkodni. Nálunk korábban ez az arány jó volt, mert mindegyik csaknem egyharmados arányt képviselt. Mostanra viszont eltolódott a gázfelhasználás javára. A távfűtés gyakorlatilag száz százalékban gázzal történik, és a villamos energia negyven százaléka is gáztüzelésű erőművekből származik. A szerencse az, hogy az erőművekben meg kellett teremteni az alternatív olajtüzelés műszaki lehetőségét is, és ha szükséges, át lehet állni olajtüzelésre. Ezzel mérsékelni lehet a gázellátással kapcsolatos problémákat. Meg azzal is, hogy sok gázt tudunk tartalékolni a föld alatti, nagy gáztárolóinkban (amelyeket a nyári időszakban töltenek fel). De ezek az igazi gondokra hosszú távon nem adnak orvosságot. Annál inkább is, mert teljesen érthetetlenül a tárolókat és a nagykereskedelmet végző földgázellátót is eladták a közelmúltban, éppen annak a nagy európai energetikai monopóliumnak, amely az említett hat áramszolgáltatóból hármat birtokol. Folyamatosan haladunk a teljes kiszolgáltatottság felé.
Az energetikai szakember felhívta a figyelmet arra is, hogy Magyarországon fel kellene készülni a gázfogyasztás jelentős részének biomasszával való kiváltására, hiszen az energiafogyasztásban nem dúskálhatunk vég nélkül, rohamosan fogynak a világ készletei. A biomassza gyűjtőfogalom, amely számos növényi, állati, illetve kommunális szerves anyagot takar. Petz Ernő leszögezte, hogy a biomassza energetikai hasznosításában kivételesen jók a potenciális adottságaink. Például az erdőgazdálkodásból évente három-négy millió tonna biomassza származhat. Energiaerdőket lehetne telepíteni. Másfél millió hektárt úgy is ki kell vonnunk a mezőgazdasági termelésből, amit az Európai Unió nem támogat. E területekre kellene például energiaerdőt vagy egyéb energianövényeket telepíteni. Ugyanis a takarmánynövények (gabonafélék, cukorrépa, köles, kukorica, napraforgó, repce) is jelentős szerepet játszhatnának az energiacélú hasznosításban. De ugyanúgy a mezőgazdasági melléktermékeket (szalma, kukoricaszár, napraforgószár stb.) sem szabad lebecsülni. Ma már vannak vállalkozások, amelyek ezzel foglalkoznak, de megfelelően tervezett állami támogatással lényegesen nagyobb mennyiséget lehetne hasznosítani. Az energetikai hasznosítás széles skálán mozog, jelentős módjai például a brikettálás és az eltüzelés vagy a biogáz, a biodízel, illetve a bioetanol előállítása. A tudós megemlítette még, ha Magyarország energiaellátás szempontjából vészhelyzetbe kerülne, akkor hozzá kell nyúlni akár a szénkészleteinkhez is, mert ez nemzeti kötelezettségünk. Az ország energiaellátása fontosabb, mint adott esetben az Európai Unió szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó direktívája. Ezzel kapcsolatban súlyos hibaként kell kezelni, hogy a Mátrai Erőmű eladásakor suba alatt átengedték a külföldieknek – Suchman Tamás privatizációs miniszter vezényletével – a Gyöngyösvisonta és Bükkábrány környéki szénmezők bányászati jogát is.
Petz Ernő már sokszor kinyilvánította, hogy a politikában az energiával kapcsolatos döntéseket – súlyos hibaként – többnyire nem szakemberek hozzák. Ezt most is megerősítette, de ezzel nem akar senkit megbántani. Az energetikai alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta, hogy definiált egy úgynevezett energiapolitikai mátrixot, amelynek egyes elemei a döntéshozói posztokon levő személyek energetikai végzettségét, tapasztalatát, publikációit, tudományos munkásságát stb. értékelik számjegyekkel. A Műegyetem valamikori tanárának meg kellett állapítania, hogy egyes időszakokban a mátrix minden elemének helyére nullát kellett írnia. Ma sem sokkal jobb a helyzet. Sajnos a kormányzatoknak nincs szükségük a tudományra. Pedig e fontos stratégiai ágazatban a tudományos megalapozottságra nagy szükség lenne.
A paksi atomerőmű volt vezérigazgatója (1994-ben, a kormányváltás után mentették fel) az atomerőmű jelenlegi helyzetét is elemezte. Szerinte a paksi atomerőmű a hazai gazdaság és az energiaellátás szempontjából is kulcsfontosságú szerepet játszik Magyarországon. Hiszen a hazai termelésű villamos energia negyven százalékát állítja elő és a legolcsóbban. Mellbevágó, hogy amíg az atomerőmű kilowattóránként nyolc forint hatvan fillérért állítja elő a villamos energia negyven százalékát, addig harminc forintért adják tovább a fogyasztónak. Ebben az áremelkedésben jelentős szerepet játszik a külföldi tulajdonba került erőművek és szolgáltatók hatalmas profitja, amely többszörösen meghaladja a privatizációs szerződésekben garantált nyolc százalékot. A 2004. évi adatok szerint például a Csepeli Erőmű tőkearányos nyeresége 84,7 százalék volt, a Dunamenti Erőműé 33,2 százalék, a Budapesti Erőműé 20,4 százalék. Az Elműnek mint privát áramszolgáltatónak 24,8 százalék volt a nyeresége, az ÉMÁSZ-é 33,2 százalék. Ezek a tulajdonosok otthon, például Németországban – magyarázta Petz Ernő – örülnek, hogyha négy-öt százalékos nyereséget el tudnak érni ebben az iparágban. A Magyar Villamos Művek (MVM) hiába kapja olcsón az atomerőműtől a villamos energiát, ha a nagykereskedői hatósági árat (amennyiért az MVM továbbadhatja) a gazdasági miniszter úgy állapítja meg, hogy közben az MVM-nek alig marad nyeresége, vagy esetleg veszteségessé válik, amint ez néhány évben elő is fordult. Saját kormányunk tehát a hazai cégek rovására juttatta nagy nyereséghez a külföldi befektetőket, amire már az EU-ban is felfigyeltek. Tisztán kell azonban látni, hogy végül is mindent a fogyasztó fizet. Akár tíz százalékkal olcsóbban lehetne adni az áramot, ha nem szolgálnák ki szervilisen a külföldi tulajdonosokat, és a kormány visszaszorítaná a nagy nyereségeket. Jelenleg nincsenek olyan karakán politikusaink, akik azt mondanák: „Uraim, ha ez nem tetszik, ha a nyolcszázalékos nyereség nem elegendő, akkor szépen menjenek haza!”
Végső tanulságként Petz Ernő hangsúlyozta, hogy a megmaradt állami tulajdonú Magyar Villamos Művek Rt.-t semmiképpen nem szabad privatizálni, ahogyan a paksi atomerőművet sem. Létre kell hozni egy erős villamosenergia-ipari társaságcsoportot, amely már fel tudná venni a versenyt a magántulajdonú cégekkel. A szakember úgy látja, hogy új atomerőmű Magyarországon már valószínűleg nem fog épülni. A több lábon állás érdekében éppen ezért rendkívül fontos a paksi atomerőmű élettartamának húsz évvel való meghoszszabbítása, miközben maximálisan érvényesíteni kell a nukleáris biztonsággal szemben támasztott szigorú előírásokat. Mindenkor olyan felelős szakmai vezetőket kell kinevezni az atomerőmű élére, akik ezt a felelősséget nemzeti elkötelezettséggel vállalni tudják. A politikának végérvényesen ki kell vonulnia a paksi atomerőműből, mert a 2003. áprilisi súlyos üzemzavar is arra vezethető vissza, hogy a politika felelőtlenül beavatkozott. Az üzemzavar következményeinek a felszámolása sajnos túlságosan elhúzódik, ami az erőműben és az engedélyező hatóságnál egyaránt – az üzemzavarral kapcsolatos mulasztásokból eredő nyomás következtében – kialakult döntésképtelenséggel is magyarázható. Fontos, hogy az erőmű vezetői és minden dolgozója visszanyerje megalapozott önbizalmát és a lakossággal szembeni korábbi bizalmát.
Visszatérve a biomassza hasznosítására, kedvező adottságaink optimális kihasználása érdekében egy nemzeti célprogramot lenne szükséges elindítani, amire az említett alapítvány el is készített egy javaslatot. Hogy a téma súlyát érzékelhessük, reális célkitűzés, hogy 2030-ra a villamosenergia-termelés harminc százalékát biomasszából fedezzük. Ennek nemcsak és elsősorban nem az energiaellátásunk szempontjából lenne nagy szerepe, hanem a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés terén is. Az energetikai hasznosítás ugyanis biztos piacot létesít azoknak a mezőgazdasági területeknek, amelyeket úgyis ki kellene vonni a mezőgazdasági termelésből. Ezeken a területeken kialakított energiaültetvények lehetőséget biztosítanának az ország egész területére kiterjedő, decentralizált energetikai létesítmények (fűtőművek, kis erőművek, brikettálóüzemek, biodízel- és bioetanol-üzemek, biogáztelepek) létesítésére, és ezzel nagyban elősegítenék a mezőgazdaság stabilitását, számos munkahelyet is létesítve. A mezőgazdaság számára ez akár kitörési pontot is jelenthet. Az egyik osztrák folyóirat már arról ír, hogy a szomszédos Magyarországon biomassza előállításához alkalmas területek vannak. Petz Ernő éppen ezért attól tart, hogy a biomassza-hasznosításban lényegesen előbbre tartó szomszédos országok e területen is megelőzik a magyar vállalkozókat. Ezért kellene államilag támogatni a környezetbarát biomassza-hasznosítást, mert félő – a szakember szerint –, hogy erről is lekésünk, és ebben az esetben is mások fogják a profitot kivinni az országból. Még nem késő, hogy állami koordinációval és sokoldalú összefogással elindítsuk az említett nemzeti célprogramot.
origo.hu
Így védekezhetünk az agyevő amőba ellen – itt az orvos véleménye!
