Hódmezővásárhely, a gondoskodó város

Hódmezővásárhely önkormányzata igyekszik a helyi közösség érdekében végezni munkáját. Ezért lépett ki a város a liberalizált energiapiacra – ezáltal 25 százalékos költségmegtakarításhoz jutva. Ugyancsak a közösség érdekében döntött a város fél éve annak a támogató szolgálatnak a létrehozásáról, amely pótolhatatlan segítséget jelent a város fogyatékkal élő polgárainak.

n Haág Zalán
Ezerszer bebizonyosodott, hogy az állam roszszabb tulajdonos, mint bármilyen magántulajdonos – nyilatkozta korábban Kuncze Gábor és más szabad demokrata politikusok. Ezzel indokolták például az áramszolgáltatók privatizálását is. A kijelentés azonban csak Magyarország esetében igaz, és itt is csak a magyar állami tulajdonra. Azt ugyanis a piaci verseny liberális hívei már nem szokták elmondani, hogy hazánkban is számos állami vállalat privatizációjában vett részt más ország állami tulajdonú cége. Így történt ez a Magyarország délkeleti részén működő villamosenergia-szolgáltató, a Dél-magyarországi Áramszolgáltató (Démász) Rt. esetében is. A cég többségi tulajdonosa az Electricité de France, amelynek többségi tulajdonosa a francia állam. Franciaországnak tehát megéri magyarországi vállalatban tulajdonrészt birtokolnia, míg a magyar állam – e logika szerint – hazánkban rossz tulajdonosnak számít. A „szabad piaci versenyben” az is problémás, hogy jelenleg a lakosság egyetlen cégtől vásárolhatja a villamos energiát: a Dél-Alföldön például csak a Démásztól. A monopolhelyzet pedig gyakran sokkal magasabb árakat eredményez, mint amekkorát mondjuk egy magyar állami vállalat esetében meg lehetne határozni.
Ám a települések már nincsenek egy szolgáltatóhoz kötve. Hódmezővásárhely önkormányzatának a legjobbkor sikerült kilépnie a liberalizált energiapiacra, ugyanis a város jelentkezésével el is fogyott a piacon a szabadon leköthető villamos energia. A szolgáltatási szerződést 2005 decemberében kötötte meg az önkormányzat az E.ON Rt.-vel, amely a polgármesteri hivatalban és 88 intézményében a 2005. évi árakhoz viszonyítva 25,4 százalékos költségmegtakarítást eredményezett a megyei jogú város számára. A közel 60 millió forintos megtakarításon felül az önkormányzat elkerüli a 2006-ban esedékes, legalább 4-5 százalékos villamosenergiaár-emelkedést – tudtuk meg Lázár János fideszes polgármestertől. A szerződés értelmében a jövőben a város új intézményei is választhatják szolgáltatóként az E.ON Rt.-t, így várhatóan a 2006-ban létrejövő Emlékpont Múzeumnak, illetve a hajléktalanoknak és fogyatékkal élőknek épülő intézményeknek is az említett cég biztosítja majd a szükséges villamos energiát. A szerződést egyéves időtartamra kötötte a város, így 2006-ban az önkormányzat újra kiírja az áramszolgáltatóra vonatkozó közbeszerzési eljárást, hogy a legkedvezőbb ajánlatot fogadhassa el. 2007 nyarától a lakosság is kiléphet a piacra, és akkor a polgármester reményei szerint – ha a lakosság, a vállalkozások és az önkormányzat egységesen lépnek fel – mindannyian olcsóbban vásárolhatják az áramot, így mindenki jól jár Vásárhelyen.
De az önkormányzat más területen is az átlagosnál érzékenyebben reagál a helyi közösséget érintő problémákra, és lehetőségei szerint igyekszik orvosolni azt. A képviselő-testület a helyi gondozási központ keretein belül támogatószolgálatot hozott létre, amelynek célja a fogyatékos személyek lakókörnyezetben történő ellátása, elsősorban a lakáson kívüli közszolgáltatások elérésének segítése, valamint életvitelük önállóságának megőrzése mellett a lakáson belüli speciális segítségnyújtás biztosítása. Az önkormányzati rendelet szerint a szolgálatot 366 forintos óradíjért lehet igénybe venni, s ha az érintett havi rendszeres jövedelme nem éri el a mindenkori öregségi nyugdíjminimumot, nem is kell fizetnie a szolgáltatásért.
A támogatószolgálat fél évvel ezelőtti létrejötte óta pótolhatatlan segítséget jelent a fogyatékkal élőknek és azok családtagjainak. A kerekes székesek, hallássérültek, vakok és idősek szállítását speciális autóval végzik, és akár orvoshoz, akár hivatali ügyeket intézni, de boltba vagy kikapcsolódni is szívesen elviszik a rászorultakat. A szállítás díja mindössze 75 forint kilométerenként. Ez jóval kevesebb, mint amennyit a taxiért kellett korábban fizetniük, hiszen sokan az alacsony jövedelmekből nem tudnak saját autót fenntartani. Ráadásul a támogatószolgálat a családtagokat is tehermentesíti, így a fogyatékkal élőre rendszerint felügyelő, őt ellátó családtag legalább részmunkaidőben munkát vállalhat – kiegészítendő a nem egy esetben rendkívül alacsony, néhány tízezer forintos ápolási díjat –, mert igény esetén a szolgálat elviszi a napközi otthonba a fogyatékkal élőt, és haza is viszi onnan. Így a családok nem szorulnak arra, hogy állandóan barátoktól, szomszédoktól kérjenek segítséget.