Jirí Paroubek cseh kormányfőnek a felvidéki magyarok megkövetését célzó levele homályos értelmezéseket tartalmaz, s így nem tekinthető a helyes irányba tett lépésnek – írja Bohumil Dolezal a Mladá fronta Dnes tegnapi számában. A deportált magyarok a második világháború előtt nem a mai Csehország területén éltek. Túlnyomó részük olyan magyarlakta területen élt, amelyet Csehszlovákia kérésére stratégiai okokból csatoltak az új államhoz. Ezek az emberek a magyar politikai nemzet részének tekintették magukat, s az új „csehszlovák” nemzeti államhoz semmi sem kötötte őket. Ezen senki sem csodálkozhat, és ezért senki sem büntetheti őket – írja a politológus, utalva arra, hogy a két világháború közötti Magyarország nem totalitarius állam, hanem erős autoritatív elemekkel bíró alkotmányos monarchia volt. Ez az ország 1940-ig nem volt Németország szövetségese, ezt az országot a németek 1944-ben megszállták.
A Benes-dekrétumokban említett „kivételek” – nagyon ritka esetektől eltekintve – nem vonatkoztak a deportáltakra, ami nem a szlovákiai magyarok, hanem az elnöki dekrétumok és a cseheknek e dekrétumok megváltozhatatlanságához való túlságos ragaszkodásának a problémája – véli Dolezal.

Orbán Viktor: Amióta nemzeti kormány van, egymillióval nőtt a munkahelyek száma Magyarországon